2011. május 8., vasárnap

Kőség

flickr.com

Az idők folyamán mindig voltak olyan fényesen ragyogó lelkek, akik leszülettek  az emberek közé, hogy saját magukat égessék el azért, hogy némi derengést vigyenek  a sötétben botorkálók ösvényeire.
József Attila is ilyen ember volt. Most az Ő versével vigasztalom magam.
Az elmúlt napok valahogy kilúgoztak.
Ha kő lennék opál lennék, vagy hematit.