2010. április 6., kedd

Felhők

Jane Roberts amerikai pszichológusnő az 1950-es években érzékeken túli észleléssel kezdett foglalkozni. Mivel maga nem hitt abban, ami nem kézzelfogható, szemmel látható, stb, kísérletezni kezdett. Amikor különös tapasztalatok érték, kénytelen volt rádöbbenni, hogy a világ sokkal több, mint ahogy azt mi érzékeljük. Egy magát Seth-nek nevező entitáson keresztül fantasztikus információkat kapott, amit könyvekben mi is olvashatunk. /Seth megszólal, Szeth könyve I.-II., A személyes valóság természete, A psziche természete, Ismeretlen valóság címmmel/ Seth azt mondja, hogy az időjárás nem más, mint az emberek érzelmi kivetülései.
Ha így van, érdekes időket élünk.

2 megjegyzés:

  1. Nehéz abba belenyugodni, hogy nem szortíroznak helyettünk! Válogatás nélkül ömlik elénk a világ.Nem mondja meg senki, hogy mi az igaz, mi a valós, hiteles, mire alapozzuk az értékítéletünket. Nehéz kinőni a gyermekkorból és önállóan elrendezni az elménk képleteit.Amiről eddig azt hittem ,hogy megingathatatlan lassan kiderül, hogy hamis. Sokkal több a lehetőség, az átgondolásra késztető opció.Nehéz és kicsit félelmetes. Nehéz dönteni az igazak között. Nehéz megtalálni a magunk igazát, a magam igazát. És nehéz elfogadni a másét.

    VálaszTörlés
  2. A kép, amit a világodnak elfogadsz, olyan, mint a mozaik. Sok-sok apró kő alkotja. Önmagában minden darab fontos, mindet meg kell figyelni, és a megfelelő részre beilleszteni. Az is lehet, hogy idővel ki kell cserélni a darabokat, mert kiderül, hogy mégsem az az igazi, az odaillő. Amikor már kellő mennyiségű követ sikerül a helyére illeszteni, akkor kirajzolódik, összeáll a kép. Végül is ez egy jó játék! Örülök, hogy írtál!

    VálaszTörlés