Még a múlt héten, amikor mindent hó borított, utaztam a vonaton és láttam, hogy színesednek a fűzfák ágai. Vörösbe hajlanak a vékony vesszők, a szomorúfüzek pedig aranyos sárgába. Akkor hát, most következik az én időm! Indul a tavasz, gyűlnek az energiák. Egyenlőre még szinte semmi nem látszik, de már érezhető a levegőben, és az első napsütéses nap majd meghozza a csodát. Milyen érdekes, hogy ez a külső készülődés most szinkronban van a nagy belső átalakulásommal is. Érzem, amint odabent toporog a bennem készülődő csoda. Jó lesz majd látni, ha létrejön. Olyan ez az egész, mint a várandósság volt. Érlelem a csodát.
Amikor képet kerestem a bejegyzéshez, rátaláltam Bottyán Katalin varázslatos képeire, és egyéb munkáira. Köszönöm, hogy használhatom őket, és mindenkit biztatok, hogy fedezze fel az Ő csodáit is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése