Kilátás

Ezt láttam az ablakból, ha jobbra néztem,

 

ezt pedig akkor, ha balra.

Nyolc éven keresztül nem tudtam megunni, gyakran adtam hálát, hogy ilyen helyen dolgozhatom, ahol falnyi széles ablakon árad be a fény. Jó volt belépni, levegős, meghitt, nyugodt hely volt. Szerettem, és szerették a vendégeim is.

Tegnap kipakoltam. Durva nap volt... Előző este szólt a telefon, hogy egy rögtönzött gyűlésen bejelentették a bezárást. Én már napok óta feküdtem, mert idegbecsípődésem lett még 29-én, aztán ledolgoztam vele 11 órát, és másnap felkelés után majdnem elájultam a fájdalomtól, (még kiabálni sem volt erőm) ez végképp leállított. Nem dicsekedtem eddig ezzel, most is csak azért mondom, hogy ilyen állapotban mentem költözködni. Nem tett jót sem fizikai, sem lelki szinten.

Érdekes tapasztalat, hogy amikor beomlik egy valóságszintem, egyúttal mindig komoly, fizikai szinten is jelentkező problémákkal jár.

Nos, akkor most már jöhet a következő lépés: megvalósítani az álmot! Gatyafelkötés indulhat.

Csak előtte lábra kell tudnom állni, mert még erősen feszít az ishias idegem... :)

Pedig a munkaügyi központ is 11 km ide.

Fázisfotó

Itt tartunk január második napján... Mármint hóvirágilag.

Ezek meg csak úgy játszásiból lettek:

Változások

http://farm5.static.flickr.com/4036/4332266978_bb040bf106_o.jpg

Akkor csapjunk a közepébe! /Így, év elején ez lehet hogy durva :))/

Már megint az egyik kedvenc tűnődnivalóm körül forognak a gondolataim: mit is jelenthet az, hogy "felemelkedés"? Hogyan és mitől változhatnak a dolgok? Hogyan alakul át a Föld, és mivel járhat az, hogy "5. dimenzióra váltás"?

Az apropót az adta, hogy találtam egy  cikket az origo-n  amiben azt taglalják, hogy Földünk alakja állandóan változik. Jelenleg így néz ki:

  

Szóval akkor valóban folyamatos változáson, átalakuláson megy keresztül, mint ahogy azt gyakran hangsúlyozzák különféle források. Ahogy ezen a képen nézem, épp azokon a területeken vannak "kitüremkedések", ahol a valamikori Lemúria (Csendes-óceán), és Atlantisz (Atlanti-óceán) lehetett. Ezek a rég elsüllyedt kontinensek állítólag újra a felszínre emelkednek, többek között ezek is okozzák majd a tengerszint emelkedését egyes területeken. Na, majd látjuk, - vagy nem -, ez majd a jövő zenéje.

A Föld felszíni változásainál érdekesebbnek tartom a dimenzióváltás kérdését.

Ha elfogadom, hogy a jelenlegi és a következő időszakokban folyamatosan magasrezgésű (nagy frekvenciával rendelkező ) energiák érik a Földet, akkor könnyen elképzelhető, hogy komoly, az anyag szerkezetében bekövetkező változások jöhetnek létre, vagy vannak máris folyamatban.

A bejegyzés kezdő képén a vízben hang hatására (a hang ugye: rezgés) létrejövő mintázatokat láthatunk, de egyéb csodákat is lehet látni, ha beírjuk a képkeresőbe, hogy: "cymatics", vagy az alábbi linken:

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?album=441&pid=1437#top_display_media 

Látható, hogyan alakulnak át a formák a frekvenciaszint emelkedésével.

Szóval, hogyha tényleg igaz, akkor a Földdel együtt mi is szépen átalakulunk, már ha kibírjuk :)

He-he, kíváncsi vagyok, milyen érdekesen fogunk kinézni! :))

BUÉK!

Boldog Új Évet!

Évzáró

End of the Road by Michal Mierzejewsky

Ezzel a nagymamámtól tanult verssel szoktam búcsúzni az óévtől, és köszönteni az újat:

Eldöcögött az óévnek szekere.

Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.

Hadd döcögjön nyikorogva, zörögve,

búját-baját felejtsük el örökre.

Azt kívánom az újévnek hajnalán,

hogy az új év legyen boldog és vidám!

Kerülje el a házunkat a bánat,

adjon Isten egészséget,

  sok örömet, boldogságot

ennek a kis családnak,

és az egész világnak!

Feeling

 

Emlékszem a madárlétre,

álmomban pontosan tudom

a kanyarok ívét.

Emlékszem milyen bábként élni,

kitinpáncélba zárva

mozdulatlanul tűrni, hogy védtelenné fordítsanak

földet forgató kapák.

Emlékszem milyen pókfonálon ringani

élelemre várva,

s milyen, mikor egyre sűrűbben

tekeredik rám a ragacsos pókfonál,

 belém szivárog, majd eláraszt

a dermesztő mozdulatlanság.

Tudom, milyen a változó hőfokú

vizek áramlása az oldalvonalamon,

bársonyos iszapok érintését őrzöm,

a vastag jégpáncél alatt

levegő után áhítozva.

Pontosan érzem az izmok feszülését

futva valamiért, vagy valami elől.

Valahol, valamikor már minden megtörtént velem.

Történések törnek föl belőlem, mint a láva,

föl-föl dobva köveket,

mik visszahullnak újra.

Hullámok indulnak, egymásba fordulnak

erősítik, vagy kioltják egymást.

A vetítőgépről lefut a film.

Az utolsó filmkocka

csapódik újra és újra

céltalanul, végtelenül.

Ünnep

 

Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!