2012. március 27., kedd

Kiskertészblog


Gondoltam, lassan át kéne nevezni a blogomat, mivel megint kertes témát hozok, de aki nem szereti, majd kihagyja, de akkor sem bírom ki, hogy be ne számoljak  erről a komposztálóról, amit ma alkottam. Mivel volt terület, meg néhány köteg szilvafa vízhajtás, a mindenféle szerves hulladékról - amit nem tudok már hova tenni - nem is szólva, nekiduráltam magam, a földbe döngöltem néhány karót, befontam vesszőkkel, és bár nem túl dizájnos, de próbának megteszi.
A sok munka közben azért ráébredtem két dologra is:
1: nem szeretem, ha döntenem kell
2: nem szeretem, ha megmondják mit csináljak és hogyan
Azért ez érdekes helyzet. :)
Ma ezer arcát mutatta az ég, ezek közül mutatok párat:








2012. március 26., hétfő

Ember tervez...

 
Örültem, amikor unokaöcsém felajánlotta, hogy jön, és egy nap alatt elvégezzük az udvar végső megtisztítását. Ő felvágja és helyére rakja a farönköket és régi kiszolgált szöges faanyagokat, én meg addig kötegekbe vágom-kötöm a gallyakat. Aztán jött az ember a nagyfűrésszel, meg a meglátással, hogy az egyik öreg eperfánk nagyon beteg, azt is ki kellene vágni. Én meg beleegyeztem. Ki tudja, mikor jön így össze megint erre a célra ember, hát legyen. Aztán jött, amire tegnap még nem gondoltam


az újabb dzsumbuj.


Reggel kilenctől este hatig dolgoztunk megállás nélkül, és most megint gereblyézhetem az udvart, meg apríthatom a gallyakat. Ennyit a rendtevésről


Némi plusz izgalmat hozott, hogy a közeli többször fotózott nádast felgyújtotta a terület tulajdonosa, mit sem törődve a tűzgyújtási tilalommal.


Mire teljesen leégett, megjelentek a tűzoltók és ha már kijöttek, meglocsolták az utoljára leégett rész még enyhén kojtorgó hamuját.

 
Ennek örömére, és a nap méltó lezárására megittunk egy kupica pálinkát, és a vacsorát leöblítettük egy sörrel, aztán úgy aludtunk, mint a mormoták.
Eredményes nap volt, mit mondjak...

2012. március 23., péntek

Nem csak igével él az ember :)


Ha nem jött volna a barátnőm segíteni, teljesen elveszettnek éreztem volna magam ezen a nagy földterületen veteményezés közben. Földbe került 1kg dughagyma, 1kg fokhagyma, 1/2 kg borsó, zöldség, répa, retek, mogyoró...
Ám ez csak a jéghegy csúcsa. Ott volt/van még a virágoskert és az udvar. Mindezt végigjárni is elég, nemhogy végiggereblyézni!


Nemrég az egész udvart megtakarítottuk az előző évi gallyaktól. Tegnap végre jött egy ember, aki megmetszette a gyümölcsfákat. Este a következő telefonbeszélgetés zajlott baránőm és köztem:
"- Képzeld, megmetszettük a fákat, majd' egész nap a gallyakat hordtam az udvarra!
- Na neeee!!! "




2012. március 21., szerda

Várakozás

by Mikhail Dudarev
Olyan ez, mint várni a csatlakozásra. Téblábolni senkiföldjén, már nem itt,de még ott sem. A kötelékek melyek az előző helyhez kötöttek már leváltak, de a síneken távol-közel semmi. Látszólag üresség, semmi sem történik, pedig valahol már dübörögve közeledik egy szerelvény, hogy oda vigyen, ahová menni szeretnék.

2012. március 18., vasárnap

Áttűnések

http://www.dreamstime.com/Elen_info
Szellemi információk szerint célegyenesben vagyunk. Sok jelentős dolog történt a héten, és a következő időszak - ha lehet-, még erőteljesebb lesz. Lassan egymásba tűnik eddigi és leendő életterünk. Hamarosan érzékelhetővé válnak napi megéléseinkben is a változások. Gazdasági, politikai változások indulnak be, és egymáshoz való viszonyulásainkban eltolódik a hangsúly az egység felé, az együttes gondolkodás és munkálkodás irányába.
Az átmenet valószínűleg szolgál meglepetésekkel, szokatlan helyzetekkel, zavarodottsággal, de hogy ez mit jelent, szerintem teremtett lélek nem tudja. 
A kísérlet a végső fázisába érkezett.
A hülye reklám zakatol a fejemben: "Apaaa!!! Kezdőőődiiik!!!" 
/Ami benne van...doc/
http://fenyvilag.blogspot.com/2012/03/uzenet-az-ashtar-pancsnoksagtol-2012-03.html 

/"...vagy ha nem, hát kisnyúl!".../

2012. március 12., hétfő

Csalódásokról

maniacworld.com

 A csalódásaim mindig abból fakadtak, hogy az elvárásaimat, vágyaimat, rávetítettem egy emberre, vagy egy helyzetre. Nem vettem róla tudomást, hogy az nem feltétlenül olyan, mint én hiszem, vagy mint amilyennek szeretném. Mentem, törekedtem a célom felé, és egy idő után kiderült, hogy nem működik.
Először nem értettem, tovább próbálkoztam.
Aztán elkezdtem hibáztatni magam, mert azt hittem, elrontottam valamit.
Aztán dühös és csalódott lettem, és a másik embert, vagy a körülményeket hibáztattam.
Pedig csak azt kellett volna megértenem, hogy minden és mindenki olyan amilyen.
Nem változtatni kell rajta, hanem elfogadni.
Eldönteni, hogy akarom-e olyannak, vagy tovább keresni a számomra megfelelőt.
Én döntök.
Mindig.

2012. március 7., szerda

Most-pont

Point by Richard Sarson


"Az embernek meg kell tanulnia úgy gondolkodni, hogy megérti az okokat a múltban, a jelenjét befolyásolja, látja az utat maga előtt, amit a döntésével okoz, látja embertársai életében saját döntésének vonzatait. Így nincs benne kétség, hisz tudja mit cselekszik.
Ez az 5. dimenzió látásmódja."

2012. március 5., hétfő

Átalakulás

spiritualhealing-now.com

Előfordulhat, hogy mostanában túl sűrűnek tűnnek a napok. Az érzékenyebbeknél kellemetlen testi tünetek, szédülés, hányinger, fejfájás, megfázás, itt-ott felbukkanó fájdalmak, szívtáji, sokszor riasztó fájdalmak, ritmuszavarok léphetnek fel. Halmozottan jelentkezhetnek kellemetlen események környezetünkben. Érzelmi kitörések, balesetek, megmagyarázhatatlan indulatok, "bekattanások".
Hatalmas mennyiségű energia áramlik hozzánk. Bevilágít a rejtett zugokba, kíméletlenül figyelmeztet arra, amiről tudni sem akartunk. Egyre súlyosabbá teszi azokat a magunkkal hurcolt csomagjainkat, amiket le kell tennünk.
Tisztulni kell, átlátszóvá válni.
Aki teheti pihenjen minél többet és igyon sok vizet. Sokat segíthet a természet, a fák, növények, föld. Földelni kell, ahogy szokták mondani. Ez lényegében azt jelenti, hogy mint egy vezeték, vagy cső, átengedjük magunkon az energiákat. A beérkező kozmikus energiákat belélegezve továbbküldjük a földnek. Akit érdekel Pusztai Orsi oldalán követheti az aktuális változásokat, és elvégezheti az általa leírt gyakorlatokat, meditációkat.
Ma ideér a hétfői napkitörés energiája is. Ebből töltekezhetünk is, a Lélekmód oldal segít ebben.
Talán az a legfontosabb most is, hogy igyekezzünk kiegyensúlyozottak lenni. Megtalálni a középpontunkat és visszabillenni, mint a Keljfeljancsi.

168ora.hu

2012. március 3., szombat

Biztatás gyanánt

teleggraph.co.uk

Végül elmerevedünk
bezárva a magunk világába,
mint rovar a borostyánba.
Folyton ugyanazt hajtjuk magunkat is unva,
szomorúan, hogy már nincs is kinek.
Monoton magányunk ránk települ,
s ketrecünkön belül már újabb rács feszül.
Ha a rács már kevés, jönnek a falak.
A falak után csak a halál marad.

Ezt a verset úgy másfél évtizede írtam, mikor tehetetlenül kellett végignéznem ahogy az apám kizárja magát az életből.
Vannak élethelyzetek, mikor úgy érezzük, beragadtunk, és látszólag minden egyre kilátástalanabb.
Jó tudni ilyenkor, hogy nem az élet állt meg, hanem mi álltunk meg benne, makacsul megvetve a lábunkat, mint egy durcás kisgyerek, mert az élet nem olyan, mint ahogy mi azt szeretnénk. Az élet mit sem tud erről. Továbbra is ugyanúgy áramlik körülöttünk, számtalan lehetőséget suhantatva el mellettünk, de mi csak azt az egyet kutatjuk tekintetünkkel, amire várunk. Az pedig nem jön.
A bejáratott út ilyenkor a csüggedés, a depresszió.
Ha úgy tekintek a helyzetre, amelyikben épp vagyok, hogy az nem egy stabil állapot, hanem kiindulási pontja valaminek, aminek az irányát én adom meg szándékaim, vágyaim által, akkor ráébredek, hogy amíg mozdulatlanul várom a csodát, addig semmi nem tud elindulni. Ez azt jelenti, hogy meg kell tenni az első lépést, bele kell menni az áramlatokba és figyelni, hogy mi a jó nekem. Olyan ez az utazás, mint egy folyón evezni. Időnként békésen visz a víz, máskor zabolátlanná válik. Ilyenkor eszembe sem jut áramlattal szembe menni, akkor sem, ha arra van a célom. Hagyom, hogy elvigyen olyan helyre, ahol már biztonsággal partot érve más úton jutok el oda, de az is lehet, hogy már nem is kell mennem sehova, mert az, ahova jutottam, minden elvárásomat felülmúlja.
Ahol most vagyok az az a pont, ahonnan minden lehetséges.

2012. március 2., péntek

Hogy mik voltak?

 linternaute.com

Várom már egy ideje, hogy csöpögtetni kezdjék a nagyközönségnek azokat az információkat, amitől kénytelen lesz elgondolkozni, hogy vajon minden úgy van-e, ahogy velünk tanítják? Mintha már kezdődne valami.
Az alábbi linken igen figyelemreméltó gyűjteményt lehet látni.
Ez is egy csepp...