Érdekes ez... Még mindig elcsodálkozom azon, ahogyan működnek a dolgok...
Néhány napja, mióta Blogdogvagyok oldalán olvastam elmefuttatását arról, hogy művészet-e az, amit annak próbálnak tálalni, vagy egyáltalán mi lehet a művészet meghatározása jelen korunkban, folyamatosan készülök valamiféle hozzászólásra ez ügyben. Ma, pedig Artemis megörvendeztet egy hasonló beírással, mint amiről én is írni akartam. Olyan ez mintha a térben jelen lenne egy "program", egy adás, és azt az arra "ráhangoltak" veszik. :)
Mind a két írás más megközelítésből tárgyalja a témát, ám mindkettő nagyon érdekes!
Szerencsém volt, mert két éven keresztül Károlyi Zsiga volt a műv. töri tanárom. Akkoriban csak pár évvel volt tőlünk öregebb, ezért a közös kocsmázás is belefért a tanár-diák kapcsolatba. Nem hiszem, hogy ez ártott volna, sokkal közelebb kerültünk Hozzá, és ezáltal a művészetekhez is, mert Ő élte azt, amiről beszélt. Nos, Neki köszönhetek mindent, amit a modern művészetekről tudok. Meg tudott győzni a jelenünkben létező művészeti irányzatok, próbálkozások létjogosultságáról, ám azt gondolom, hogy a "valódi" művészet több kell legyen, mint ujjgyakorlat, tanulmány, újszerű látásmód, anyaghasználat, koncepció, egy téma minden irányból való körüljárása, vagy a végletek keresése. Ez mind technikai megnyilvánulás, és hiányzik belőle a lélek érintése.
Művészeti irányoktól függetlenül léteznek olyan alkotások, amik mélyen megérintenek.Aki valamilyen szinten foglalkozik alkotó tevékenységgel, ismeri azt az elfojthatatlan belső vágyat, késztetést, ami alkotásra ösztönzi. Ám ez mind kevés lehet, ha hiányoznak hozzá a megfelelő képességek. Valamiben mindenki jó. Ám a művész olyan érzékenységgel rendelkezik, hogy rá tud hangolódni az "isteni" világra, és le tudja hozni, le tudja fordítani a mi világunk nyelvére azokat az információkat, amiket valahol mélyen mindannyian tudunk. Annak a világnak a csodái érintenek meg minket olyankor, amelyekre az alkotásokon keresztül újra emlékezünk. Ha ez létrejön, az művészet, és aki ezt létre tudja hozni, az a művész.
Most értem a nálam hagyott megjegyzésedet,örülök én is.
VálaszTörlésSaját bejegyzésemet kurtán-furcsán fejeztem be,most olyan,mintha te fejezted,zártad volna le méltóképpen.Köszönöm!
Nem tudom, hogy méltóképpen tettem-e, és azt hiszem a gondolatok sem elég kiforrottak, de a beírásod most "kézre jött"! Én is köszönöm!
VálaszTörlésMüller Péter Szeretethálónak nevezi ezt minket körülvevő emergia mezőt...
VálaszTörlésValahogy azt gondolom a "művészetről", amit Te itt írsz, összekapcsolva Dozi elmefuttatásaival. Artemis-ét meg mindjárt megnézem...
Igen, a "szeretetháló" létezik, egyre kiterjedtebb, egyre sűrűbb. Egyszer eljön az az idő, amikor teljesen áthatja az egész életet. Akkor lesz az, amit így szoktak hívni: "jöjjön el a Te országod"
VálaszTörlés