Feltámadás 2013

Ma hajnalra érdekes álmom volt.

Mintha egy még pici lány, - úgy egy éves forma - egy gyermeket szült volna. Ezt úgy fogadtuk, mintha természetes lenne, mint amikor tele lesz a pelus, és ez a dolgok rendje. Láttam a lába közt a "csomagot", alányúltam, majd izgatottan azt mondtam:

"Hiszen ez már megszületett! Csak nem hallom sírni!"

Gyorsan elkezdtem kibontani a gyerek rugdalózóját, de közben éreztem, hogy az "újszülött" mocorog és nyöszörög. A kapcsok nem akartak engedni, alig tudtam széttépni őket, ezzel felébredtem.

Áldott feltámadást mindenkinek!

Békainvázió

Könnyen lehet, hogy egész életemben összesen nem láttam annyi békát, mint amennyi az utóbbi hetekben árasztotta el a kerteket és az utakat.

 Azzal kezdődött, hogy az első nagy esőzések után először mentem le a kertbe, hogy megnézzem, kel-e az uborka, és akkor megmozdult a föld. Ahova léptem, legyezőszerűen menekültek valami aprók, amikről először azt hittem, talán tücskök, de kiderült, hogy bébi békák.

A békákhoz való viszonyom enyhén szólva is ellentmondásos. Számomra a rémálmok legszömyűbbje az, amikor azt álmodom, hogy a nyakamba tesznek, vagy akarnak tenni egy békát. Nem tudom, milyen élmény motiválta ezt az álmot, de nagyon működik.

Most naponta kénytelen vagyok figyelemmel kísérni a milliónyi béka növekedését. Hogy érzékeltessem a számukat, elég, ha elmondom, hogy reggel biciklivel mentem dolgozni. Az úton annyi kisbéka tartózkodott, hogy nem győztem cikázni köztük, nehogy elgázoljam őket. Az egyik kereszteződésnél már nem volt hova kitérni. Vettem egy mély levegőt, felnéztem a fellegekre és közéjük hajtottam. Nem hiszem, hogy mindnek szerencséje volt.

Városok

 Van egy városom. Álmodom vele már egy ideje. Ismerem, tudom, hogy ez az álombeli város, ami a mi valóságunkban nem létezik. Van benne metró, villamos, vasútállomás. Áruházak, templomok, kávéházak, kollégiumok, különféle magánházak, üzletek, telkek, és minden egyéb, ami van egy városban. Tudom, hogy mikor merre járok benne, és, hogy már sokszor jártam itt.

Már régóta rájöttem, hogy nekem az utazások a folyamatot jelentik, valamit, aminek még nem értem a végére. A kollégiumok, iskolák szembesítenek a megtanulandó feladatokkal. Időnként kirándulni megyek, társas utazásra. Akkor nehézségekre számíthatok, különösen, ha hegyet is mászunk. Gyakran áradó folyón kell átkelnem álmomban. Van hogy átmegyek, van, hogy nem vállalom. Az áruházak bevételt jelentenek, legjobb, ha piacon járok, kirakodóvásáron. Van egy tavam is, olyasmi, mint a Balaton, vagy időnként, mint a tenger.Nem igazán jó előjel, betegség is lehet. Uszoda, fürdő, szintén enyhébb betegség.Ha csak egy épületet látok, akkor az leginkább én magam vagyok, érdemes megfigyelni, hogy melyik része az, amiről szól a történet. A tető a fej, a falak a "tartóváz" a gerinc, vagy a csontok, a pince meg a rejtett mélyen bennem lévő dolgok. És még sorolhatnám. Az álmok sokat elárulnak és sokat segítenek, hogy megismerjük magunkat. nem hiszek benne, hogy az álmok mindekinek ugyanazt jelenik. Ezt is meg kell tanulni, odafigyeléssel, türelemmel, mert egyedi a kódolás.

Színek és fények

Ma délután, mikor haza indultam, pontosan ilyen színekkel ment le a nap. Erről azonnal a mai reggel jutott eszembe, mikor olyan színek és fények voltak, hogy nagyon sajnáltam, hogy meghagytam a fotózás gyönyörűségeit a nővéremnek és egész családjának. Ők mind képzett fényképészek, vagyis nem konkurálok. A tegnapi hó nagyrészt érintetlen volt. Mivel nedvesen kezdett esni, megmaradt a fákon és a növényeken. Az előző napi esők után sok állóvíz keletkezett, ami a hóesés és a fagy hatására opálossá fagyott. Napkelte előtt leszállt a köd, épp csak a földfelszínre. A föntről jövő fények mindent derítettek. Kelt fel a nap. Tompa rózsaszín-barackszín fény támadt, ami a fák és az épületek árnyékát úgy vetítette ki, mint ahogy máskor a fény vetül elő a felhők mögül, fénypászmákban. A kéményekből füstoszlopok bújtak elő sárga-arany gomolygással. A fönt, a lent, a fény, az árnyék, a súlyos, a súlytalan mind értelmezhetetlenné vált. Varázslatos világ vett körül...

Néhány napja álmodtam. Olyan volt, mintha esküvőn, vagy valami nagyszabású rendezvényen lettem volna. Nem akartam, hogy rajta legyek a fotókon, valahogy sosem szerettem, ha fotóznak. Próbáltam elvegyülni, bújkáltam. Aztán egyszerre szembetaláltam magam a fotóssal. Higgadtan rámnézett, megmondta a nevét, és azt mondta: "Majd, ha már nem akarod újrafutni a köröket, AZ LESZ A FORDULÓPONT ! Akkor majd keress meg!"

A bennünk épülő székesegyház

A 11:11:11-es meditáció után gondosan figyeltem az álmaimat. Többször fölébredtem éjszaka, de semmi különöset nem álmodtam. Hajnalban még egyszer visszaaludtam, és megkaptam a "választ" a fel sem tett kérdésre. Az utcán álltunk, ismerős helyen, és azt láttam, hogy az egyik fő épületet átépítik. Mondtam a társamnak, hogy nézze már ő is, de ő nem látta. Nézz be az épületbe!- mondtam. Nagy üvegajtók voltak ott, és azokon átnézve látszott, hogy az építők megnyitották a tetőt, és az épülő kupolákon keresztül áradt be a fény! /Az álomszimbolikában a ház a testünket jelenti./ Ennél szebb, és közérthetőbb nem is lehetett volna az üzeneted St. Germain!