Illustration: John Holcroft for the Guardian
A múlt héten megjelent nálunk egy hölgy az önkormányzattól (immár második alkalommal, mert elsőre nem talált itthon), hogy kitöltsön és aláírasson velem egy papírt, mely által jogosult leszek ingyenesen hozzájutni egy dekóderhez. A dekóder arra kell(ene), hogy tudjam fogni a TV azon csatornáit, amelyeket eddig analóg módon lehetett. Mondtam neki, hogy kb. négy éve nem nézek TV-t. Nem értette. De majd jó lesz, ha mégis több időm lesz, vagy valami... Mondom: nincs TV-m. Egyáltalán? Egyáltalán. Nem baj, ha rossz, másnak is mondták, hogy később is rákötik majd, ha megjavíttatta. Rossz TV-m sincs. És venni sem akarok. Hitetlenkedett egy darabig, majd némi tűnődés után egy rublikába bevéste, hogy "Nincs TV-je."
Azóta azon tűnődöm, hogy honnan tudja, hogy szükségem lehet dekóderre? Biztosan úgy tudták kideríteni, hogy nem vagyok regisztrálva semelyik digitális szolgáltatóhoz sem. Hmmm?... De hogy ez ennyire fontos lehet, nem gondoltam volna! Hogy "EZEKNEK" ennyire fontos, hogy minden egyes állampolgárnak tudják mosni az agyát, azért ez még engem is ledöbbentett. Meg az is, hogy a nagy szem tényleg mindent lát.
