2010. május 27., csütörtök

Tanító

Coelophisis querry at Ghost Ranch

Több évvel ezelőtt, még nehezebb volt találkozni olyan emberrel, akivel olyan témákról lehetett beszélgetni, amik akkor éppen engem érdekeltek. Válaszokat keresetem olyan kérdésekre, amelyekre materialista neveltetésem folytán nem kaptam kimerítő választ. Sok mindent olvastam, lényegében válogatás nélkül mindent, amihez hozzájutottam, és tudtam, hogy sokkal több van "földön és egen", mint amit tanítottak nekem. Nyakig jártam a "Bizonytalanság és a Kétség Mocsarában", és mindenbe kapaszkodtam, ami elébem került. 
A fiatal srác, akivel beszélgettem, elmondta, hogyan tudnék kapcsolatba kerülni a személyes tanítómmal, egy meditáció segítségével.
Először el kellett képzelnem egy erdőt, amilyen részletességgel csak tudom. (Illatok, színek, fények, tapinthatóság.) Átkelvén az erdőn,  egy folyóvíz partjára érni, és azon is át kellett valahogy jutni.
A túlsó parton valahol várt rám egy tábortűz, azt megtalálva le kellett ülni a tábortűz mellé. A mindenkori tanító akkor majd jön, mellénk, vagy mögénk lép, megszólít, és elmondja, ami ránk tartozik.
Megtettem az utat, átkeltem a folyón. Egy nagy, kietlen katlanba jutottam, ami olyan volt, mint egy elhagyott kőbánya. A tábortüzet is megtaláltam. Pontosabban a tábortűz helyét.
Még füstölgött a hamvadó parázs.

2 megjegyzés:

  1. Néha lemaradva érezzük magunkat, vajon miért?

    VálaszTörlés
  2. Hm... Ahogy most mondod, eszembe jut, hogy tényleg volt/van ilyen érzésem. A "Nagy Generáció" után, /és a "Kis Generáció" előtt :)/ amolyan utánérzéses közepes generációnak gondoltam a mi nemzedékünket. Azt hiszem a híd szebb megfogalmazása annak, amit ez jelenthet. Már nem ott, de még nem itt. Vagy mindenhol.
    Lehet ez egyfajta értékmentés is? Ez egy jó kérdés volt Tőled! :) Lehet továbbgondolni.

    VálaszTörlés