A viskó

Kedves ismerőseim megajándékoztak ezzel a könyvvel, és ami nem kevésbé fontos, néhány óra értékes beszélgetéssel. Ezek az élmények vezzetek a bűnről szóló "faramuci" okoskodásokhoz.

Jó volt olvasni a Ti véleményeteket, de érdekes módon úgy éreztem, hogy egyikünk sem gondolta át a másik véleményét, hanem a saját álláspontjáról próbálta meggyőzni a másikat. Még csak meggyőzni sem, csak a témáról fontosnak tartott gondolatát osztotta meg a többiekkel. Ez nem baj! Sőt!

Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, erősen az  említett beszélgetés hatása alatt voltam még, és valóban keveredett bennem a kutatás és a moralizálás. Akkor született a bejegyzés. 

A könyv egy tragikus élethelyzet átlényegítésének a története. Eleinte úgy éreztem, semmi új mondanivalót nem tartalmaz számomra. Semmi olyat, amit más forrásból ne ismernék már. Aztán valami varázslatos történt. A mondatok nem az intellektushoz szóltak, hanem valahol nagyon mélyen érintettek meg. Azt mondanám, ha nem lenne lestrapálva és kifosztva ez a kifejezés, hogy a szívemhez szóltak.

Ajánlom minden keresőnek és ébredőnek, mert a legtisztább, legegyszerűbb megfogalmazását találtam meg mindannak, amelyre mindannyian törekszünk.

A könyv a Immanuel Alapítvány kiadásában jelent meg. www.immanuel.hu

Tanító

 

Coelophisis querry at Ghost Ranch

Több évvel ezelőtt, még nehezebb volt találkozni olyan emberrel, akivel olyan témákról lehetett beszélgetni, amik akkor éppen engem érdekeltek. Válaszokat keresetem olyan kérdésekre, amelyekre materialista neveltetésem folytán nem kaptam kimerítő választ. Sok mindent olvastam, lényegében válogatás nélkül mindent, amihez hozzájutottam, és tudtam, hogy sokkal több van "földön és egen", mint amit tanítottak nekem. Nyakig jártam a "Bizonytalanság és a Kétség Mocsarában", és mindenbe kapaszkodtam, ami elébem került. 
A fiatal srác, akivel beszélgettem, elmondta, hogyan tudnék kapcsolatba kerülni a személyes tanítómmal, egy meditáció segítségével.
Először el kellett képzelnem egy erdőt, amilyen részletességgel csak tudom. (Illatok, színek, fények, tapinthatóság.) Átkelvén az erdőn,  egy folyóvíz partjára érni, és azon is át kellett valahogy jutni.

A túlsó parton valahol várt rám egy tábortűz, azt megtalálva le kellett ülni a tábortűz mellé. A mindenkori tanító akkor majd jön, mellénk, vagy mögénk lép, megszólít, és elmondja, ami ránk tartozik.

Megtettem az utat, átkeltem a folyón. Egy nagy, kietlen katlanba jutottam, ami olyan volt, mint egy elhagyott kőbánya. A tábortüzet is megtaláltam. Pontosabban a tábortűz helyét.

Még füstölgött a hamvadó parázs.

Közszolgálati közlemény

A lányom nagyon a szívén viseli három tacskó kiskutya sorsát, így most az ő kérésére szerepel itt ez a néhány sor.

3 tacskó kiskutya gazdát keres! Tegnap születtek, szóval még nagyon picik, de ha elég nagyok lesznek, ingyen elvihetőek. Akit érdekel, kérem, jelentkezzen. Ha esetleg ő nem is, de ismer valakit, aki szeretne kiskutyát, kérem, értesítse.

Köszönöm, a kiskutyák nevében is!

Bűn

www.macportal.hu

ÉN NEM TUDTAM

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,

a bűnről szóló tanítást. Utána 

nevettem is - mily ostoba beszéd!

Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség

barlangja szívem. Azt hittem, mamája

ringatja úgy elalvó gyermekét,

ahogy dobogva álmait kínálja.

Most már tudom. E rebbenő igazság

nagy fényében az eredendő gazság

szívemben, mint ravatal, feketül.

S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam

bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,

hogy ne maradjak egész egyedül.

                                          / József Attila /

Napok óta a bűn értelmezése körül forognak a gondolataim.

Miért olyan fontos kérdés ez a spirituális fejlődés során?Miért vagyok én ember létemből eredően eleve bűnös? És, ha az vagyok, folyamatosan tudatában kell-e lennem bűnös voltomnak?

Az egom, persze kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy ez igaz lenne.

Pedig, azt hiszem, lassan tisztul a kép.

Az eredendő bűn alatt az értendő, hogy a tökéletes isteni harmóniából  az ember szabad választása által kiszakította magát, és ezzel diszharmóniát hozott létre. A diszharmonikus rezgések egyre több mindent áthatottak, egymást gerjesztették, és eljutottunk oda, ahol most járunk. Körülvesz bennünket az átláthatatlan, sűrű homály, a kilátástalanság, az elszakítottság érzete, az agresszió, a félelem. Mivel már nem emlékszünk arra, hogy a magunk választása juttatott bennünket idáig, azt hisszük, mindez Isten büntetése. 

Wm. Paul Young: A viskó c. könyvében a Teremtő ezt mondja a számonkérésre:

"Nekem nem kell megbüntetnem az embereket a bűneikért. A bűn önmaga büntetése, ami belülről emészti az embert. Az én célom nem az, hogy büntessem az embert, hanem hogy megoldást adjak rá."

"Fog ez menni!"

http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=4577&Itemid=247

Egyszer már írtam Csaba testvérről ebben a blogban. Most újra szeretném mindenki figyelmébe ajánlani az Ő gondolatait. A beszéde a csíksomlyói pünkösdi búcsún hangzott el.

Egyszerű, emberi, igaz és felemelő.

Beszorulva

Történt egyszer, hogy Micimackó, aki nagyon szeretett enni, és emiatt hajlamos volt elfeledkezni arról, hogy ez bizonyos következményekkel jár, meglátogatta Nyuszit. Amikor már mindent megevett, amit illett, sőt, annál többet is, indulni készült:

"– Akkor hát megyek. Isten áldjon meg!
– Isten veled! Remélem, jóllaktál.
– Mér, van még valami? – csúszott ki Micimackóból.
Nyuszi elrakta a terítéket, és kissé hűvösen csak ennyit mondott:
– Nincs.
– Nem úgy gondoltam – mondta gyorsan Mackó. – Hát akkor szervusz. Most már sietnem kell.
És már lódult is neki az ajtónyílásnak.
Mellső lábait kidugta, a hátsókkal nekifeszült, s egy percre az orra ki is került a szabadba.
Aztán a fülei... aztán a két mancsa... aztán a vállai... aztán...
– Segítség! – ordított Micimackó udvariasan. – Azt hiszem, jobb, ha visszafordulok.
– Annál is inkább – mondta Nyuszi –, mert magam is szeretnék kijutni.
– De nem megy ám! – mondta Micimackó. – Teringette!... Illetve azt akartam mondani: segítség!
Nyuszi hirtelen meggondolta magát, s mivel lakásának volt még egy másik kijárata, gyorsan kiosont rajta, megkerülte a buckát, odaugrált Mackóhoz.
– Bennragadtál? – kérdezte.
– Azt éppen nem – vetette oda Mackó fölényesen. – Csak pihenek itt egy kicsit... Tűnődöm és dudolászok."

                                                                                       

                                                                                                                            / Milne - Karinthy : Mcimackó/

Amikor úgy teszek, mint aki tűnődik és dudorászik, az csak ezért van, mert szeretném, hogy úgy nézzen ki, normális mederben folyik az életem.

Szerelem és tánc

http://www.youtube.com/watch?v=OQIy-s5svew&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=UwKdHGh4bMs&feature=related

• Judah al-Harizi (+1235)

A megőrzött titok

A lány a szerelem házába vitt.

Mint Abigail, szép volt, s szeplőtelen.

Mikor levette fátylát, láttam én,

Hogy kecsességben túltesz Eszteren.

Fénye reszketést szült az éjjelen.

A dombok táncba kezdtek, mint barik.

S hittem: titkunk kiderült hirtelen.

De kinyújtotta felém két kezét,

Sötét hajába fonta kételyem,

S a nappal éjszakává lett megint.

Fraktál mánia

Olyan gyönyörű fraktálképeket találtam, hogy muszáj Veletek megosztanom! A művész : Vitor Bosshard

A többit képét pedig itt találjátok:

http://fractalforest.wordpress.com/fractal-art/

Parth of Spirit

Vortex

Air

Fire

Water

Earth

Átalakulás

M. C. Escher

Volt az életemben egy időszak -bő két éve-, amikor különös lelkiállapotba kerültem. Úgy éreztem, hogy legszívesebben én befejezném ezt a játékot. Nem találok már benne semmi érdekeset, mindent amiért idejöttem már úgy-ahogy bevégeztem, nincs kedvem tovább kínlódni, unom... Akár be is fejezhetném. Nem volt ez kifejezetten öngyilkossági szándék, sokkal inkább egyfajta feladás. Azt éreztem, hogy nem kötődöm már senkihez és semmihez. Érdekes módon, úgy fél év alatt összefutottam minden olyan emberrel, akivel elvarratlan szálak maradtak, kisütetlen feszültségek vibráltak még köztünk, és rájöttem, hogy már semmi jelentőségük nincs számomra. Aztán néhány hónap múlva kiderült, hogy olyan egészségügyi problémám van, ami akár halálos is lehet. Amikor beleegyeztem a műtétbe, nem ijedtséget éreztem, hanem megkönnyebbülést. Akkor találkoztam a fénymunkás tanításokkal. Pár hónap alatt nagyon sok információt gyűjtöttem be. A műtét úgy zajlott le,ahogy számomra a lehető legtökéletesebb volt. Gyorsan felépültem, pozitív élményként éltem meg. Az életem, a gondolkodásmódom teljesen megváltozott, mintha más emberként kezdtem volna új életet, bár a díszlet körülöttem változatlan maradt. Folyamatosan éreztem, hogy segítséget, támogatást, hatalmas szeretetet és erőt kapok olyan forrásból, amiről korábban hallani sem akartam. Később értettem meg, hogy akkor dönthettem volna úgy is, hogy kilépek, befejezem. Én a folytatást választottam. Azt, hogy végigjárom a nehezebb utat. Azt, amiért idejöttem, amit felvállaltam.

Lassan leomlanak körülöttem a régi helyszínek, leválnak a régi emberek, széthullanak idejétmúlt kapcsolatok. Helyettük újak születnek, őszintébbek, szeretettelibbek, elfogadók, segítők. Már új világ épül.

Szálak

 Caroline Scully

Minden szál, ami átszövi az életünket, kapcsolódik megannyi más szálhoz, ami mások életét szövi át, így minden apró mozdulásunk  megrengeti mások világát is. Ha mozdulni akarok, két lehetőségem van: 

megpróbálok úgy időzíteni, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzak mindazoknak, akik kötve vannak hozzám, vagy

senkivel és semmivel nem törődve azt teszem, amit tennem kell, magamért.

Sorozat, befejező rész

mindmined.com

Na, jó. Akkor most konkrét leszek, és valós történetet mesélek. Három hétig küszködtem egy benőtt lábkörmömmel. Mire nagyjából helyrejött, másodfokú égési sérülést szereztem a jobb kezem gyűrűsujjára. Ez szombaton történt. Szerdán felbuktam egy jól álcázott lépcsőperemben, hónom alatt egy székkel, amelyre rázuhantam. Összezúztam a térdeimet, és nagyon úgy tűnik, hogy eltörtem a bordámat, mert a fájdalmon kívül kattog is bizonyos mozdulatokra. Pénteken hajnalban arra ébredtem, hogy a jobb lábamon a sípcsontom mellett nagyon érzékeny egy terület. Reggelre rosszabb volt, ráadásul a közérzetem is egyre romlott. Az orvos megerősítette a gyanúmat, hogy orbáncom van. Egész nap küzdöttem a hidegrázással, fejfájással, hányingerrel megspékelt lázzal. Rosszullétemet csak fokozta, hogy szombatra szerveztem egy előadást, amire két hónapja nagyon készültem. Este hazajött a férjem, és bejelentette, hogy kirúgták a munkahelyéről. /Én már februárban kénytelen voltam visszaadni a családom megélhetését biztosító vállalkozásomat./ Szombaton a lábam annyira gyulladt volt, hogy járókerettel is alig bírtam elevickélni a wc-ig. Előadás szóba sem jöhetett. Hétfőn már jobban lettem. Kedden reggel a 81 éves anyukám telefonált, hogy elbotlott a szőnyeg szélében, a kezét nagyon megütötte. Mint kiderült, több darabra tört a csuklója. 

Miért történik mindez? Évekkel ezelőtt teljesen összeomlottam volna egy ilyen sorozattól. Ma már tudom, hogy nem véletlen mindaz ami történik. Leválik rólunk minden, ami már nem szolgál bennünket. A mátrix omladozóban van.

 Tudom, hogy mit kellene csinálnom. Meg is lépem, amint minden szál a helyén lesz. Folyamatosan kapom a nógatást, egyre nagyobb energia az, amit kezelni kell. Sokszor nem vagyok egyensúlyban. Akkor igyekszem tudatosan lélegezni, leföldelni magam. Nincs bennem félelem. Legalábbis csak ritkán és rövid időre. Türelmes vagyok magammal, és bízom abban, hogy minden a legjobb irányban halad. Nem fecsérelem az erőmet aggódásra, arra fókuszálok, amit el szeretnék érni. Minden segítséget megkapok, ha szükségem van rá. 

Ha bárki hasonló szappanoperában játszik, tudja, hogy már nincs sok rész hátra. A jó megkapja méltó jutalmát. /Legalábbis a forgatókönyv szerint./

Anyák napjára

 George P. Hatsatouris: Anya és gyermeke

Az anya legfontosabb tulajdonsága, hogy van. Természetes a léte, mint a levegőé, olyan, mint az egészség, aminek csak akkor ismerjük meg valódi értékét, ha elveszítjük. Akkor az egészből elvész egy darab, egy darab magunkból is, ami addig a legtermészetesebb részünk volt.
Addig viszont nem is figyelünk úgy rá, ahogy kellene. Elfelejtjük teljesíteni azokat a kéréseit, amik csak neki fontosak. Idegesít bennünket örökös, fölösleges aggódásával, vagy azzal, hogy szerinte a dolgokat hogyan legjobb megcsinálni. Csak fél füllel hallgatunk oda a  sokszor hallott történeteire, vagy arra, hogy kevés, megmaradt kortársával mi történt. Magától értetődő, hogy ő megérti, ha nem érünk rá, hogy a barátainkat jobban kényeztetjük, vagy hogy kérdezés nélkül hozzávisszük a gyerekünket, ha beteg, és nekünk dolgunk van. Hozzá lehet menni fájdalmunkkal, gondunkkal, örömünkkel. Becsüljünk meg ezért mindent percet, amit Vele tölthetünk

Örökre legyen áldott!

Bábel

Mondják, azelőtt az emberiség egy nyelven beszélt. Még azelőtt, pedig nem is volt szükség szavakra, mert az egyik ember csak ráhangolódott a másikra, s már érezte, látta, tudta, hogy a másik mit gondol. Mondják, hogy a magukat Igazaknak nevező ausztrál őslakosok, most is képesek erre, vagyis, ez azt jelenti, hogy az EMBER, képes a gondolatátvitelre. Azt is mondják, hogy afelé haladunk, hogy ez a képességünk újra aktivizálódik. Az nagyon jó lenne, mert akkor nem lennének félreértésekből adódó fájdalmak. Én csak örültem, hogy végre jó kedved van. Most nekem is fáj, hogy úgy érzed fájdalmat okoztam. Szeretném feloldani mindkettőnk fájdalmát.

in memoriam

Ült a fotelben, olyan állapotban, ami nem illett hozzá. Kiszolgáltatott volt és félt. Persze igyekezett titkolni, de mikor megfogtam a kezét, nem húzta el. Mindig erősnek láttam, bölcsnek, megbízhatónak. Benne még megvoltak azok az alapvető emberi értékek, -amiknek mostanában már nagyot esett az ázsiója-, mint becsület, tisztesség, emberi tartás. Nem volt könnyű élete, bár ezt  egy külső szemlélő talán másként gondolta volna. Nagyon sokat tanultam tőle. Nem annyira szavakkal, hanem az életével, a helytállásával az elengedő szeretetével tanított. Vitatkoztunk is. Szeretett velem vitatkozni, mulattatta, azt hiszem.

Akkor nap, ott a fotelben azt mondta: - Nem hittem, hogy ilyen gyorsan eljön... 

Pedig sokat kellett várni a mentőre, ami úgy vitte el itthonról, hogy többet Ő már nem jött haza. Utána még volt vagy négy hónap, különböző kórházakban.

Imádta az akác illatát, mindig volt otthon akácfánk. Koranyári estéken, amikor az egész falut átitatta az édes akácillat, kihívott bennünket csillagokat nézni. 

Ma tíz éve, reggel jött a távirat a kórházból, hogy meghalt az apám.

Aznap reggelre virágoztak ki az akácfák.