Mi az, ami történik velünk? 2. rész

http://bloggers.com/post/saturn-venus-and-mercury-alignment-with-pyramids-6891831

Bevezetésként elmondanám, hogy a fenti kép 2012. 12. 03.-án készült, a Saturnusz, Vénusz, Merkúr együttállásakor, Egyiptomban.

Amikor az atlantiszi civilizáció idején felrobbant az égboltozat, a terembura, az ősi tudást híven őrző beavatott papok, tudósok kidolgoztak egy tervet a Föld megmentésére.  A terv hatalmas méretű volt mind térben, mind időben. Atlantisz magasan fejlett technológiája a kristályokra épült, hatalmas méretű kristályokat alkalmaztak az energiák gerjesztésére, irányítására, fókuszálására, hasonlóan ahhoz, ahogy ma a lézert alkalmazzák. A beavatottak kimenekítették a legfontosabb gigantikus méretű kristályokat, és elrejtették őket a Föld különböző pontjain, leginkább az amerikai kontinensen. Hogy legyen némi fogalmunk a méretekről, be lehet írni a keresőbe pl. azt, hogy giant crystals. Érdekes belegondolni, hogy kristályos tulajdonsággal rendelkezik a víz is, így a Kárpát-medence alatt lévő hatalmas mennyiségű vízkészlet is úgy viselkedik, mint egy gyűjtőlencse.

A terv része volt még, hogy a Föld egész területén, meghatározott pontokon piramisokat hoznak létre. A piramisok nem temetkezési helyek, mint ahogy azt az iskolákban jól beleverik a fejünkbe, hanem energia generáló, fogadó és sugárzó helyek. A piramisok nem csak a földfelszín építményei, hanem a föld mélyében ugyanúgy megépítették a piramis formát, vagyis egy oktaéderről van szó. A kristályok és a piramisok alkotják a csatlakozási/földelési pontjait annak az energiahálónak, amit sok-sok ezer évvel ezelőtt terveztek meg azok a magasan fejlett lelkek, akik még ismerték és őrizték a hajdani tudást. Mivel tudtak az Univerzum ritmusos, ciklikus működéséről, tudták, hogy egyszer elérkezik a Föld egy olyan pozícióba, amikor a rá ható energiáknak a középpontjába, gyújtópontjába kerül. Ezt a hatalmas erejű és ritka együttállást akarták felhasználni arra, hogy az akkor létrejövő energialöket segítségével beizzítsák, újraindítsák a rendszert. Ha jól emlékszem, ezt a láncszemet Drunvalo Melchizedek: Az új ember születése című anyagában találtam.

Alapvetés: Ez az időpont most van!

Beavatottak most is élnek közöttünk, mint ahogy mindig is születtek le az idők folyamán. Az elmúlt években sorra járták a "szent helyeket" aktiválták azokat, energiakapukat nyitottak meg különböző szertartásokat alkalmazva, azzal sem törődve, hogy a többiek hülyének nézik őket. Ebben az időben sok öreg lélek született le azzal a vállalt sorsfeladattal, hogy tevőlegesen segíti ezt a hatalmas eseményt, annak a sikeres létrejöttét.

A magasan fejlett szellemiségű lelkek, a fénymunkások, fényharcosok és társaik erőfeszítését külső erők is nagyban segítik. Ezek a külső erők egyrészt maga a világ/bolygó tervezője/ura/mestere, másrészt az ő segítői az arkangyali és egyéb rendekből, a felemelkedett mesterek, akik már emberként is megtapasztalták a földi létezést, ezért sokat tudnak az itteni működési szabványokról. Segítenek minket azok a csillagtestvéreink is, akiknek létét nagyon szigorúan titkolják előlünk, de már nem sokáig, hiszen itt vannak körülöttünk számszerűen is sokan, jóval fejlettebb technológiai és szellemi szinten létezve.

A Föld 2012 végén belépett ebbe az erőtérbe. Valójában senki nem tudta, hogy sikerül-e a nagy kísérlet? Ha úgy nézzük, már sikeres, mert még létezünk, az apokaliptikus előrejelzések ellenére, melyeket alaposan fel is tupíroztak jól tudván azt, hogy az az ember, amelyik fél, alacsony vibrációs szinten van.

Jelenleg, érzéseim szerint egy mesterségesen felerősített, gerjesztett erőtérben vagyunk. Fokozatosan emelik a dózist, hogy legyen ideje a testnek alkalmazkodni hozzá. A test reakciói azok a tünetek, amelyekkel már többször is foglalkoztam: fáradékonyság, aluszékonyság, vagy épp ellenkezőleg alvás zavarok, kaotikus, élénk álmok, felfájás, szédülés, izomfájdalmak, különösen váll, nyak tájékon. A napokban még erősebben van jelen a szív táji szúrás, fájdalom akár a háti oldalon is, émelygés, hányinger, hányás, hasmenés. A test erősen tisztul a szennyező és méreganyagoktól, és a lelki szennyestől, amely a családi felmenőkre is vonatkozhat, tehát karmikus terhek is oldódhatnak.

Hogy mire való, és miért ilyen fontos ez a bizonyos energiarács rendszer, na ezt a következő részben írom le.

Mi az, ami történik velünk? 1. rész.

http://apod.nasa.gov/apod/ap130203.html

Úgy két hete hurcolom már magamban, aminek most nekiveselkedek.

Egyik hajnalban szokás szerint az álmomat próbáltam rögzíteni, összerakni, értelmezni. Ez mindig nagyon fontos, mert álomállapotban rengeteg üzenetet, segítséget kapunk az életünk alakításához, max. nem figyelünk rá, vagy nem tudjuk kódolni. A kód mindenkinél egyéni. Megfejteni úgy lehet, ha megfigyeljük, megjegyezzük jelentősnek tűnő álmainkat, aztán figyelünk rá, hogy mi történik velünk, vagy a környezetünkkel utána. Egy bizonyos idő után kirajzolódik egy rendszer, vagyis az, hogy mi mit "jelent" az álmainkban. Általában nem elég ehhez néhány nap. :)

Szóval aznap, miközben minél több részletet igyekeztem felidézni, egyszerre csak belém villant egy felismerés, olyan erővel, hogy hangosan felnyögtem: Te jó ég!

Megpróbálom leírni, ami összeállt bennem Nem lesz rövid, sem egyszerű és főként nem rímel a hivatalos tudomány álláspontjával. 

Alapvetés: A Föld - ugyanúgy, mint minden más az Univerzumban - teremtett. Számunkra elképzelhetetlenül magas intelligenciával alkotja meg a teremtője oly módon, ahogy a mérnökök, a művészek és a mesteremberek alkotnak itt a mi szintünkön is. Megálmodik egy rendszert, aztán igyekszik azt létezővé, működővé, élővé formálni. Ő határozza meg a koordinátáit, a működési rendjét, a teremtett világa lényegét, célját. Vagyis igaz, amit a teremtésről írnak, és érthetővé válik az a mondat is, hogy "és látá Isten, hogy jó", vagyis hogy működőképes, amit elképzelt, a "sosemvoltból" létezővé alkotott. Akit érdekel  Az Urantia könyv  sok érdekességgel szolgálhat ez ügyben.

Amikor a teremtett világ alkalmassá válik rá, a lelkek választhatják "játszóterüknek", ahol tapasztalatokhoz juthatnak a bolygó adottságainak megfelelően. Mint tudjuk, a Föld "Paradicsomnak" lett teremtve, ideális feltételekkel, és egészen addig a rendnek megfelelően működött is, amíg kívülről más alkotó képességekkel rendelkező létező/k/ bele nem nyúltak. Egyre többen mondják, hogy a világunk úgy működik, mint egy fraktál, ami a matematika nyelvén, algoritmussal leírható, önazonos rendszer. Elég egy kevés változtatás, és az addig tökéletes mintázat megváltozik, más formát kezd írni. Ez volt az, amit bűnbeesésnek mesél a Biblia.

A torzult mintázat elvezetett oda, hogy az addig az "Isteni" rend szerint egymással szereteteben élő, egymást segítő lelkek között kialakult a hiererchia, a hatalmi rend, az önzés, és létrejött egy olyan civilizáció, amely magas tudományos fejlettséget ért el, és a kristályenergia használatával felrobbantotta a bolygó körül lévő energiaháló rendszert. / Atlantisz / Ezt a hálót a régi magyar nyelvben teremburaként ismerték, és ha kicsit gondolkodunk, a szó analógiája rá is mutat a jelentésre: TÉRemBÚRA, vagyis térvédő szerkezet. A háló összeomlásával megszűnt a bolygó folyamatos kapcsolódása az addigi "Isteni" /szeretet /energiához, és a bolygó lakói arra kényszerültek, hogy mintegy csapdába esve újra és újra ideszülessenek, és más mód nem lévén, egymástól vonják el a létezésükhöz szükséges energiát. Az egymást követő nemzedékek tudatában egyre jobban elhalványult az Isteni kapcsolódás emlékezete. Mintha sötét köd szállt volna alá. Ez a köd még mindig itt van köztünk. Néha már itt-ott ritkul, bevetül már egy-két fénysugár, de sokan még mindig sötétben tapogatóznak mit sem tudva arról, hogy kik is ők valójában, mivégre vannak ebben a világban.

Hogyan leszünk képesek kiszabadulni ebből a ködből, és hogy segítik ezt "kívülről" "felülről", ez lesz a következő rész tartalma. 

Életfa.

charmeddesign1012.blogspot.hu

Az életfa jelképezi a világot, amelyikben élünk.

Az élet éppen úgy működik, mint a fa: behálózza az alsó és a felső világokat. Önmaga szerves egység, önfenntartó rendszer. A rendszer minden része szolgálja az egészet. Bármely részegység zavara az egész létét veszélyezteti. Az alsó "sötét" világokhoz tartozó részek, ugyanúgy fontosak az egész szempontjából, mint a felső "fényben" létezők. Mindennek megvan a maga feladata, szerepe.

Az életfa én magam vagyok. Összekötöm a földet az éggel. Minden megélt tapasztalásommal egyre jobban kiteljesedek. Lényegében mindegy, hogy ez a világok melyikében történik. Minél több tapasztalással rendelkezem, annál több van bennem az egészből, annál több bennem a megértés, annál nagyobb a betekintésem az egész működésébe. Nincs szükség arra, hogy kívülről kérjek válaszokat. Minden bennem van, nem kívül, mert egy vagyok a rendszerrel. Épp úgy, ahogy Jézus mondá vala:

"Én és az Atya egy vagyunk" / János 10. 30 /

"...az  Atya én bennem van, és én őbenne vagyok." / János 10. 38 /

 

 

Lebegés az éterben

 

Ha bárki kérdezne a létezésem állapotáról, leginkább a hibernált állapot az, ami megközelíti a valóságot.

Vagyok én, és van a világ, némiképp rajtam kívül áramolva. Nézelődöm, regisztrálok történéseket, értelmezem őket, de nincs igényem arra, hogy tegyek érte-ellene bármit is.

Valahol bosszant ez az állapot, meg nem is értem. Az agyam azt mondja egyre jobban belelovalva magát a szituba, hogy: "Na, csinálj már valamit! Elmegy az időd, nem csinálsz semmit!! Mi lesz így veled, ezt nem lehet így csinálni!!!", Aztán nem csinálok semmit, vagy alig valamit.

Olyan ez, mint régen a depresszió volt, de azzal ellentétben nem érzek semmi lehangolót, sőt! Nyugodt vagyok, derűs, azt érzem, hogy minden úgy van jól, ahogy van, csak az agyam/egóm nyüstöl időnként, mert szokatlan neki, hogy nem aggódok parancsszóra. Ha a régi módon gondolkodom, valóban nem normális ez az állapot. Sőt lehet, hogy ha az "új" módon gondolkodom, akkor sem. Azzal nyugtatom magam, amivel J. A. is tette: "Nyugtatom szívemet a csendhez."

Sok mondanivaló formálódik bennem, hamarosan utat tör magának.

/Azt hiszem... /

/ Vagy mégsem.../

Történet egy asszonyról

X hangja már a telefonban árulkodott labilis hangulatáról, de amikor megérkezett, láttam is rajta, hogy ki van bukva. Nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam az okát.

Idős, erős akaratú apja, aki régóta gondozásra szorul, megvádolta, hogy erre kellett neki /mármint X-nek/ az a fene nagy tanulás, hogy most az apját berakja az "elfekvőbe", mert biztos benne, hogy most, ha beviszik a kórházba, többet nem fogják hazahozni. X lelkébe késként hatoltak az alaptalan vádak, hiszen évek óta gondozza teljes odaadással az apját, aki az utóbbi időben nagyon zavarosan viselkedik, amikor otthon van. A kórházban érdekes módon kevesebb probléma van vele, ezért már többször úgy esett, hogy haza vágyakozó apját hazavitte, majd kénytelen volt visszavinni. A kórházban, amikor a kezelő orvosával beszélni akart a helyzetről, az orvos letámadta, hogy mit gondol, még a családi problémákat is vele akarják megoldatni? Mondott egyebeket is, de most lényegtelen. Szegény X csak hebegett leforrázva és értetlenül.

Sajnáltam a történtek miatt, mert végigkövettem az elmúlt kb. öt évét, ami maga volt a pokoljárás. Nagyon nehezen viselte szeretett anyja halálát. Addig anyja mindenben segítette, kímélte, féltette, szerette. Az anya halála után apjáról is neki kellett gondoskodni, aki nem könnyítette meg a dolgát. Mellette állt jóravaló, szelíd férje, aki megbetegedett, és pár év kórház-járás, műtétek után kiderült, hogy gyógyíthatatlan. Közben apja hozzájuk költözött, és neki egyre kínzóbbá váltak a  térdproblémái. A térdműtétekre férje jobb időszakaiban került sor, miközben az apja állapota is folyamatosan romlott. X, aki elfogadta mindig az élete során, hogy ő gyámolításra szorul, és egyedül gyenge és sebezhető, zsinórban arra kényszerült, hogy egyre nagyobb és nagyobb terheket hordozzon. Gondozta, majd eltemette jó férjét, megvívta a harcot a hivatalokkal, miközben végig azt érezte ereje végén jár.

Most, ahogy ott sírt, és arról beszélt, hogy ő feladja, belefáradt, megkérdeztem tőle:

- Szerinted mi volt az, ami most történt veled? 

Kérdőn nézett a könnyein át.

- Ugye most úgy érzed, hogy bántottak igazságtalanul?

- Igen! Nem érdemeltem meg! Nem ezt érdemeltem, én mindent megtettem...

- Szerinted mire akart Téged ez a helyzet ráébreszteni?

- Arra, hogy védjem meg magam.... mondta végül tűnődve, és már nem sírt.

- Bizony arra! Gondold csak végig, hogy milyen voltát öt éve, és milyen vagy most! Mi mindent megtettél, elviseltél, megoldottál! Nézd csak meg milyen erős vagy, mekkora erőt birtokolsz! Az ember életében újra és újra előjönnek helyzetek. Olyanok ezek, mint a próbák: nézzük, meg tudod-e már oldani? Egészen addig előjönnek, amíg az ember fel nem ismeri őket, és meg nem oldja. Utána nem jönnek többé. Ha legközelebb ilyen szituba kerülsz, már fel fogod ismerni! Ha felismered, már tudni fogod a megoldást. Már ismered az erődet, és nem hagyod magad, nem hagyod, hogy mások elrabolják tőled!

Az élet eddig úgy működött, hogy egymástól vettük el az energiát. Egymás elleni harc volt az életünk. Lényegében életre-halálra szóló harc. /Az energiáért való harc technikáit a Mennyei prófécia c. könyv remekük elmeséli./ Ahhoz, hogy ne legyen szükségünk egymás kizsigerelésére léteznek más módszerek. Töltekezhetünk a természetből, a szépségből, meditációs technikákkal, és adhatunk egymásnak önként figyelmet, törődést, szeretetet. Adni úgy kell, hogy nem várunk el érte viszonzást. Csak útnak indítjuk, mint egy papírhajót a vízen. A szándék = energiaminőség. Mindig visszatér hozzánk, akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz. Nem akkor, nem attól, sokszor felismerhetetlen formában, de biztos lehetsz benne, hogy minden szándékod rajtad landol majd egyszer.

Sajátgyártású ajándékok

Időnként belemásznak bizonyos bogarak az agyamba, és addig rágják, míg ki nem dolgozom magamból őket. Ilyen ez a tündér-baba is, szakértőknek kár is mondani, hogy Tilda fazon, akik meg nem szakértők, annak ez úgysem mond semmit. Próbáltam rájönni, hogy ki is az eredeti Tilda alkotó, de még dolgozom az ügyön. :) Szokás szerint ex has csináltam, szeretem kipróbálni magam. Nagylányomnak varrtam ajándékba, mert Ő is egy valódi Tündér, és nagyon szereti fajtársait. :) Igaz, hogy már régen kinőtt a babázásból, tanít egy középiskolában, de a diákjai szerintem értékelnék, ha tudnák, hogy mit kapott az anyukájától Karácsonyra.:) A hátoldala is fontos, mert ott vannak a szárnyacskái:

Érdeklődőknek elárulom, hogy a testét hajdani alig használt "bundabugyiból" szabtam, vatelinnel tömtem, a haja saját mosású gyapjú, a ruha csipkefüggönyből van, a szárny, és az indák a ruhán virágcsomagoláshoz használt organzából /?/ vannak kivágva és szerencsére örült is neki a megajándékozott. Másik lánykám egy neszesszer-szerűséget kapott, amelyik úgy készült, hogy gyakoroltam a kölcsönkapott varrógéppel:

Az alapanyag férfipizsama, és kiszolgált bútorvászon. Amikor ezt a lánykámnak is elárultam, azt mondta, hogy jobb lett volna, ha ezt nem tudja... :))

Zúzmarás képek

Tegnap még ennek a zúzmarás látványnak örültem, mára viszont felülíródott a szépség

Az udavar fái is csodásan néztek ki:

a részletekről nem is beszélve

De muszáj még beszúrnom a hajnalit is! :)