Van egy városom. Álmodom vele már egy ideje. Ismerem, tudom, hogy ez az álombeli város, ami a mi valóságunkban nem létezik. Van benne metró, villamos, vasútállomás. Áruházak, templomok, kávéházak, kollégiumok, különféle magánházak, üzletek, telkek, és minden egyéb, ami van egy városban. Tudom, hogy mikor merre járok benne, és, hogy már sokszor jártam itt.
Már régóta rájöttem, hogy nekem az utazások a folyamatot jelentik, valamit, aminek még nem értem a végére. A kollégiumok, iskolák szembesítenek a megtanulandó feladatokkal. Időnként kirándulni megyek, társas utazásra. Akkor nehézségekre számíthatok, különösen, ha hegyet is mászunk. Gyakran áradó folyón kell átkelnem álmomban. Van hogy átmegyek, van, hogy nem vállalom. Az áruházak bevételt jelentenek, legjobb, ha piacon járok, kirakodóvásáron. Van egy tavam is, olyasmi, mint a Balaton, vagy időnként, mint a tenger.Nem igazán jó előjel, betegség is lehet. Uszoda, fürdő, szintén enyhébb betegség.Ha csak egy épületet látok, akkor az leginkább én magam vagyok, érdemes megfigyelni, hogy melyik része az, amiről szól a történet. A tető a fej, a falak a "tartóváz" a gerinc, vagy a csontok, a pince meg a rejtett mélyen bennem lévő dolgok. És még sorolhatnám. Az álmok sokat elárulnak és sokat segítenek, hogy megismerjük magunkat. nem hiszek benne, hogy az álmok mindekinek ugyanazt jelenik. Ezt is meg kell tanulni, odafigyeléssel, türelemmel, mert egyedi a kódolás.
