A kezdetek embere vagyok. Szeretek mindent, ami új, ismeretlen, meghódításra váró. Szeretem kipróbálni, hogy vajon meg tudom-e csinálni? Ha kiderül, hogy igen, már nem is érdekel igazán, elég, tudnom hogy megtudnám csinálni, ha akarnám, és már megyek is tovább. A születésem -a legnagyobb kezdet- is az év kezdetén, januárban történt. A másik fontos kezdet, a tavasz, a kedvenc évszakom. Azt szeretem, amikor már érezhető, hogy valami készül. Amikor a rügyek elkezdenek feszülni, és minden robbanás előtti állapotba kerül. Megváltoznak az ágak színei, másfajta felhők járnak az égen, föld és fű illattal telik meg a szél. Az egész természetet áthatják az új energiahullámok tömegei. Ha ilyenkor figyel az ember, érzi a zenét, amely a születő színek és formák érzetét hordozza. A csoda, amikor minden kibomlik, még csak ezután következik. A hajnal is ilyen. Készülő csoda, ami a napot hozza. Fényhasadás. Csend. Az ég párát bocsát a földre. A föld hálásan fogadja, majd a fölösleget visszaadja a felkelő nap sugarainak. Ég és Föld találkoznak, és megáldják egymást. Energiák fodrozódnak, áthatják egymást, mindenen átrezegnek.
Most van a hajnal.
Egy új korszak hajnala.
Most van a hajnal.
Egy új korszak hajnala.
Ezért vagyok most itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése