Jump For free, Posted by: kumarsky
Van az úgy, hogy az ember megreked egy élethelyzetben. Érzi, hogy valami nincs rendben, nincs a helyén, rosszul érzi magát a bőrében, mégis folyamatosan elhallgattatja a belsejéből fakadó késztetéseket a kilépésre, változásra. Számtalan magyarázatot talál ki annak megmagyarázására, hogy miért nem változtat. Legtöbbször a körülményekre fogja, meg másokra, hozzá közel vagy távol állókra, hogy ki, vagy mi tartja vissza.
Azt hiszem valójában csupán az ismeretlentől fél. Egy helyzet lehet bármilyen rossz, de már ismerős, lehet úgy-ahogy kezelni. A fájdalmak megszokottak, rutinszerűen a szőnyeg alá söpörhetőek. Gyakran komoly krízisek, betegségek kellenek ahhoz, rákényszerüljön az önmagával való szembenézésre. Akkor föltárul egy szakadék, mert az út, amelyen idáig jutott, itt véget ér. Ideig óráig toporoghat a szakadék peremén, tekingethet visszafelé, hogy hol rontotta el, még vissza is indulhat, de egy idő után nyilvánvalóvá válik: nincs más lehetősége, csak az ugrás. Elrugaszkodni a legnehezebb...
A következő pillanatban már egy új élethelyzetben találja magát, és kiderül, hogy az élet megy tovább.
Meg kell tanulni úgy szemlélni a sorsunkat, mintha fölötte lebegnénk.
