2011. május 23., hétfő

Nyárbafordulás


Tegnap reggel valami szokatlant éreztem.
Most, hogy elvirágzik az akác is, és finoman elfedi az utakat és a földet a lehulló szirmok serege, mintha minden lelassult volna. Másmilyen a levegő, a madarak máshogy énekelnek. megszűnt az a mohó, gátlástalan izgatott tobzódás, amikor minden növekedett, bomlott, virágzott, kitárulkozott.
Valahogy olyan ez, mint amikor egy nő megérzi, hogy megfogant benne egy új élet, és elcsendesül, befelé fordul, befelé kezd figyelni. Innentől kezdődik a kiteljesedés, a tágulás, mikor minden igyekszik megalkotni a maga legteljesebb, legtökéletesebb formáját, s ami ennél is fontosabb, beérlelni a jövő élet zálogát. Ha egy növénynek valami miatt nem megfelelőek a körülményei, akkor csak a termés, a mag létrehozására koncentrál, akármilyen keservesen, akár saját pusztulása árán is.
Tegnap vettem észre azt is, hogy a gólyafészkekben már vannak fiókák.
Az idén nagyon sok madár van, ami nap, mint nap megörvendeztet jelenlétével.
Miközben a kertben dolgozom hajnalonként, gyakran társam néhány méterre tőlem egy gólya, aki ott vadászik, óvatos lassú léptekkel cserkészi a reggelire valót. A kert végében van egy kis nádas, ott fészkel most egy barna réti héja, aki mindig árgus szemekkel figyeli a gólyát, volt hogy már el is kergette, mert a gólyák tudvalevően szeretik a madárfiókákat is. Mármint reggelire. A nádasban nádiposzáta is van, akinek be nem áll a csőre, és folyton racsít. A kakukkpár, aki az öreg akácok valamelyikén fészkel szintén elég hangos, a kakukkoláson kívül időnként csúfondáros vihogásszerű hangokat adnak ki, és suhogó szárnycsapásokkal elrepülnek egy kicsit távolabbra, de gyorsan vissza is jönnek. Ősztől tavaszig a fácánok a fenyőinken aludtak, társbérletben a balkáni gerlékkel, de most ők távolabbra mentek fészkelni. Van piros sapkás harkály, kerti rozsdafarkú, tengelice, feketerigó, zöldike, füsti és molnárfecske, meg persze veréb is. Tavasszal gyakran láttam átvonuló darvakat, vadlibákat és vadkacsákat. Mostanában már néha egy kócsag is feltűnik. A sok eső miatt vízimadár paradicsom lett a környék. Sajnos, keresztanyámmal, a líbuccal még nem találkoztam. :)

3 megjegyzés:

  1. Hinnye, micsoda madárparadicsomban lakozol :)
    A "racsító" madár valószínűleg inkább nádirigó, de ettől eltekintve nagyon meleghangú írás ez Kati, pedig a földönjáró...

    VálaszTörlés
  2. Megint vacakol a program, tegnap nem ment el a válaszom, hátha ma...
    Szóval, úgy tűnik, Neked a földönjárás szimpatikusabb:)
    A nádirigó esetében adok a véleményedre, nekem csak eszembe jutott egy régi rádióműsor a madárhangokról, és a nádiposzáta szimpatikus volt, hátha az.
    A környékről pedig annyit, hogy tudom, hogy jobban vonzódsz a lágy domborulatokhoz, amit itt találsz az meg unalmas síkság, de aki elég figyelmet fordít a részletekre, azt csodákkal ajándékozza meg. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem meg eddig nem volt kapcsolatom...
    Nincs különbség, csak most olyan jó volt, mert szokatlan.
    A lágy domborulatok meg elsősorban a hölgyek esetében a vonzó a számomra, tájban minden evő vagyok :) Évekig kóboroltam az Alföldön, megtaláltam a szépségeit...

    VálaszTörlés