www.macportal.hu
ÉN NEM TUDTAM
Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,
a bűnről szóló tanítást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szívem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kínálja.
Most már tudom. E rebbenő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szívemben, mint ravatal, feketül.
S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.
/ József Attila /
Napok óta a bűn értelmezése körül forognak a gondolataim.
Miért olyan fontos kérdés ez a spirituális fejlődés során?Miért vagyok én ember létemből eredően eleve bűnös? És, ha az vagyok, folyamatosan tudatában kell-e lennem bűnös voltomnak?
Az egom, persze kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy ez igaz lenne.
Pedig, azt hiszem, lassan tisztul a kép.
Az eredendő bűn alatt az értendő, hogy a tökéletes isteni harmóniából az ember szabad választása által kiszakította magát, és ezzel diszharmóniát hozott létre. A diszharmonikus rezgések egyre több mindent áthatottak, egymást gerjesztették, és eljutottunk oda, ahol most járunk. Körülvesz bennünket az átláthatatlan, sűrű homály, a kilátástalanság, az elszakítottság érzete, az agresszió, a félelem. Mivel már nem emlékszünk arra, hogy a magunk választása juttatott bennünket idáig, azt hisszük, mindez Isten büntetése.
Wm. Paul Young: A viskó c. könyvében a Teremtő ezt mondja a számonkérésre:
"Nekem nem kell megbüntetnem az embereket a bűneikért. A bűn önmaga büntetése, ami belülről emészti az embert. Az én célom nem az, hogy büntessem az embert, hanem hogy megoldást adjak rá."
Az ember, aki elárulja önmagát. Újra és újra. Majd csak kitalálunk már ebből az ördögi körből.
VálaszTörlésÉppen a napokban jött szembe nekem is a téma, olyan formában, hogy a szabad akaratunkért is valósággal meg kell küzdenünk újra. Hallom az idealizált véleményeket innen-onnan, hogy ez lehetetlen, de mégiscsak árulás van a háttérben, méghozzá szerintem a legnagyobb.
Végül is az emberiség nagy kérdését boncolgatjuk :)
Majd csak eljutunk a kijáratig egyszer és nem csak elméletben. Addig is üdvözlet a magam teremtette valahol-ból.
Én is remélem, hogy egyre több "szeretetfonál" feszül ki a térben körülöttünk. Olyan ez, mint a tűzoltóknak, vagy a búvároknak kifeszített irányjelző vezeték. Ha egyszer rátalálunk, csak végig kell menni a kijelölt úton, a szálak mentén, azzal a bizalomból épített tudással, hogy az a kivezető út.
VálaszTörlésNem tudom libuc. Megajándékoztak bennünket a szabad akarat választásának lehetőségével, épp a "bűn" miatt. Talán nem mindig jól élünk vele, de ez a lehetőségünk azért megvan. Ez az ember szabadsága. És ahogy a Harry Potterben (tudom nem egy spirituális irodalom) mondják: "Nem a képességeink, a döntéseink határozzák meg a jellemünket."
VálaszTörlésMinden lehet bűn és minden lehet áldásos cselekedet is a mi szemünkben. Ha elfogadjuk, hogy egy megfelelő ítélet jöhet, csak felülről, akkor talán felismerjük mi a helyes és mi nem. És akkor döntünk, és ez a meghatározó ránk nézve.
Ahá! Te is besétáltál a csapdába! Én is hasonlóképpen vélekedtem, míg egy /két/ kiadós beszélgetés nem késztetett felülvizsgálni az addigi hozzáállásomat. Nehéz elfogadni, de a szabad választást nem a bűn miatt kaptuk, hanem a teremtettség okán. Alapból. Épp azért tudtuk választani azt az utat, ami maga a "bűn", a diszharmónia, a kiszakítottság. Természetesen az adott körülmények között választhatjuk a "legjobbat", de ez már nem az eredeti tiszta, "bűntelen" közeg.
VálaszTörlésAjánlom tűnődésre Jézus példabeszédét a tékozló fiúról.
VálaszTörlésRemek koan.
A buddhisták szerint nincs semmiféle bűn, csak létfelejtés van. A "visszatérés" nem más, mint emlékezés.
A tudat természete mindig tiszta és ragyogó, semmi sem szennyezheti be. Tetteink csak látszólagosak, jó-rossz csak saját szemszögünkből az. A dualista gondolkodás az maga a "kitaszítottság". (Jó és rossz tudásának fája - kiűzetés a Paradicsomból, vagyis az egységből. A jó és rossz tudásának fája az elme maga, a dualitásban gondolkodó elme. Eltűnik az egység.)
"A hétköznapi életünkben mindig magunkra gondolunk. Az egész gondolkodásunk ehhez az én-képzethez kötött (mely én valóságos és maradandó), és az összes érzelmi reakciónk erre az énre épül. Így a valóságban nem létező ént állandóan létrehozó folyamat neve „énhez ragaszkodás” (bdag ’dzin), vagyis én-központúság. Ez a számunkra nem ismert folyamat vezetett minket egészen máig, és így számtalan életen keresztül negatív karmikus okokat gyűjtöttünk. Ez a dágdzin, vagy én-ragaszkodás a „tudatlanság”, ami itt a valódi tudás vagy tudatosság hiányát jelenti (ma rig-pa). Ennek a tudatlanságnak nincs abszolút kezdete, minden életünkben velünk volt léthabitusunk alkotóelemeként. Bármilyen dolgot látunk, azonnal elfogadjuk, vagy elutasítjuk. A felfogott tárgyat jónak vagy rossznak ítéljük, és ennek megfelelő érzelmi viszonyulásunk a ragaszkodás vagy utálat. Ha nem ragadjuk meg (’dzin-pa) a tárgyat azzal, hogy mentálisan berögzítjük, vagy megítéljük, nem fogunk ragaszkodni hozzá."
Meg kell haladni a bűn-erény, jó-rossz stílusú dualista gondolkodást. Mert ez az én-központúság gyökere.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél". Jézus erre utalt: haladd meg az én központúságot és látni fogsz.
Igen, Duende, "a tudat természete tiszta és ragyogó", de ez a fajta tudat vajon az ember sajátja már? Kié, ki az a tudat? Az szerintem az etalon, a teremtő tudat maga, ami valóban nem duális. Az egész bekezdésed ugyanazt mondja, amit én is mondok.
VálaszTörlésMeg kell haladni, igen erre tartunk, /remélem/, de még igencsak kevesen vannak, akik elmondhatják közülünk, hogy képesek tiszta tudattal, egységben, feltétel nélküli szeretetben élni itt a Földön.
Sokszor maga a törekvés is nehezen megy, legalábbis nekem :)
Ne téveszd össze a morált a kutatással. Ezt csak azért mondom, mert sokak hajlamosak erre.
VálaszTörlésVan egy zseniális könyv, nem tudom, ismered-e?
Ez az:
http://nem2.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=919928
és itt:
http://nem2.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=919928
Mondjuk ezt az egész oldalt tudom ajánlani, szenzációs jó könyvek vannak fönn rajta.
És Hamvast is, ez is nagyon jó:
http://hamvasbela.org/szavak/karneval3.html
Igazad van, Duende, köszönöm! Rájöttem, mi volt a bajom ezzel kapcsolatban: bennem összekeveredett, a moralizálás a kereséssel.
VálaszTörlésEzért Téged is, és Jánost is megkövetem!
Az oldal valódi kincsesbánya, külön köszönöm!
Csak egy szerény megjegyzés a sok faramuci bölcselet után. Leegyszerűsíti a bűn fogalmát, tudom, mégis, szerintem használható: Bűn, és valódi ősbűnnek is tekinthető az önzés. Az önzés, énközpontúság a szeretet ellentéte. Szeretni születtünk a világra. Minden, ami ez ellen hat, visszaveti fejlődésünket. Ha így gondolkodsz és ilyen egyszerűen élsz, nem tévedhetsz túl nagyot.
VálaszTörlésNeMo
Kedves NeMo! Szeretni születtünk, de milyen nehéz ezt megtenni akkor, amikor akit szeretni "kellene", nem szerethető. Amikor mindent megtesz, hogy neked ártson, hogy bántson, szóval, vagy tettel. Sokszor bizony ez nem is olyan egyszerű. Ha fölül tudsz emelkedni az saját önzéseden, fájdalmadon, akkor persze sikerülhet. Ha mindezt őszintén tudod megtenni, szívből, feltétel nélküli szeretettel, akkor már tudsz valamit! :)
VálaszTörlésKedves "Libuc" Idézlek:
VálaszTörlés"Amikor mindent megtesz, hogy neked ártson, hogy bántson, szóval, vagy tettel."
Ebben az esetben nem Te követted el a szeretetlenség bűnét.
Megbocsáthatsz, ha ellened irányul, vagy bűnbe keverheted magad, bár jelen esetben a jogos önvédelmet legfeljebb vétségnek nevezném. Jómagam ezeket a szándékosan provokatív embereket - ha csak lehet - elkerülöm, minél messzebbről. Persze nem mindig lehet.
Legkedvesebb barátomnak van egy módszere a kellemetlen emberek elviselésére. Ha valaki bántja, vagy megbántja, ha igazából haragudnia kellene, csendben azt mondja
"Ezért is szeretjük!"
:)
Érdemes eltanulni tőle, sokat segít!