flickr.com
Az idők folyamán mindig voltak olyan fényesen ragyogó lelkek, akik leszülettek az emberek közé, hogy saját magukat égessék el azért, hogy némi derengést vigyenek a sötétben botorkálók ösvényeire.
József Attila is ilyen ember volt. Most az Ő versével vigasztalom magam.
Az elmúlt napok valahogy kilúgoztak.
Ha kő lennék opál lennék, vagy hematit.
Az opál csodás kő. Káprázatos és gyógyító. Na és persze az őszinteség köve. Ez tényleg rád mutat :) A hematit súlyos komorságát meg úgyis kihevered...
VálaszTörlésKöszi, Zita! Tudtam, hogy számíthatok Rád! :)
VálaszTörlésAddig jó Kati, míg megtaláljuk ezeknek a lelkeknek az itthagyott, örökkön fénylő nyomait. A megnyugvást, az elsimulást tőlük kapjuk. A zenével vagyok így.... a jó zenével.
VálaszTörlésJózsef Attilához való viszonyomról meg már írtam, talán olvastad is :)
Igen, János, ebben is egyetértünk. Most újraolvastam Nálad a J. A.-val kapcsolatos bejegyzéseidet, és elcsodálkoztam azon, hogy tegnap épp egy barázdabillegetőben gyönyörködtem, aki két méterre tőlem illegette magát. Ilyen sincs minden nap!
VálaszTörlés