2009. szeptember 12., szombat

teremtéseink

Mindahányan más túlélési stratégiákat alkalmazunk. Én pl. halogatok. Görgetem magam előtt a megoldásra váró
feladatokat, mintegy arra várva, hogy majd maguktól megoldódnak. Anyám épp ellenkezőleg. Mindent hamarabb akar elrendezni, mint ahogy aktuális lenne. Vajon így akarja biztosítani, hogy ő felügyelje a dolgok menetét? Anyósom megint más eset. Ő mindent túlbiztosít, legalábbis igyekszik. Mindamellett, a végeredmény /szerinte/ mindig rossz. Soha, semmi sem jó, sőt, úgy rossz, ahogy van. A férjem inkább semmit sem csinál, mert abban nem lehet hibát találni.
Talán egyszer majd kiderül, hogy a dolgok alakulása nem a mi kezünkben van. Pontosabban nem csak a mi kezünkben.
Megszületik a szándék, amit kisugározunk magunkból. Ez találkozik a mások által kisugárzott szándékokkal. A sok kisugározott minta áthatja egymást, és kirajzolódik a megvalósult szándék, mint egy hologramm, ami sokszor nem is hasonlít a mi eredeti szándékunkra. Hol rosszabb annál, hol meg sokkal jobb. Azt hiszem, így működik a teremtés. Ha az én szándékom mintázata erősebb energetikával rendelkezik, akkor erőteljesebben hat a végleges mintára. Az határozza meg a többi alakulását. Ez nem hatalmi játszma. Az én érdekem is az, hogy a világunk a lehető legjobb legyen.
Mindannyiunk számára.
Mert minden egy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése