Mexikói öböl

Tegnap kaptam egy írást e-mailben, bevallom nem olvastam végig, mert újabban tartózkodom a negatív hírektől és az ijesztgetésektől. A levélben leírják, hogy talán nem is véletlenül történt, ami történt. Azt, hogy nagy baj van így is tudom, ám tenni alig tudok ellene. Amit viszont megtehetek, meg kell tennem. A holnapi nap, 2010. 08. 08. nagyon jelentős energiákkal rendelkezik. Ezt szeretné kihasználni az emberiség egy része, hogy közös gyógyító meditációval, /gondolat fókuszálással/ segítse a Földet. A gondolatnak teremtő ereje van, vagyis, önmagában energia. Ha így van, akkor a feladatunk csak annyi, hogy holnap, augusztus 8.-án küldjük el gyógyító szándékunkat, és szeretetünket a Föld beteg részeihez, kiemelten az olajkatasztrófa helyszínére. Holnap 11 óra 11 perctől 8 percen keresztül, ha összeadódnak gyógyító szándékunk energiái, talán tenni is tudunk valamit ahelyett, hogy csak szörnyülködnénk. Ez igazán nem kerül nekünk semmibe. Köszönet és áldás minden résztvevőnek!

A lovakat lelövik, ugye?

Maria Grazia Repetto: Two Horses

http://www.youtube.com/watch?v=uh8HNCu96JM&feature=related

Ha túlélem, itt várlak:

http://www.youtube.com/watch?v=XiimzQ0KqBA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=lBWY3bli92Y&feature=related

Inspiráció

Jessie Marion King: Inspiráció

Hatunk egymásra tetteinkkel, szavainkkal, hangulatainkkal, elvárásainkkal. Sokszor nem is kell, hogy találkozzunk. Sokszor csak elmegyünk egymás mellett, és összenézünk. Van, hogy közösen éljük át ugyanazt a történést. Van, hogy csak egymásra hangolódunk és érezzük egymást a térben. Együtt vagyunk egy időre, valami cél érdekében, aztán eltávolodunk. Vágyakozunk, és bevonzunk egy hasonlóan rezonálót, vagy szenvedünk a hiányától. Tanuljuk a teljesség megélését önmagunkon belül. Szálak válnak le rólunk, másokat mi tépünk el, újakat talán már félünk is magunkra kötözni. Szálak nélkül élni vajon tökéletesség, vagy magány?

Befogadás és kirekesztés

Kecskeméti Dorottya alkotása

Általam nagyrabecsült és szeretett rokonom, Péter felsorolta, hogy  csak a családunkon belül, hányféle nép génjeit hordozzuk, így aztán fölösleges magyarkodni, mert olyan, hogy tiszta magyar nincs.

Nekem ez a megjegyzés éppen kapóra jött, mivel azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy folytatom a magyarsággal kapcsolatos témát.

Valóban nagyon sok népből vagyunk összerakva. Épp ez adhatná az erőnket is, mint ahogy évszázadokon, évezredeken keresztül így is volt. Befogadó nép vagyunk /vagy voltunk?/, az Arvisura is ezt erősíti meg.

Az Arvisura szellemiségéről vitatkozni viszont csak akkor lehet, ha valaki veszi a "fáradtságot", és elolvassa.

A magyarság és a magyarkodás roppant nagy és szerteágazó kérdéskört jelent, ezért is nehéz hozzányúlni. Hol is kezdjem?

Előre leszögezem: számomra minden, ami nem az elfogadást, befogadást, az egységet, az EGY-et támogatja, eleve esélytelen. 

Mindig a megválaszolatlan kérdések késztetnek keresésre.

Pl. Miért van az, hogy míg más népeknél teljesen természetes és helyénvaló az egészséges nemzeti öntudat, nálunk minimum gyanús, ha nem félelmetes? Nézzünk körül a világban: ki merné szemére vetni a franciáknak, cseheknek, lengyeleknek, osztrákoknak, - de sorolhatnám bármely nem Európai népet is -, ha felvállalják nemzeti hovatartozásukat? Az amerikaiakról nem is beszélve.

Tőlünk miért kell félni? Számunkat tekintve igazán nem vagyunk jelentősek a világ lakosságához mérten. Mégis ott vagyunk az élvonalban, akár a tudományt, akár a kultúrát, vagy a sportot nézem.

Miért utálnak minket a szomszéd népek? Vagy nem is, csak éppen működik a jól bevált oszd meg és uralkodj módszer, és ha így van, ki működteti?

Hová tűnt az a szerves tudás, ami még 2-3 emberöltővel ezelőtt is folyamatosan jelen volt, amit a szülők, nagyszülők adtak át a gyermekeiknek arról, hogy kik is vagyunk? Honnan jöttünk, és hova tartunk?

Mikor változott meg minden, és miért?

Folyt. köv.

Az élet virága

 by Andres Amador California

A hullámok lassan elmossák az élet virágát.

Nem tudom mikor készítette a művész ezt az alkotást a californiai tengerparton, de olyan, mint egy előérzet.

Most épp azon a területen pusztítja az életet, minden élet feltételét az olaj...

További alkotások:

http://neath.wordpress.com/2009/08/03/andres-amador/

ARVISURA - IGAZSZÓLÁS

Ordoszi hun korona

A magyarságom először Lengyelországban tudatosult bennem, '76-ban, amikor meglepve tapasztaltam meg a lengyelek magától értetődő hazafiságát, és a magyarokhoz fűződő testvéri szeretetét. Akkor borzongatott meg először egy semmihez sem hasonlítható érzés. Éjszaka volt a varsói kempingben, mi pedig lengyel barátaink kérésére énekeltük a himnuszunkat. Szép volt.

Aztán sok év múlva egy kolléga a kezembe adta féltett kincsét, az Arvisura két tekintélyes kötetét, és ezzel az életemet is új irányba fordította. Lenyűgözve olvastam, mint egy tündérmesét, mégis azzal a biztos tudattal, hogy az abban leírtak igazak! Mennyire másról szól ez a történet, mint amit velünk tanítanak mind a mai napig nyugati szemléletű történészek! Az Arvisura annyit jelent: igazszólás. Tökéletesen egymásra épülő, egyértelmű ősi emlékek, megőrzött tanítások. Örök hála Paál Zoltánnak, az Arvisura rovójának, a Vízöntő korszak Beszélőjének.
A könyv a Püski kiadó gondozásában jelent meg:

A fenti, ősi koronáról és az Arvisuráról itt olvashattok:

http://www.hun-arvisura.eoldal.hu/cikkek/hun/hun-korona

http://www.kozsditamas-terhirado.eoldal.hu/cikkek/arvisura

Ha már koronáról beszélek, nem hagyhatom ki a magyar Szent Koronát sem, aki szintén nem közönséges ékszer.

http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/szentkorona.htm 

http://vilagbiztonsag.hu/index_files/Page1410.htm 

Szintek

Miközben haladunk, elérünk egy szintig. Körülnézünk, visszafelé, hogy mi is az, amit eddig megéltünk, begyűjtöttünk. Lefelé, hogy lássuk, milyen magasra jutottunk, fölfelé, hogy mi várhat ránk, aztán úgy gondoljuk, hogy mielőtt továbblépnénk, tartunk egy óvatos pihenőt.