Évek óta figyelem, ahogy fogynak a fák. Sok közülük csak a szélsőséges időjárást nem bírja elviselni, vannak, amelyek a "civilizáció" oltárán áldoztatnak fel /mint környezetszennyezés, építkezések /, és egyre többeket egyszerűen eltüzelnek. Ha valaki figyeli az út menti fákat utazása során, egyre több kiszáradt, vagy beteg fát lát. Az erdőkön pedig - legalábbis felénk - egyszerűen át lehet látni. Olyan pazarló módon bánunk a fákkal, mint újabban mindennel. Mintha az élet csak egyedül nekünk adatott volna meg, hogy gátlástalanul és minél gyorsabban a saját igényeink kielégítésére fordítsunk mindent, ami körülöttünk van. Mintha nem tudnánk, hogy minden mindenhez millió szállal kötődik, és ha az egyik dől, magával rántja a többit is.
Egy fa, sok évig növekszik, mire vágásérett lesz. Mennyi időre elegendő az a hő, amit belőle nyerünk? Mi lesz, ha már nem lesz mit kivágni, hisz ültetni alig ültetünk?
A fák sokkal többek annál, mint sokan gondolják. Ők azok, akik lehozzák a kozmikus energiákat, testüket használva antennának levezetik a Földnek, a Földanya energiáját felszínre hozva összekötik eget a földdel. Mindezzel nekünk embereknek szolgálnak, hogy szétsugározzák ezeket a számunkra nélkülözhetetlen energiákat.
Egy alkalommal várakozás közben néztem egy park fáit. Több fajta fa élt egymás mellett: gyertyán, tölgy gesztenye, nyír, fenyő és egyebek. Ahogy fókuszálatlan tekintettel néztem a koronájukat, rájöttem, hogy különböző formájú kisugárzásuk van az égen. Máshogy gyűjti és szórja az energiát a fenyő, ami szűk, de nagyon intenzív sugarakat rajzol, vagy egy széles koronájú fa, amely lágy, szórt energiafénybe burkolózik. Ha valakinek kedve van, tegyen egy próbát!
Karen Doonan még beszélget is velük:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése