Juszt sem használtam szabásmintát, mert én nagyon okos vagyok és mindent tudok magamtól! Na ez meg is látszik, de tanulásnak jó volt. Az egész azzal kezdődött, hogy kíváncsi voltam, tudok-e babát varrni, rákerestem a baba szabásmintára, és Waldorf babásat adott ki. Gyapjúm nem volt itthon, de maradék vatelindarabok igen, a többi hozzávaló meg összejött. Amikor itt jártam, amit a fotó mutat, már két napja küzdöttem, túl voltam a második fejen, mert az első bár formásabbra sikerült, de kicsi lett, vagyis a test lett nagy hozzá.
A hajon megint napokig vajúdtam, végül az első variációt választottam, és hozzáfogtam a hajához. Nem volt egyszerű!
Ez még nem a kész verzió, de már majdnem.
Akkor jött a ruha. Na, akkor már tudtam, hogy ha az életben még egyszer babát varrok, az sokkal nagyobb lesz!
Akkor jött a ruha. Na, akkor már tudtam, hogy ha az életben még egyszer babát varrok, az sokkal nagyobb lesz!
Most már alig néhány óra, és késznek kiáltottam ki.
A fényviszonyok most sem voltak jók, bocs. Ha esetleg, még egyszer ilyesmire vetemedek, egy csomó dolgot máshogy csinálok majd.
Na, erre valók a megélések! :)))