Csoporttudat

blog.xfree.hu

 

Csak gyakorolni kell! 

Tudom, hogy nehéz alkalmat, időt, hangulatot találni egyszerre ahhoz, hogy ráhangolódjunk a másikra, bár én könnyebb helyzetben vagyok, mert a munkám által folyamatosan adott a lehetőség.

Mit mondjak? Jó játék. Bár, meg kell mondjam, teljes odaadást igényel. Ilyenkor az ego, az éntudat elvész, nem érdekes, mert minden figyelmem a másikra irányul. Teljesen nyitott vagyok minden információra, elvárás  nélkül. Befogadó vagyok, mint egy vevőkészülék, és én csodálkozom a legjobban a beérkező adatokon.

Csodás dolog belépni a másik világába, ráérezni az érzelmeire, félelmeire, vágyaira, örömeire.

Erre mind képesek vagyunk!

Képzeljük el azt a világot, amikor "összedudjuk a fejünket", egymásrahangolódunk, és érezzük egymás gondolatait, vágyait, szándékait, elképzeléseit, és ezzel a képességgel, nagyon finom hangolások által, az összeadódó szándékok hatására létrejön egy olyan dolog, ami egy ember elképzelése alapján csak "egy" lenne,  de a résztvevők száma által hatványozódhatna akárhányszorossá!

A világunk erre tart. Csak rajtunk múlik, mikor jutunk el a megvalósuláshoz!

Béke

by Will Borden

Ha szívünkben béke, körülöttünk béke.

Kiárad a lényünkből, ami bennünk jelen van, legyen az jó, vagy rossz. Hatunk egymásra, átvesszük egymás érzéseit, hangulatait, frekvenciáit.

Könnyebb a helyzet, ha magam vagyok, a megszokott helyeken, ahol rendet és harmóniát próbálok teremteni és fenntartani magamban. A próbatétel akkor adódik, ha bekerülök egy ismeretlen környezetbe, ismeretlen játékszabályok, érzelmek, hangulatok közegébe. Bonyolíthatja a dolgot az is, ha nem csak a saját bőrömet viszem a vásárra. Amit és ahogy teszek, a másik életére is kihat.

Kaptam az élettől egy lehetőséget, hogy megláthassam, hol tartok.

Nincs béke a szívemben. Fény vetődött olyan rejtett zugokra, amikbe eddig nem akartam benézni. Most igyekszem szortírozni az ott találtakat, és berakni őket a helyükre, oda, ahol a későbbiekben már hasznomra lehetnek, ahelyett, hogy rejtegetném őket.

A fájdalom a kijelző, ami jelzi, hogy hol a baj. A fájdalmat általában mások okozzák, vagyis ők mutatják meg nekünk, hogy hol nincs még rend bennünk. A fájdalom megjelenhet más formában, lehet düh, vagy zavarodottság, de semmiképpen nem rend, egyensúly, harmónia. Az egyensúlytalanság mindvégig bennünk volt, de nem vettünk róla tudomást. Olyan ez, mint mikor elvágjuk az egyik ujjunkat, és a fájdalom folyamatosan rádöbbent minket az ujjunk létezésére, pedig addig nem is voltunk tudatában, hogy milyen gyakran, és mennyi mindenre használjuk.

Amíg ki tud billenteni a környezet az egyensúlyomból, addig nincs bennem béke.

Addig csak a szándék dolgozik bennem.  

Azzal vigasztalódom, hogy az sem semmi!

Kő

http://jstones.narod.ru/ensic/lazurit.htm

Megtalálni a követ, amit mindig is kerestél, ami után mindig is vágyódtál; megtalálni egy palota falába beépítve, mondd: mire való?

"Vagyok, mint minden ember..."

http://puddingandlace.blogspot.com/2011/01/wooden-wings-by-jason-tennant.html

Vagyok, aki vagyok, aki magamban hordozom a vérvonalam által megélt, és megoldás nélkül itt hagyott sorsfeladatokat. Ehhez hozzáadódik nagyobb családom: a népem, és még nagyobb családom: az emberiség, hiszen mindezeknek is egyidejűleg része vagyok.
Nincs kinek megfelelnem, kinek számot adnom magamon kívül, hiszen énbennem dől el minden.

Amit magamban feloldok, és elengedek, annak terheit nem hagyom az utódaimra.

Amit nem sikerül, azt úgy engedem el, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.

Nincs miért szégyenkezni, nincs kinek hazudni

Nincs is rá idő.

Csak a most van, a teljes megélés öröme: van, ami van.

Most

http://scalablecity.net/gallery.html

már csak befelé vezetnek utak...

Búcsú ÖNSAJNÁLAT-tól

http://fineartamerica.com/profiles/william-h-ravell-iii.html

ÖNSAJNÁLAT  nevű mentőcsónakom már középiskolás koromban végzetes léket kapott. Jótanuló, szorgalmas osztálytársnőm sírva fakadt a tábla mellett, mert nem sikerült a felelete. Szépemlékű matek tanárom erre azt találta mondani: "Na, most aztán sajnáld magad! Úgysem sajnál senki úgy, mint te magadat!"

A hallottak igazsága engem is szíven ütött, mivel gyakran játszottam azt, hogy engem mindenki csak bánt, engem senki sem szeret, én pedig szegény, kiszolgáltatott, tehetetlen áldozata vagyok a világnak, meg a körülöttem élőknek. Egészen addig ez egy jó játék volt. Önfeledten bele lehetett feledkezni, jókat lehetett bőgni, meg hasonlók. Attól kezdve minden megváltozott.

Valahányszor az illúzió vizeire kívántam szállni a túlélésem érdekében ÖNSAJNÁLAT-tal, alig távolodtam el a Valóság partjaitól, mint az Úr Hangja kezdett zengeni a tudatomban:

"Na, most aztán sajnáld magad!..."

Az egész játék el lett rontva.

Örökre...

Köszönöm, Tanár Úr!

A bennünk élő mesék

http://animesmusings.blogspot.com/2011/04/v-is-for-vortex-of-suckery.html

 

ősi kódok hordozói. Bár hétköznapi tudatunk nem tartja számon, mélyen bennünk nemzedékek által megélt tapasztalatok lenyomatait őrizzük. Ha találkozunk ezekkel az információkkal, valami rezonál bennünk, emlékezik, megborzongat, elvarázsol, mert tudjuk, hogy IGAZ!

Veres Mónika meséli el, hogy mi van az égre írva:

  http://www.csillagtitkok.hu/cikkek/nimrod-gyozelme-a-sotetseg-sarkanya-felett.html