idő

Az idő, mint a homok pereg ki a kezem közül. Elsuhan, mintha kívül lennék rajta, vagy mintha kívülről nézném. Valahogy így vagyok mindennel. Nem is értem, miért érzem úgy, ahogy Tóbiás mondta: nem számít. Pedig közben élem az életem, teszem a dolgom, és tűnődök a sok információn, amit begyűjtök, aztán arra jutok, hogy a válaszok bennem születnek.
Sokszor pedig idő kell ahhoz, hogy letisztuljanak, formát öntsenek. Idő és csend. Meg kell hallani a magam hangját a világ zaja mögött. Több idő kellene elvonulni a csöndbe, csak szemlélni a világ dolgait, és átlátni a rendet, a törvényt, ami mindent formál és megvalósít. Időnként irígylem a szerzeteseket, hogy minden idejüket a megismerésre fordíthatják.