2011. március 7., hétfő

Miért

by Nate Gibson

El kell jutni addig a pontig, hogy az ember ráébredjen, hogy minden, amit megtapasztal, annak egyenes következménye, amit ő hozott létre. Igyekszem ezt példákkal illusztrálni.
Ha egyedül neveled a gyerekeidet, és csak magadra számíthatsz, meg kell hogy keményítsd a szíved, nincs sem idő, sem lehetőség különösebben lelkizni, nyavalyogni, játszani a gyenge nőt, mert ki figyel oda? Kinek hiányzik az ilyesmi? Ám, ha eljött az idő, hogy lábukra álltak az addig gyámolításra szorulók, és még mindig páncél borítja a szíved, ki az aki tehet bármit is azért, hogy megváltozzon a helyzet? Senki nem képes megnyitni helyetted a szívedet.
Ha gerincbántalmaid vannak, hisz roskadozol annak súlya alatt, hogy nap mint nap leszól életed párja, megmondja mit csinálsz rosszul, társaságban folyton beléd fojtja a szót, és ezért örökké kételkedsz önmagad értékességében, elhiteti veled, hogy védelemre szorulsz, pedig csak egy gyenge emberre van szüksége, miért maradsz meg ebben a helyzetben?
Ha folyton rosszul érzed magad, mert a párod nem tud viselkedni, megaláz, titokban szégyenkezel helyette is, mentegetőzöl, és inkább kivonod magad a forgalomból, elrejtőzöl az emberek elől és feladod önmagad, ki az, aki ki tud emelni a magad által ásott veremből?
Ha szembesülsz azzal, hogy amiről azt hitted, hogy a kisujjadból kirázod, az első negyedpillanatban megoldhatatlannak tűnő dilemmát hoz eléd, akkor talán el kell gondolkoznod azon, hogy jól mérted-e fel a képességeidet?
Ha mindig másokat hibáztatsz, haragszol az egész világra, szerinted mindenki csal, lop, hazudik, és nem adja meg, ami pedig szerinted jár neked, de meg sem próbálod utánuk csinálni, vagy megmutatni, hogy hogyan kellene megcsinálni, akkor ne csodálkozz, ha ott tartasz ahol.
Ha látszólag csak sodródsz az életben, és úgy érzed többet érdemelnél annál, mint amit kapsz, gondolkodj el azon, hogy igazán szeretnéd-e megkapni? Aztán azon, hogy megteszel-e ezért mindent, ami csak tőled telik, és ha még mindig nem sikerül, akkor vizsgáld meg, hogy valóban alkalmas vagy-e rá?
Ami nem igaz, előbb-utóbb megnyilvánul.

2 megjegyzés:

  1. En ugy is atgondoltam, hogy es mi van akkor, ha mindezzel tisztaban van, de valaki miatt pl. gyerek, vagy a lakohely miatt nem tud munkat valtoztatni, tehat folmeri, tudja, de megsem tud valtoztatni, mert felaldozza valahol magat, akkor is azt kapja , amit megerdemel?Az aldozatnak nincs valami erteke?Vagy az csak egy giccses erzelem?

    Es azt is hiszem es vallom, mert megtapasztaltam mar sokakkal, hogy neha neha bizony kell egy kinyujtott kez, esetleg egy jo szo, ami megadja azt a kezdeti lokest, az elso lepest, hogy a szemely maga valositsa meg magat.

    Koszonom az irasod, nagyon elgondolkoztato!

    VálaszTörlés
  2. Igen Ágnes, van ilyen helyzet, sokszor nagyon hosszú ideig tarthat. Ezt nagyon is ismerem. Az áldozat úgy hiszem, nem hiábavaló. Megtérül, csak nem mindig tudjuk beazonosítani, hogy mikor, miért, mit és kitől kapunk vissza. Ezért írtam, hogy szükséges hozzá a kellő távolság. Pl. a eltelt idő, amikor már jobban kirajzolódik számunkra a történések értelme. A kinyújtott segítő kezek pedig szintén megérkeznek, ha megérdemled. Csak sokszor nem élünk ezzel a lehetőséggel, mert elfogadni is meg kell tanulni, vagy mert annyira mélyen benne vagyunk a megéléseinkben, hogy szó szerint ki se nézünk belőle. Ezért /is/ olyan fontos az önismeret.
    Köszönöm a gondolataidat! :)

    VálaszTörlés