Akadályok

by Martha Dahlig

 "A hét "főbűn"

Önmagukban talán nem mindig nagy bűnök, de sok súlyos bűnnek forrásává, "fejévé" lehetnek:

1. A kevélység.

2. A fösvénység.

3. A bujaság.

4. Az irigység.

5. A torkosság.

6. A harag.

7. A jóra való restség. "

/http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=32/

Legutóbbi bejegyzésemben a szeretet hét mintázatáról volt szó, erről eszembe jutott, hogy a bűnnek is hét formáját szokták emlegetni.
Mitől, miért bűn a bűn? Eddig azt gondoltam, hogy a bűnt mások kárára követjük el. Valósában több ennél. A bűn olyan, mint az utunkon elénk kerülő akadály. Megnehezíti a célunk elérését, ahová mindahányan tartunk: legbelső teljes énünk, teljes szellemi önvalónk, ha jobban tetszik: az OTTHON.
Megpróbálom itt és most átgondolni, melyik mit is jelenthet. Nézzük sorjában:

KEVÉLYSÉG, vagy más helyen HIÚSÁG.

Lényege, hogy bármilyen szempontból mások elé/fölé helyezem magam, különbnek, jobbnak, többnek, szebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, stb.

Lényegében talán az összes többi alapja, mert az alapvető kitételt sérti, mely szerint mind egyenlőek vagyunk, egyformán fontosak valamilyen szempontból. Vajon melyik szervünk a legfontosabb: a szívünk, vagy a vesénk, vagy az agyunk? Bármelyik nélkül nem működünk. Vajon ha egy apró fogaskerék hiányzik egy gépből, működőképes? Ha magamat fontosabbá teszem a másiknál, akkor egyensúlytalanságot hozok létre, magamnak többet igénylek, másokat háttérbe szorítok. Mivel mind az egy részegysége vagyunk, nem létezhetünk egymás nélkül és egymás ellenében.

FÖSVÉNYSÉG

A fösvénység lényege a megvonás, a visszatartás. A fösvény magának akar minél többet, de nem azért, hogy élvezze a hasznát, hanem, hogy felhalmozza.  A gazdagság élvezet, áramlás, az öröm áradása, az élet maga. A fösvénység ennek megakadályozása.  Gát a folyó útjában.

A fösvény megfoszt másokat és önmagát az élet teljes élvezetétől amikor megtartja és elzárja az eredendően közös javakat.

BUJASÁG

Öncélú. Olyan, mint egy folyton önmagába visszaforduló hurok, út, amely nem vezet sehova, pedig maga az energia, amely elérhető általa az egekbe emel. Az is lehet, hogy a bujaság a spirál lefelé tekeredő ága, szemben megfelelően használt szexuális energiával /tantrikus szex/ amely felfelé tekeredő, emelő minőség. A bujaság mindig kielégülést keres, és mindig apad az ereje, egyre mélyebbre kerül, egyre értéktelenebbé válik.

IRIGYSÉG

Az irigység lényege, hogy a másiknak ne legyen jobb, mint nekem. Az ego teljes energiáját a korlátozásra fordítja. Mások ellen fordítja az energiát, de ezzel magát is blokkolja. Rokon a fösvénységgel, csak más előjellel.

 TORKOSSÁG

 Ez pedig a bujasággal rokon, mert a test élvezetét helyezi előtérbe, ezáltal öncélúvá válik.

HARAG

A harag beszűkülés, egy helyzetbe való bezáródás, megakadás. Az energia felhalmozódik egy zárt rendszerben, ahol pusztító erejűvé fokozódik. Önmagunkat és másokat is pusztítunk vele.

A JÓRA VALÓ RESTSÉG

Ha tudom a jót, de mégsem cselekszem, az annyi, mintha felhatalmazást adnék a rosszra. A restség pangás, a posvány, az erők kioltása, a lassú haldoklás. Elfecsérlése a lehetőségek megélésének.

Közel sem teljes és tökéletes a gondolatmenet. Tovább lehet gondolni ezeket még, talán fogom is, most ennyire telt. Érdekes volt ráébredni, hogy ha az életet áramlásnak fogom fel, akkor minden "bűn" ezt az áramlást akadályozza valamilyen módszerrel. Szívesen venném a véleményeket!

Társ

http://eljieian.blogspot.hu/

Akik menet közben mellénk sodródnak az úton, hatnak ránk, és mi is hatunk rájuk. Csiszoljuk egymást, mint a kavicsok. Ki fényesebb lesz, ki csorbul. Ha valaki úgy érzi, mostanság még felkavaróbb érzelmek közt hányódik, az nem véletlen. A szeretet szó több értelmet hordoz. Kosztich Évát idézem:

"A Szeretet a maga természetes megnyilvánulásában 7 bölcsesség összefoglaló érzésmintája.

Az Elfogadás, Megbocsájtás, Hit, Bizalom, Tisztelet, Alázat, Figyelem."

A teljes elgondolkoztató üzenet a Tündérkertből itt

Dugattyú elv

mernokbazis.hu

Valami megint befészkelte magát a fejembe, azóta ezen morfondírozok. 

Hogy is van ez a fény-sötétség/kétpólusú világ? Hogyan működik? Mi működteti? A verseny? A harc a győzelemért?

Tegyük fel, hogy a Föld zárt rendszer. ( Színház, játszótér, börtönbolygó és hasonlók ) Ennek lehet némi alapja, ha elfogadom, hogy valamilyen okból elszakadtunk a Forrástól. Gondolok itt pl. Drunvalo Melkhizedek teóriájára, mely szerint egy tervezett kísérlet résztvevői vagyunk, amelyben rá kellene ébrednünk tudatos teremtő mivoltunkra, vagy a másik feltevésre, hogy idegen hódító civilizációk fosztották meg az emberiséget az "Isteni" magasabb szintű, szellemi kapcsolódásától, és fokozatosan az akaratnélküli, önálló gondolkozást nélkülöző rabszolgalétbe kényszerítenek bennünket.

Itt ajánlanám Józsi bácsi blogját, mivel legutóbbi bejegyzése, a "Csak tegyük fel..." is inspirált, sok gondolatával magam is egyetértek.

Túl sok gondolat kavarog bennem, lehet, hogy csak szilánkokat tudok ebből felmutatni. 

Alapkérdés nálam is, hogy ha Isten teremtette a világot és állítólag teljes felügyeletet gyakorol saját teremtése fölött, akkor miért van a rossz, a sötét, a szenvedés? 

Ha a Föld egy bármely okból elzárt rendszer, ahol a sötétség és a fény egyaránt jelen van, akkor a rendszeren belül mozgás van. Hol az egyik erősebb, hol a másik, és éppen zártsága miatt folyton kiegyenlítődésre törekszik.

Amikor az egyik túlsúlyba kerül, akkor összenyomja/beszűkíti a másik számára rendelkezésre álló teret, ami hasonló ahhoz, ahogy a dugattyú működik: ahogy szűkül a mozgástér, annál nagyobb lesz a benne sűrűsödő erő, ami végül robbanásszerűen kitör, és visszavág. Lehet, hogy ez az elv a hajómotorja a dualizmuson alapuló világnak? Ez a motorja a fejlődésnek?

Ha így van, akkor a sötétek nem is annyira sötétek, mert mint tudjuk az emberek remekül el tudnak pancsikálni a saját kis komfortzónájukban, és szépen ellustáznák a "fejlődést", magamat is beleértve. Ha még mindig tűrjük a sorsunkat, ha még mindig jó nekünk, ha még mindig megelégszünk a maradékkal, amit hagytak nekünk, akkor a dugattyú még tovább nyomul, egészen addig, amíg tűrhetetlenné nem válik. Amikor már nincs mit veszteni, akkor fordul a kocka, de akkor már a veszteség is nagyobb.

Érdekes megfigyelni, milyen gumicsontokat hajigálnak közénk a figyelem elterelése céljából. Különös pikantériát kölcsönöz a játéknak, hogy mindig ugyanazokat a trükköket alkalmazzák.

Itt van pl. a jól bevált "osszd meg és uralkodj!" Legyen az nemzet, bőrszín, vallás, politikai hovatartozás, társadalmi elismertség és még ezer más dolog. Remekül össze lehet ugrasztani az embereket, akiknek addig semmi bajuk nem volt egymással, de később már lett. Elég, ha csak a jugoszláv mesterségesen gerjesztett háborút mondom példának. Hihetetlen, de igaz: bármit el lehet érni megfelelő programozással. Ha elég sokszor és elég sok ideig etetik a népet valamivel, ami addig eszükbe sem jutott, egy idő után már azt gondolják, hogy nekik jutott az eszükbe, maguktól és mindig is így gondolták. Kis hazánkban is javában megy az összeugrasztás, lásd a pártok családokat is szétszaggató tevékenységét, vagy a zsidó, és cigányellenes hangulatkeltéseket. Ha valaki azt mondaná, hogy ezek mesterségesen gerjesztett indulatok, vajon könnyű lenne elfogadni? Napokig, vagy egészen mostanáig emésztgetem azokat az információkat, amiket egy volt biztonsági embertől hallottam, aki épp kétségbeesetten próbálta menteni a bőrét, mert túl sokat tudott és ez valakiknek már nem tetszett. Aztán olvastam, hogy sikerült is elkapniuk. Akkor igazolódott számomra, hogy valószínűleg a sok hihetetlen információ igaz!

A másik örökzöld a "kenyeret és cirkuszt a népnek!" Elég, ha végigtekintünk a TV műsorokon, a pletykaújságokon, a valamikor kultúrának nevezett területen. Azt mondják, "ez kell az embereknek!". Kik azok, akiknek ez kell? Ha emberekkel beszélek, nem ezt mondják. Állítólag egyre nagyobb az emberek ingerküszöbe, kell valami extra, amivel be lehet csalogatni a színházba az embereket, ezért kell a nyílt színi szex, az erőszak, az igénytelenség.

A lista tetszés szerint folytatható. Olyan nagy a nyomás, és annyi a megtévesztés, hogy kilátástalannak tűnik szembeszállni vele. Harcolni kilátástalan. Az embereket nem lehet erőszakkal felrázni az álmukból. Mindenkinek magának kell felébredni, ráébredni, mi folyik körülötte.

Miért kell fénnyel közelíteni a sötétséghez? Miért nem harcolunk a gonosszal? Miért "tartjuk oda a másik orcánkat is"? Azért, mert ha azt és úgy tennénk, amit és ahogy ők tesznek, akkor az ő erejüket növelnénk, hisz semmiben sem lennénk mások /mint ahogy egyébként nem is vagyunk :)/.
Ha magunkban rendet teszünk, azzal tudunk javítani a világon. Ha magunkban meggyújtjuk a fényt, és tápláljuk, hogy minél tisztább legyen, akkor javítunk a világon. Mind összekapcsolódva létezünk, nincs elkülönültség. Ha magamon javítok, a mindenségen javítok. A lelkét pedig mindenki maga viszi a vásárra.

Kreatívkodások

Az úgy volt, hogy egyszer régen Anyukám egyik ismerősénél kigyulladt a kapucsengő elektromos vezetéke, és majdnem leégett a ház. Nos, ezért nem szereltethetek fel elektromos kapucsengőt. Csengő viszont kell, különben hogy tudjuk meg, hogy valaki szeretne bejönni hozzánk? Vettem tehát egy vezeték nélkülit, de az rosszul tűri a szabadtéri klímát. Miután hiába udvaroltam ügyeskezű iparosoknak, hogy építsék be egy kapcsolódobozba, a tettek mezejére léptem, félbe vágtam egy műanyag palackot, vágtam rá oldalsó "ajtót", egy műanyaglapra ráragasztottam a csengőt, a lapot és a palackot átfúrtam, és madzaggal odakötöztem a palack védett belsejéhez, majd a kerítésléchez, és már elégedett is voltam! :)

Ezeket addig cselekedtem, amíg sült a Ferdinánd tészta, amit reggel az uborkaszedés után gyúrtam be, és raktam tepsibe.

Amíg megkelt, elvittem az uborkát Anyukám barátnőjének és bevásároltam.

Amikor eljött az idő, sütőbe tettem, és miután felszereltem a csengőt kivettem a végeredményt:

Ezt ettük ebédre a húsnélküli /!/ borsóleves után.

Ha már itt tartok, beszámolok arról is, hogy kedves blogbarátnőm, Elinor  nemrég időt és fáradtságot nem kímélve átvonatozta az országot csak azért, hogy engem megtanítson fonni. Hozott ajándékba mindent, ami ehhez szükséges: gyönyörűséges, finom-puha-hófehér kártolt gyapjút, meg orsót, amit Ő készített, és egy adag sajátfestésű gyapjút is, hogy még jobban ösztönözzön rá, hogy gyorsan végezzek a fehérrel, mert nagyon szeretném látni, milyen fonal lesz majd belőle! Kaptam még egy szintén saját készítésű kecskeszappant is, ami csodás a bőrnek! Pillanatok alatt kialakult köztünk az összhang, nagyon jókat beszélgettünk, arra meg csak az elutazáskor jöttünk rá. hogy egyikünknek sem jutott eszébe fotókat csinálni.

Egyéb teendőim mellett fonogatok is, nagyon szeretem csinálni. Már a rokkán gondolkozom.

Azért lassan telik már az az orsó! :) Sőt a fotó óta is szaporodott. Tündi, örök hálám! :)

Már régebben varrtam egy kislány kötényt Enikőnek, hogy szívesebben forgolódjon a konyhában,

és volt kolléganőm kisbabájának egy bébitakarót:

 
Időnként szeretek földön járni is! :))

Minden eshetőségre...

http://2012portal.blogspot.hu/

Ez egy kockázatos bejegyzés lesz. Sokat gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megtegyem-e, de végül úgy döntöttem, hogy felteszem, és rábízom az olvasóra, hogy utánakeres-e, vagy legyint egyet.

A fenti asztrológiai ábrát Cobra oldalán találtam, és a holnapi napot /2012. 07. 18./ ábrázolja. Nem foglalkoztam asztrológiával, ezért kíváncsian várom, hogy aki ért hozzá, az mit mond erről a napról az ábrát elemezve?

Aki járatlan a témában, annak elmondom, hogy Cobra ez év áprilisától működteti az oldalát, és állítólag egy évtizedek óta titokban működő ellenállási szervezet embere, aki jelenleg felhatalmazást kapott információk megosztására a világhálón. A  szervezet azon dolgozik, hogy minél jobban felderítse az emberiséget hatalmában tartó háttérhatalom működését, és minél több bizonyítékot gyűjtsön, hogy az uralmukat meg lehessen szüntetni. Munkájuk meglehetősen eredményes mára. Aki erről többet akar olvasni, ajánlom pl. a http://2012felemelkedes.blog.hu/ , vagy a http://tudatvaltas2012.blogspot.hu/ oldalt.

Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy fogalmam sincs, mi az igazság ezzel kapcsolatban, de úgy gondolom, érdemes megismerni ezeket az infókat, hogy képbe legyünk, ha mégis igaznak bizonyulnak. Az ábrára visszatérve: Cobra azt írja, hogy a holnapi nap képlete azt jelzi, hogy nagyon feszült, robbanékony, erőszakos energiák lesznek jelen, amit a háttérhatalom lehet, hogy igyekszik kihasználni. Fordítóval bárki értelmezheti a cikket, ezért erről nem írnék többet. Inkább egy másik oldalon megjelent írásra hívnám fel a figyelmet. A Nagyfigyelmeztetés oldalról beszéltünk már ezen a fórumon. Leginkább az volt a vélemény, hogy valószínűleg nem a fény oldaláról jönnek az üzenetek. Amiért mégis érdemes rá figyelni az az, hogy sajnos léteznek olyan technológiák, amelyekkel képesek előállítani azokat a jelenségeket, amikről a hölgy beszél: képesek térbeli hologrammokat kivetíteni, földrengéseket előidézni, tudatmódosító, félelem gerjesztő hullámokat sugározni. Tudom, hogy hajmeresztő lehet ezekről olvasni, de ha esetleg mégis szmbesülni kell ezekkel a jelenségekkel, akkor jobb, ha tudunk róluk. Itt olvasható a közvetített üzenet:
http://nagyfigyelmeztetes.hu/2012/07/a-nagyfigyelmeztetes-sokaknak-egy-ijeszto-esemeny-lesz-amikor-is-ugy-fog-tunni-mintha-itt-lenne-a-vilagvege/
Bízom benne, hogy úgy tűnnek el a süllyestőben ezek az infók, mintha sosem lettek volna. Inkább szeretnék szégyenkezni amiatt, hogy lehoztam, mint hogy igaznak bizonyuljanak. :)
Egyébként meg nyugi van, béke, harmónia, a gépemet is visszakaptam ma, remélem be tudom hozni a lemaradásaimat. Szép napokat mindannyiunknak!

Várni a csodát

http://wantedfact.blogspot.hu

Várni a csodát, hiábavalóság. A várt csoda mások csodája.

A csodát alkotni kell.

Magamból, magamnak.

A sok magán-csoda együtt lesz a valóságunk. 

Kérdés-díj - díj kérdések

Tettszett Artemis fogalmazása, miszerint "most leszek olyan bátor és továbbadom" :), mivel nekem is vannak fenntarásaim ez ügyben. Köszönöm a figyelmet és a megtiszteltetést, és igyekszem válaszolni a kérdésekre.

1. Mi a kedvenc könyved, olvasmányod?

Nagyon tetszett Tolsztoj Háború és békéje, nem annyira a cselekmény miatt, hanem a filozófia, ami áthatotta, az kápráztatott el. Hasonló volt ehhez Thomas Mann Varázshegy c. könyve. Lenyűgöz az a fantasztikus műveltség, az önnálló gondolkozásra való képesség, a mély emberismeret ami ezekből a könyvekből árad. Závada Páltól a Jadviga párnája, csodás nyelvezete miatt is. Jókai Anna Ne féljetek! c. könyve pedig olyan megindítóan írja le azt, ahogy az élet folyamán változik az ember világlátása, emberekhez, közte saját magához való viszonya, hogy biztos vagyok benne, hogy még újra elolvasom majd. Sajnos ahhoz képest, hogy régen faltam a könyveket, most azt tapasztalom, hogy nagyon kevés könyvet vagyok képes elolvasni. Egyszerűen nem érdekelnek, vagy nem igazán jók amik a kezembe kerülnek? Nem tudom.

2. Szereted a természetet?

Nagyon megszenvedném, ha a természettől elzárva kellene élnem.

3. És az állatokat?

Egész életemben állatok éltek körülöttem. Soha nem hittem azt, hogy az állatok alacsonyabbrendűek lennének nálunk. Azt hiszem, csak azért nem értjük őket, mert nem vesszük a fáradságot, hogy figyeljünk rájuk eléggé. Minden életet tisztelek, ha csak lehet még a legyekét és a szúnyogokét is! :)

4. Mi a véleményed a hatalomról?
Az egyik legnagyobb csapda, amibe nap, mint nap - sokszor gyanútlanul - belesétálunk.

5. Szereted amit csinálsz, amivel foglalkozol?
Kicsit sokáig tartott, mire megtaláltam, de nagyon szeretem. Bár, még mindig nem tudom, "mi leszek, ha nagy leszek?" :)

6. Mi a véleményed a világ végéről?
Világ vége nincs. Azt gondolom, hogy váltás, változás van. A mennyiségi változások minőségi változást hoznak létre.

7. Mi a véleményed az emberek manipulálásáról?
Sajnos folyamatosan jelen van az életünkben, mondhatni természetes, megszokott. A hatalom eszköze. Minden személyes kapcsolatban megjelenik, legyen az szülő, gyermek, szerető, kolléga stb.

8. Hogyan definiálnád a szépséget, mi a szépség?
Szép az, ami tetszik! :)
Talán a harmónia, az OTTHON emléke, ami átdereng a fátylon.

9. Mit jelent neked a barátság szó?
A barátaimat magam választom, tehát engem is jellemeznek. A valódi barát nem változik akkor sem, ha évtizedekig nem találkozunk. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A barát mellettünk áll bánatban örömben, támasz, megerősítés, tükör.

10. Találkoztál már olyan emberrel, aki mellett azt érezted, hogy bár most találkoztatok, de már ismered?
Igen, legalább három ilyen jelentős találkozásom volt az életemben, mind meghatározó, csodás élményekkel.

11. Szerinted mire vágynak az emberek?
Elsősorban létbiztonságra. Ha az alapvető igényeik ki vannak elégítve, akkor társra. Békére, megértésre, szeretetre.

   A válaszok után kérdezni kellene és továbbítani, de én most önző módon ezt nem teszem. Talán majd egyszer később, ha összeáll az a kérdéssor, amire valóban kíváncsi vagyok. :)

Színezd újra!

gyogyszinek.atw.hu

A félelmek feloldása

epitemnein-epitomic.blogspot.com

Az elmúlt napokban sok minden történt, amiről beszámolhattam volna, de a gépem, - sőt több gépem! - úgy döntöttek, hogy a régi módon nem szolgálnak engem tovább. A számítógépem, amit kb. két hónapja újítottam, használhatatlan lett, a szerelő pedig, akitől vettem épp nyaralt. Nem tudom a bejegyzésről lemaradt gondolatok kapnak-e még tért, vagy elsodortatnak-e az újak által? Most azonban arról írok, ami perpillanat a legfontosabbnak tűnik: a félelmekről.

Azt tapasztalom, hogy az emberek egyre nagyobb része "érez" valamiféle változást, vagy a változás lehetőségét, sőt szükségességét. Nem tudom, mi okozza ezt, a beáramló energiák, vagy az egyre több helyen felbukkanó "hírek", amik a bennünket körülvevő világ működéséről tudósítanak?

Azt tapasztalom, hogy lassan a hivatalos médiába is szivárognak olyan információk, amiket eddig nem nagyon hallhattunk, láthattunk, vagyis én úgy értékelem a helyzetet, hogy repedeznek a festett kulisszák, itt-ott már be is dőlnek.

Lehet, hogy az emberek legnagyobb része még mit sem vesz észre ebből, de az érzékenyebbje, vagy akinek ezzel dolga van, mind erősebben látja azt, amiről legszívesebben nem venne tudomást: a világa nem működik már a régi módon, és ezt fenyegetettségnek éli meg. Maga sem tudja megfogalmazni félelme tárgyát, csak azt érzi, hogy minden bizonytalan, átláthatatlan, tervezhetetlen, és mivel egyre több szennyes ügyre vetül fény, undorító is. Elveszik a bizalma, hite, reménye. Hatalmába keríti a félelem, félelem a bizonytalantól, a megszerzett értékei elvesztésétől, egy esetleges háborútól és még sorolhatnám. Ezek a félelmek gyakran hihetetlen méreteket képesek ölteni és úgy tűnik, maguk alá gyűrik a vele küzdő józan észt. A helyzetet nehezítheti, hogy nincs kivel megbeszélni ezt az érzést, hiszen irreálisnak tűnik, megfoghatatlan.

Ahogy én látom, fontos ezekről beszélni, még akkor is, ha látszólag értetlenségbe ütközünk, vagy nevetségessé válunk. Az emberek mostanság sokkal nagyobb figyelemmel és sokkal tovább követik az erről szóló gondolataimat, tehát a változást már lehet érzékelni, segíteni pedig gyakran csak nagyon apró lépésekben lehet. Mindig csak annyira, amennyire a másik félnek szüksége van és amennyit épp elfogad, sőt inkább kér! Kéretlenül nem szabad senkit segíteni! Fel kell kínálni a segítség lehetőségét, de mindenkinek joga van eldönteni, hogy kér-e belőle. Gyakran egy információ több kárt okoz, mint hasznot, mert nincs még felkészülve rá az illető.

Hogyan lehet ilyen esetben segíteni?

Aki már keresztül ment ezeken a folyamatokon, az a saját példáján keresztül empatikusan tud fordulni a másik emberhez. Megérti őt, és saját tapasztalatait el tudja mondani, ezáltal hitelesebbé válik. Ha engem kérdeznek, meg szoktam tudakolni, hogy mitől is fél? Fogalmazza meg! Sokkal könnyebb szembesülni egy konkrét dologgal, mint valami megfoghatatlannal. Ha formát adunk neki, már láthatjuk, mivel állunk szemben. A következő lépés, hogy ne fojtsuk el a félelmet, hanem gondolatban játsszuk végig, hogy mi is történik, mi történhet, ha a félelmünk realizálódik? És akkor mi van? Mindig van következő lépés!

Amikor jön egy "pánikroham", nehéz higgadtnak lenni, de meg kell próbálni. A legfontosabb, hogy egy kicsit vonjuk ki magunkat belőle, lépjünk hátrább, nézzük távolabbról, mintha nem is velünk történne! Ne vesszünk el benne, ne adjuk át magunkat! Nagyon sokat számít ilyenkor a tudatosan megfigyelt légzés! Lélegezni szabályosan, csak arra figyelve, hogy minél szabályosabb legyen. Végigpásztázva a testet, regisztrálni a szervek működését, szívverés, hőérzet, görcsök, feszülések, stb, tudni, hogy ez átmeneti állapot, elmúlik.

Tudatosítsuk magunkban, hogy mi az, ami kiváltja a félelmet belőlünk, és azt ha lehet, kiiktatni az életünkből. Gondolok itt pl. arra, hogy felkavaró, rémísztő hírműsorokat nem kell nézni, ahhoz, hogy képben legyünk, elég végigfutni a címeket az újságokban, vagy a hírportálokon. Ami érdekes lehet számunkra, innen is megszerezhető.

Ha mindig arra fordítjuk figyelmünket, amit szeretnénk, hogy ne történjen meg velünk, akkor óhatatlanul annak adjuk az energiánkat, vagyis azt erősítjük. Rajtunk múlik, hogy mire figyelünk, mit teszünk előbbre a fontossági listánkon. Persze lehet azt mondani, hogy ez struccpolitika, de mi értelme van folyamatosan ijesztgetni magunkat olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek, és valószínűleg nem is fognak megtörténni?

Rajtam múlik, hogy a világ, amelyiket magam köré alkottam, milyen? A világ, a környezet, az élethelyzet olyan, amilyen. Az ahogy megélem, ahogy reagálok rá, az az, ami az én felelősségem és lehetőségem.

A félelmeket nevükön kell nevezni, és elengedni őket. Ha dédelgetjük őket, hatalmasra nőnek és velünk maradnak.