Énekelni tanítani a madarakat

Richard Doyle. Teaching Birds to Sing

Vajon melyik a jobb? Ha az élet tanít, vagy ha az iskola? Mire tanít az élet, és mire az iskola? Vajon melyik tudás maradandóbb? Melyik a hasznosabb? Vajon ha úgy eszmélünk magunkra és a környezetünkre, hogy megtapasztaljuk, átéljük a történéseket, az mennyire formál minket? Ha elhisszük, amiket mondanak nekünk, az mire ösztönöz? Mitől van tekintélye valakinek? Mitől tisztelünk valakit, vagy valamit? Mikor vagyok igazán én? Ki vagyok én igazán?

Van aki nem ismeri?

Foto: Mike62

Annak idején, jó pár éve nagy hatást gyakorolt rám James Redfield könyve, a Mennyei prófécia. Akkoriban csak segített ráismerni, hogyan is működik a világ. Ma már ez alapján élem a mindennapjaimat. Ha van még aki nem ismeri a könyvet, ne ijedjen meg a kivonat száraz szövegétől. A könyv lényegében izgalmas, olvasmányos kalandregény. Azt gondoltam, nem árt felidézni, milyen felismerések segítenek hozzá bennünket, hogy megváltozzon az életünk. 

Forrás:  /http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=683989/ 

Első felismerés:

A véletlenek azt a felismerést váltják ki, hogy valami mélyebb spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk.
Második felismerés:
Spirituális tudatosodás: ráeszmélünk, hogy túlságosan elfoglalt bennünket az anyagi világban való túlélés.
Harmadik felismerés:
Megtanuljuk a korábban láthatatlannak vélt energia észlelését. A világ energia, mely az emberi akarattal formálható.
Negyedik felismerés:
Az emberek nem tudnak közvetlenül a természetből energiát szerezni, ezért egymástól veszik el, ez az oka a hatalomvágynak.
Ötödik felismerés:
Misztikus tudat: az Univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára. (Amikor a dolgok szépségét és egyediségét csodáljuk energiát veszünk fel, amikor eljutunk a szeretetig energiát adunk. A félelem energiavesztéssel jár.)
Hatodik felismerés:
Tudattalan hatalmi dráma? Nem szabad elvennünk mások energiáját és a kozmikus energia ránk árad. A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját személyes hatalmi drámánkat tökéletesen felszínre hozzuk a tudatunkban. Nem lehetséges a továbblépés amíg szembe nem nézünk önmagunkkal, és fel nem fedezzük, miként manipulálunk másokat az energiájuk megszerzése érdekében. Újra kell értelmezni gyermekkori élményeinket, fel kell derítenünk kik vagyunk, megértjük hogyan keletkezett a drámánk. Ha sikerül a drámánk széthullik, megszabadulunk, hogy többek lehessünk, mint a tudatlanul eljátszott szerep. Megtalálhatjuk életünk magasabbrendű értelmét: azt a spirituális okot, amely miatt abba a családba születtünk.
Drámatípusok:
Agresszív energia szerzők: kényszerítik a többieket, hogy figyeljenek rá.
Megfélemlítő: szóval, tettleg megfenyeget. (szegény ént vagy megfélemlítőt nevel)
Vallató: folyton hibákat talál a másikban, ezzel aláássa az önbizalmát. (zárkózottat nevel) Vallatóvá az válik, akit semmibe se vesznek gyermekkorában.
Passzív energiaszerzők: az emberek együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálják magukra felhívni a figyelmet.
Zárkózott (vallatót nevel)
Szegény én: elmeséli milyen rettenetes dolgok történtek vele, együttérzést vagy bűntudatot akar kelteni.
Energiagyűjtés: A környezetre koncentrálok, aztán emlékezetembe idézem milyennek láttam a világot, amikor teli voltam energiával. Elképzelem, milyen intenzív a dolgok létezése, milyen egyedi a szépségük, különösen a növényeké, felidézem milyen fényesek és tiszták a színek. Aztán megpróbálom átélni a közelség érzését: azt, hogy a távolság nem számít, bármilyen távol van valami, megérinthetem, összekapcsolódhatom vele. Hogy elérjem a könnyedséget, belégzem az energiát, amellyel sikerült összekapcsolódnom.
Hetedik felismerés:
Saját igazi spirituális identitásunk felkutatása: tudatos önfejlesztés. A gondolatok megváltoznak, ha az ember összekapcsolódik az energiával. A szavak, amelyeket gondolkodás közben a fejében szokott forgatni, hogy az eseményeket logikusan irányítani tudja, megszűnnek, ha sikerült felhagynia a hatalmi drámával. Mikor feltölti magát belső energiával, a tudatában másfajta gondolatok lépnek működésbe, amelyek identitása magasabb szintjéről származnak. Ezek az intuíciók. Állandóan fel kell figyelnünk a véletlenekre, minden válaszra, amit felülről kapunk. Az intuitív információszerzés fejleszthető az álmok tudatos megfigyelésével és az alkotó képzelődéssel. A negatív képeket gondolatokat azonnal törölni kell, nehogy megerősödjenek.
Evolúciós folyamat:
Összegyűjtjük az energiát, a helyzetünkre, a kérdéseinkre összpontosítunk, és intuitív módon megkapjuk az útmutatást, akár álmok, akár intuitív gondolatok által, vagy pedig annak alapján, hogy érzékelésünk számára mi ragyog ki a környezetünkből. A siker által magasabb rezgés állapotba jutunk.
Nyolcadik felismerés:
Interperszonális etika:
hogyan bánjunk az emberekkel, hogy még több üzenet jusson el mindenkihez. Ha elvakultan kötődünk valakihez megtorpanáshoz vezet. A gyerekeknek fejlődésükhöz sok energiát kell biztosítanunk, fegyelmezéssel nem szabad drámába taszítanunk, be kell őket vonni az életünkbe, a beszélgetésekbe.
Párkapcsolat:
hatalmi harccá válik, mindkettő a másik nemű energiát fogyassza, ami csökken. Meg kell tanulni függetlenedni, egyedül átélni a teljességet, megtanulni felvenni a másik nemű energiát az univerzumból, ha ez sikerült kialakítható a harmonikus párkapcsolat. Evolúciónk ütemét másokhoz való viszonyunk szabja meg, azt hogy milyen hamar kapjuk meg a válaszokat életünk kérdéseire. (Segítőkész nyitottság + üzenet megfejtése)
Tudatos csoport dinamika:
a megfelelő emberekkel kell beszélni, a beszélőnek maximális figyelmet és energiát küldünk. Az ellenséges ember drámájának megnevezésével leszerelhető, ha közben energiát küldünk neki.
Kilencedik felismerés:
Az Új Kultúra:
új hozzáállás: senki sem tör hatalomra, hanem mindenki megpróbálja kihozni a legtöbbet a többiekből. Ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amit szét tudunk osztani. Az ember egyre magasabb frekvencián rezeg, melynek eredményeként egy másik létállapotba kerül.

Kőszív

http://www.cepolina.com/photo/Maui_volcano_stone_heart.htm

Fokozatosan történik.

Olyan nyitottan és boldog reménykedéssel érkezünk erre a világra, hogy eleinte el sem hisszük, hogy valóban megtörténik. Újra és újra próbálkozunk. Csak a sokadik feltétel, vagy elutasítás után kezdjük érteni, hogy a szeretet nem jár "csak úgy", meg kell érte dolgozni. Igazából érthetetlen, miért van így, de így van. Adok-kapok, ha te így, akkor én úgy. Vagy úgy se. Sajgások, égető fájdalmak, űrök keletkeznek a szívek mélyén. 

Újra kell tanulnunk szeretni.

Feltétel nélkül.

Dimenziók

Next Dimension by H. Koppdelaney

Mit is jelenthetnek ezek a szavak, hogy "dimenzióváltás", "felemelkedés"? Mit váltunk, mire? Hová emelkedünk? Sok helyen találkozunk velük, de sokféle módon értelmezik, magyarázzák. Megpróbálom megfogalmazni a saját változatomat.

A dimenzió egyfajta fizikai tér, amely a meglévő érzékelő képességünkkel felfogható. Jelenleg 3+1 dimenziót érzékelünk, amelyből a +1 az idő. Ezek a kiterjedések a fizikai érzékszerveinkkel érzékelhetőek. / Látás, hallás, tapintás, stb. / Amint egyre több eddig nem használt érzékszervünk aktiválódik / pl. intuíció, telepátia /, annál több információt leszünk képesek érzékelni és kezelni.

Ezért az az elképzelés, hogy "valahonnan-valahová megyünk", értelmetlen. Minden egy helyen van jelen, egy időben. Ha érzékelő, jelfogó készülékként határozzuk meg magunkat, mint egy rádió, vagy TV készülék, akkor talán érthetőbben tudom magyarázni az elképzelésemet. A bennünket körülvevő térben számtalan hullámhosszon sugárzott információ van jelen egy időben. A készülék mégis egy időben csak egy műsort képes fogni, azt amelyikre éppen ráhangolódik. Léteznek olyan készülékek, amik egyszerre több műsorra is "vevők", és egyidejűleg megjelenik több vett adás a monitoron. Valami hasonló történhet, amikor multidimenziósokká válunk, amikor egyszerre több teret, dimenziót is képesek leszünk érzékelni, és köztük közlekedni azáltal, hogy figyelmünk fókuszát éppen hova helyezzük át, vagyis "melyik adót fogjuk". Az, hogy maga az áthangolódás hogy megy végbe, nem igazán tudom. Úgy hiszem, folyamatosan történik. Az eddig nem használt érzékeink azáltal fejlődnek, mint az eddigiek: ha tudatában vagyunk létüknek, és használjuk őket. Gyakorolnunk kell, mint egy újszülöttnek. Ez a technikai oldala a dolognak, nagyon primitíven, és az is benne van a pakliban, hogy egy az egyben hülyeség.

Van még egy másik sokkal fontosabb része is. Hogy csak "megfelelő minőségű készülékek" képesek venni az adást. Azok, amelyek tartalmazzák a feltétel nélküli szeretetre való képességet.

Sebek

http://www.casualtysimulation.com 

Minden ember tele van sebekkel. Sebekkel, amiket egymáson ejtünk. Jó esetben ezek csak felszíni horzsolások, de a spektrum széles, a mélyben betokozódott, belénk fúródott, belénk tört nyílhegyig tart. Sőt a nyílhegy még mérgezett is lehet, olyan méreggel átitatva, amely folyamatosan, éveken keresztül, lassan gyilkol. Persze, mindezek nem láthatóak. Gondosan álcázva viseljük őket, miközben éljük mindennapjainkat. Irígykedünk is egymásra, látván a derűs felszínt, azt hisszük, másnak jobban sikerült.

Ha vesszük magunknak a fáradságot, időt és figyelmet szentelünk másoknak, viszonylag hamar rájövünk, hogy egyikünk sem boldogabb a másikunknál. Mindőnknek megvan a maga fájdalma kortól, nemtől, anyagi helyzettől, társadalmi megbecsüléstől függetlenül. Jól megfigyelhető ez olyan közegben, ami megfoszt bennünket a ránk jellemző külsőségektől. / Pl. napokon át tartó kényszerű összezártság egy kórteremben, vagy egy repülőtéren sztrájk idején, vagy csak egyszerűen egy idegen szálláshelyen, egy szál egyenköntösben a pedikűrösnél./

*

Amikor az ember megfárad a színlelésben, vagy önként leveti a jelmezét, mindegyikünk tükréből ugyanaz az arc néz vissza.

Egy kis geometria

Michelangelo: Ádám teremtése

Egyre jobban érdekelnek a számok. A matektól hidegrázást kaptam, a világ legboldogabbjai közé tartoztam, mikor átmentem az érettségin, és azt hittem, soha többé nem kell matematikával foglalkoznom. Most pedig...
Bevallom, már elméleti matematikai könyvön is átrágtam magam, annyira érdekelt a káoszelmélet. Na, jó, nem értettem mindent. Na, jó, sok mindent. De a gondolatok, a gondolkodás folyamata, minősége teljesen lenyűgözött. A geometria mindig jobban vonzott, talán mert látható volt, lerajzolható. / Vizuális típus vagyok. :) /
És akkor jött a szakrális geometria. Akkor jöttem rá, hogy mivégre is ébredt fel bennem az érdeklődés.
Íme, így jönnek létre az:  életmagok

Kerékvágás

Cart Ruts - Naxxar Gap Viktoria Lines, Malta

Miközben személyes életünk, környezetünk és lényegében az egész emberi világ egyre kiszámíthatatlanabb, az ember belefárad az aggodalomba, és a bizonytalanság okozta félelembe. Egyre többen jutnak el arra a pontra, hogy nem tudják letagadni maguk előtt többé, hogy valami nincs rendben. Az életünk egyszerűen nincs már benne a régi jól kitaposott kerékvágásban. Nem csak kisiklás van, ami majd visszazökken idővel. Már túl sok idő telt el a kisiklás óta, a kerékvágás pedig sehol.

Az ember ilyenkor körülnéz óvatosan, hogy ezt vajon egyedül ő érzi-e így, vagy mások is? Ha nincs körülötte más, aki hasonlóan érzi, akkor önmagát kezdi figyelni, hibáztatni. "Biztos bennem van a hiba, valami nincs rendben velem." Ha a különös talajt vesztett érzéshez még egyéb olyan tünetek is járulnak, mint: állandó fáradtság, hirtelen megszédülések, memóriazavarok, / amikor beszéd közben alapvető szavak nem jutnak eszébe, vagy cselekvés közben hirtelen elfelejti a következő lépést /, érthetetlen hangulati hullámzások nehezítik az amúgy is bizonytalan állapotokat, akkor sokan orvoshoz fordulnak. Az esetek legnagyobb részében szerencsére semmi szervi okot nem találnak, még akkor sem, ha testi fájdalmak is járulnak a tünetegyütteshez, mint nyak- váll és hátfájdalmak, szívpanaszok, görcsös fejfájás, hányás, hasmenés, ami bizonyos ritmusossággal jelentkezik.

Akkor mégis mi ez? Mi történik velünk, bennünk, körülöttünk?

Szeretném hinni, hogy mindez valóban a változások érezhető jele. Hogy lehet, hogy ez csak menekülés a valóság elől? Meglehet...

Az élet mintha két síkon működne számomra. Van az eddig valóságnak érzett világ, benne a dolgok a megszokott módon működnek, de már nem találom vonzónak, sőt! Elborzaszt, taszít és idegen. Nem akarok egy ilyen világban élni. Olyan, mintha kívülről, távolabbról figyelném, kissé értetlenül, mint egy pankráció meccset. Az egész átverés, mégis mindenki úgy csinál, mintha nem tudná.

A másik síkon egy más világ épül. Még csak néha látható, de már van. Sokan dolgoznak rajta, és aki a szíve vágyára figyel, már önmagában is érezheti.