2014. november 30., vasárnap

Közelebb...


Néztem ezt a videót, és először a színpadiasság, az arany csavartívű kottatartók, a szép estélyibe öltözött zenészek és az egység látszatát kialakítani hivatott narancs-vagy aranyszínű sál, nyakkendő, miegyéb "jött át". A nagy tér, fények, színek. Nem mondom, hogy nem hat az emberre a körítés, amit láthatóan nagy gonddal terveztek, és sok-sok munka nyomát viseli. De a könnyet az ember szeméből a dallam egyszerű szépségén kívül az a belsőnkből felfakadő őszinte igény indítja meg, ami a vélt magányosságunk, elveszettségünk, félelmünk, kilátástalannak érzett élethelyzeteink, megfáradtságunk miatt felébred bennünk. Az igény a megvédő szeretetre, a feltétel nélküli elfogadásra, arra, hogy "ölelj magadhoz, és erősíts, mert megfáradtam".
Valószínűleg a szöveg egyénenként más és más.
Meg Advent első vasárnapja is van....

2014. november 27., csütörtök

"Csak nézzük tétlenül?"



Szerettem volna beszúrni ezt a videót, de valami miatt nem sikerült. Megpróbálom a linket betenni, hátha úgy megy:
Fontosnak tartom, hogy minél többen megnézzék, és elgondolkozzanak az itt hallottakon. Főként akkor, ha még így soha nem gondoltak rá. Nagyon egyetértek, bár az utcára nem biztos, hogy ki kéne menni, de milyen egyéb eszközünk van?
Szeretem azt hinni, hogy nem történhet meg, hogy az orrunknál fogva vezetve besétálunk újra a kelepcébe, de annyira sokan nem látnak még az orrukig sem. Remélem, sőt tudom, hogy körülöttünk a világ ezerrel változik, de vajon milyen megtapasztalásokat választ magának az emberiség?