Átalakulás

spiritualhealing-now.com

Előfordulhat, hogy mostanában túl sűrűnek tűnnek a napok. Az érzékenyebbeknél kellemetlen testi tünetek, szédülés, hányinger, fejfájás, megfázás, itt-ott felbukkanó fájdalmak, szívtáji, sokszor riasztó fájdalmak, ritmuszavarok léphetnek fel. Halmozottan jelentkezhetnek kellemetlen események környezetünkben. Érzelmi kitörések, balesetek, megmagyarázhatatlan indulatok, "bekattanások".

Hatalmas mennyiségű energia áramlik hozzánk. Bevilágít a rejtett zugokba, kíméletlenül figyelmeztet arra, amiről tudni sem akartunk. Egyre súlyosabbá teszi azokat a magunkkal hurcolt csomagjainkat, amiket le kell tennünk.

Tisztulni kell, átlátszóvá válni.

Aki teheti pihenjen minél többet és igyon sok vizet. Sokat segíthet a természet, a fák, növények, föld. Földelni kell, ahogy szokták mondani. Ez lényegében azt jelenti, hogy mint egy vezeték, vagy cső, átengedjük magunkon az energiákat. A beérkező kozmikus energiákat belélegezve továbbküldjük a földnek. Akit érdekel Pusztai Orsi oldalán követheti az aktuális változásokat, és elvégezheti az általa leírt gyakorlatokat, meditációkat.
Ma ideér a hétfői napkitörés energiája is. Ebből töltekezhetünk is, a Lélekmód oldal segít ebben.
Talán az a legfontosabb most is, hogy igyekezzünk kiegyensúlyozottak lenni. Megtalálni a középpontunkat és visszabillenni, mint a Keljfeljancsi.

168ora.hu

Biztatás gyanánt

teleggraph.co.uk

Végül elmerevedünk

bezárva a magunk világába,

mint rovar a borostyánba.

Folyton ugyanazt hajtjuk magunkat is unva,

szomorúan, hogy már nincs is kinek.

Monoton magányunk ránk települ,

s ketrecünkön belül már újabb rács feszül.

Ha a rács már kevés, jönnek a falak.

A falak után csak a halál marad.

Ezt a verset úgy másfél évtizede írtam, mikor tehetetlenül kellett végignéznem ahogy az apám kizárja magát az életből.

Vannak élethelyzetek, mikor úgy érezzük, beragadtunk, és látszólag minden egyre kilátástalanabb.

Jó tudni ilyenkor, hogy nem az élet állt meg, hanem mi álltunk meg benne, makacsul megvetve a lábunkat, mint egy durcás kisgyerek, mert az élet nem olyan, mint ahogy mi azt szeretnénk. Az élet mit sem tud erről. Továbbra is ugyanúgy áramlik körülöttünk, számtalan lehetőséget suhantatva el mellettünk, de mi csak azt az egyet kutatjuk tekintetünkkel, amire várunk. Az pedig nem jön.

A bejáratott út ilyenkor a csüggedés, a depresszió.

Ha úgy tekintek a helyzetre, amelyikben épp vagyok, hogy az nem egy stabil állapot, hanem kiindulási pontja valaminek, aminek az irányát én adom meg szándékaim, vágyaim által, akkor ráébredek, hogy amíg mozdulatlanul várom a csodát, addig semmi nem tud elindulni. Ez azt jelenti, hogy meg kell tenni az első lépést, bele kell menni az áramlatokba és figyelni, hogy mi a jó nekem. Olyan ez az utazás, mint egy folyón evezni. Időnként békésen visz a víz, máskor zabolátlanná válik. Ilyenkor eszembe sem jut áramlattal szembe menni, akkor sem, ha arra van a célom. Hagyom, hogy elvigyen olyan helyre, ahol már biztonsággal partot érve más úton jutok el oda, de az is lehet, hogy már nem is kell mennem sehova, mert az, ahova jutottam, minden elvárásomat felülmúlja.

Ahol most vagyok az az a pont, ahonnan minden lehetséges.

Hogy mik voltak?

 linternaute.com

Várom már egy ideje, hogy csöpögtetni kezdjék a nagyközönségnek azokat az információkat, amitől kénytelen lesz elgondolkozni, hogy vajon minden úgy van-e, ahogy velünk tanítják? Mintha már kezdődne valami.

Az alábbi linken igen figyelemreméltó gyűjteményt lehet látni.

Ez is egy csepp...

http://www.youtube.com/watch?v=y47sh_iXpik&feature=endscreen&NR=1

Tél-tavasz játszma

Vasárnap, amikor hazafelé indultunk és kiértünk a település határára ez a kép fogadott. Ameddig a szem ellát, magasra bodorodó hatalmas felhő ijesztgető-sötétkék alappal, amiből hózáporok rojtjai lógtak.

A másik oldalon napsütésben sorakoztak a nádgúlák:

Az úton végig gyönyörű fények színek és felhők mutatták, hogy elkezdődött a nagy kötélhúzás tél és tavasz között. Jó tudni, hogy előbb-utóbb a tavasz lesz a nyerő!

 Itthon is kimentem a kedvenc helyemre, megörökíteni a legújabb arcát.

Jövőfürkésző

Tegnap végre magamhoz ölelhettem az unokámat.

A fizikai távolság megfoszt attól, hogy napról-napra kövessem a fejlődését, de remélem azért kialakul köztünk az a szoros és erős érzelmi szövedék, ami olyan irigylésre méltó nagyszülő és unoka között.

Vajon mit rejt ez a csöpp tenyér? 

Mit hozott magával?

Őszinteség

My Glass of Water by Berkeley T. Compton

Őszintének kell lenni!

Jó esetben ezt tanítják nekünk, amikor próbálunk eligazodni az élet frissen elénk táruló ösvényein. Gyakran azonban nagyon korán rájövünk, hogy más a szó és más a tett.

Az emberek többsége a kisgyerekkel úgy van, hogy: "á, nem számít,úgyse érti!"

Valóban, a gyermek sok mindent nem ért, de mindent érez. Olyan közel van még a világhoz, ahonnét jött, hogy sokkal inkább az onnan hozott érzékelési módokat használja, mint az általunk természetesnek vett látást-hallást-szaglást-ízlelést-tapintást. Máshogy; sokkal árnyaltabban érzékel, valószínűleg "látja" a körülöttünk folyamatosan mozgó, változó, színes, fényekkel és homályokkal átszőtt energiát, ami a lehető legegyértelműbben tájékoztatja mindenről, még arról is, amiről nem szeretnénk, hogy tudjon. Ráadásul az érzelmeink átjárják az ő idegrendszerét is, tehát szó szerint érzi azt, amit mi érzünk.

Ahogy egyre magasabb rezgésű energia áramlik a Földre, úgy hangolódunk mi is vele. Egyre vékonyabbá válik a fátyol, ami elválasztott eddig attól a világtól/dimenziótól, - vagy nevezzük akárhogy -, ahol az érzékelésnek ez a rendkívül kifinomult és tiszta módja áll a rendelkezésünkre. Aki figyel magára és a környezetére, biztosan tapasztalta is már ezeket a változásokat. Egyre jobban ráérzünk egymásra, megérezzük, hogy a másikkal mi van, vagy megérezzük, hogy ő hív, ha csöng a telefon. Érzékenyebbek vagyunk a másik hangulatára, és igen, az őszinteségére is!

Mi lesz a világból, ha már nem lehet többé hazudni benne?

en.wikipedia.org

Remélem az utolsó havas

Csak azért, hogy ne azt a szatyrot lássam már itt, még egy havas, pedig megígértem magamnak, hogy nem fotózok több havat az idén...