Ezt a képet Alsóörsön készítettem május első hétvégéjén, a Nagy Szalán. Az, ahogy oda eljutottam, tökéletesen példázza, hogyan működnek a teremtéseink, más szóval a társteremtések, vagy ha úgy tetszik a "segíts magadon, Isten is megsegít".
Ott kezdem, hogy amikor erről az országos tanácskozásról tudomást szereztem, azonnal jött az érzés, hogy ott akarok lenni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, jöttek a kifogások, hogy ez miért lehetetlen. Pl.: nem hagyhatom itt egyedül idős anyukámat. A helyzet csak bonyolódott azzal, hogy megjelent az az ember, akivel még tavaly megbeszéltünk javításokat a verandán és a konyhában. Amikor kiderült, hogy a túl sok javítás miatt hívni kell a festőt is, már tudtam, hogy az útiköltségre valót ők viszik el. Eldöntöttem magamban, hogy nem görcsölök. Ha ott kell lennem, ott leszek!
Ám időközben anyukám rugalmasan állt az utazási szándékomhoz, igyekezett megoldásokat keresni velem együtt. Abban maradtunk, ha hagynak a mesterek némi pénzt a háznál, elmegyek. Ekkor jelentette be a nagylányom, hogy a nyáron esküvő lesz. Innentől a lelkiismeret furdalás is beállt ellendrukkernek, hiszen akkor minden fillérre szükség van.
Amikor kifizettük a mestereket, maradt annyi pénz, hogy szűkösen, de kifutotta a tervezett kiadásokat, a lelkiismeretemet meg igyekeztem félretolni. Addigra elfogytak a meghirdetett férőhelyek, csak saját sátorral érkezőknek volt hely. Nem baj, majd alszom a lányoméknál, az csak egy óra vonatút /mint később megtudtam, de innen nézve közelinek tűnt! :) /. Közben Veszprémben lakó keresztlányom is biztatott, hogy talán náluk is alhatok, vagy eljuttatnak számomra sátort, és mindent ami ilyenkor kell, mert könnyen lehet, hogy ők épp dolgoznak, mivel kamionosok. Akkor már tudtam, hogy megyek. Időközben jött az infó, hogy egy közelben élő önzetlen ember szívesen elfuvaroz valakit, aki a szalára igyekszik, mivel ő úgyis megy, hely pedig van a kocsijában. Sikerült kapcsolatba lépnünk, de kiderült, hogy Ő egy nappal korábban megy, mert segít a szervezésben. Nem baj! Gyorsan átszerveztem a maradék időmet /2 nap/. Ekkor telefonált a keresztlányom, hogy arra döntöttek, hogy belefér a költségvetésükbe, hogy nekem fizető vendég szobát foglalnak Alsóörsön, mert a sátor nem tenne jót a derekamnak. Hát, egészen meghatódtam, de beleegyeztem. Elvégre gyakorolni kell az elfogadást is, mint visszanézve kiderül ez az egész kaland erről is szólt. Elfogadtam a szomszédasszonyom felajánlását, hogy ráfigyel anyukámra, gondoskodik róla, míg egyedül lesz.Elfogadtam a kisebbik lányom áldozatát, hogy rengeteg feladata, munkája ellenére hazautazik, hogy Mamával legyen. Elfogadtam Tibor önzetlenségét, amikor előre kikötötte, hogy nem kell hozzájárulni az útiköltséghez. Sőt, a hálózsákját és a plédjét is elfogadtam, mert mikor odaértünk, kiderült, hogy vannak visszamondott szálláshelyek, és egy extra /nagy tér, ágy, matrac, elszeparálható alvóhely/ 6 személyes sátorban ott alhatok. Mivel azonnal felajánlottam a szolgálataimat a szervezőknek, ezért magam is szervezővé avanzsáltam. Ez azzal járt, hogy az ott töltött időben "szolgálatban" voltam. Tettem mindig amire éppen szükség volt, szervezés, beléptetés, dekorálás, vendégkísérés, hasonlók. Nagyon kevés előadást tudtam megnézni, de amelyekre leginkább kíváncsi voltam, azokat igen. Mindent meg lehetett oldani. Csodás emberekkel dolgozhattam együtt. Nehéz ezt megfogalmazni, de ismeretlenül is ismerősök voltunk. Együtt dolgoztunk, egy csapat voltunk, folyamatosan emelve, segítve egymást. Senki nem nyavalygott, senki nem volt türelmetlen, elégedetlen. Mindenki a középpontjában volt. Nem volt szüksége külső megerősítésekre, kicsikart figyelemre, a másikra viszont figyelt, és segített, ha kellett. A jelen lévő ezer emberről is csak jókat mondhatok. Semmi konfliktus, semmi atrocitás, viszont mosoly, köszönés, beszélgetés, vendéglátás, türelem egymás iránt, igen!
Mivel "dolgoztam", a szállásért és az ételért nem kellett fizetni. Mindenkitől csak kaptam. Amikor elköszöntem folyamatosan sírhatnékom volt. Hálás voltam személy szerint mindenkinek, és a Gondviselésnek, hogy kézen fogott, és megmutatta, hogy csak el kell indulni, nem biztos, hogy látod a következő lépést, de tudd, hogy ott lesz a lábad alatt a talaj.
Vezettetve vagy.
Aki kíváncsi, hogy mi volt Alsóörsön 2013. 05. 3.-4.-5.-én megnézheti ezen a linken az összefoglalókat, és az előadások egy részét.
