Kék és narancssárga

 Napok óta bóklászik a gondolataim között, hát írok Róla. Még dekoratőr koromban ismertem meg, Ő lett egy évre a segédmunkásom. Zárkózott volt, felületes volt a kapcsolatunk. Jópofiztunk, dolgozgattunk, de semmi lényeges. Aztán egyszer hazafelé menet hamarabb leszálltunk a buszról, mert meglátta, hogy teljes virágban pompáznak a gesztenyefák, és kedvünk támadt sétálni. Akkor beszélgettünk először igazán fontos dolgokról, akkor mutatott először magából valamit. Másodjára a szerelméről és a csalódásáról mesélt. Ültünk este tíz körül egy ruha üzletben a gondolák tetején, virágokat ragasztottunk a falon lévő táblákra, és már nagyon fáradtak voltunk. Átment a közeli kocsmába, hozott egy kis üveg vodkát, azt iszogattuk pihenés és élénkülés képpen.

Aztán ő is kirakatsuliba ment, és első önálló tervezésével megtanított rá, hogy a kék és a narancssárga milyen jó együtt. Aztán sokáig nem találkoztunk. Évek teltek el, a bátyjától tudom, hogy komoly kapcsolata volt egy orvosnak készülő lánnyal, azt gondolta rendben vannak a dolgai. Egyszer a lány meglátogatta Ausztráliában élő rokonait. Egy levelet küldött, hogy kint marad, nem jön vissza, sorry... Pár hónap múlva, túl gyorsan ment bele egy kanyarba. A kocsiban négyen ültek. Ketten könnyebben megúszták. Ő elment. Vele tartott egy 17 éves srác is. Azóta mindig Ő jut eszembe, ha virágzanak a gesztenyék. Neki küldöm a dalt:

http://www.youtube.com/watch?v=t3c3fO_ZlVI

A kép: Paul Hutchinson New Zealand

Blogozás

Úgy vélem, maga a műfaj egyfajta exhibicionizmus. Úgy teszünk, mintha magunknak írnánk, ami valahol igaz is, de mégiscsak a külvilágnak igyekszünk megmutatkozni. Szeretnénk elkápráztatni másokat a gondolataink eredetiségével, a kreativitásunkkal, a látásmódokkal, a kalandjainkkal, stb. Igen, nyomot akarunk hagyni magunk után. Vágyunk a mások elismerésére, fontos, hogy tudják kik vagyunk, és hogy vagyunk valakik. Nem elég az alkotás adta öröm, kell a mások elismerése. Az az ego ünnepe, ha besöpöheti az elismeréseket.

A tisztelet és elismerés minden nívós alkotásnak jár. Amikor mások tollaival ékeskedünk, - mondanám: ékesítjük lugasépítő madár módjára sajátunknak tekintett alkotásunkat -, csalunk. 

Nos, akkor most, ahogy a tisztesség megkívánja, megosztom a közösséggel John H Maw csodás képét:

A többi pedig itt látható:
http://johnhmawphotography.blogspot.com/

 

Nehéz napok vannak mögöttem, előttem. Időnként úgy tűnik, jó lenne egy kis segítség, mert egyedül elfáradok. 

Tegnap egy olyan helyen próbáltam energiát gyűjteni, ahonnan jól belátni az eget. Néztem a felhők kiszámíthatatlan változásait, aztán egyszer csak egy varjú repült át a látóteremen. A varjú a "totemállatom", jó, ha figyelek, amikor éppen jelet hoz. Távol, a felhők alatt ragadozómadár látszott.. Az erős szélben nem is repült, szinte egy helyben állt. Sokáig néztem. Aztán egyszer csak elvékonyodott egy helyen a vastag felhő, és átszivárgott a fény egy kis hasadékon, rövid, kis ívű szivárványt hozva létre. Úgy döntöttem, a ragadozómadár sólyom volt. A szivárvány pedig, a kedvező változások jele.

Hangulatjavító

 Akinek elege van már az esőből, /mint nekem/ annak küldöm szeretettel!

Aktuális

Hogy a Plútó, vagy az idők szele, avagy energiája, vagy csupán az ideérkezésünk előtti megállapodásunknak megfelelő ösztökélések az okozói annak, ami most velem és körülöttem történik,...nem tudom.

Mindenesetre így érzem magam.

Köszönet Mike Worrall-nek, és akit érdekel, ajánlom, nézze meg fantasztikus és elgondolkodtató képeit az alábbi oldalon:

Mike Worrall honlapja

Eső

 

Az eső lánya vagyok, 

s a földé, mit az eső ver.

Dalom a kopogás

tetőcserepeken,

dalom a csobogás

csatornacsöveken.

Tavaszi áldás vagyok,

s szomorú átok is ősszel.

Az eső lánya vagyok,

s földé, mit az eső ver.

Kikelet

Még a múlt héten, amikor mindent hó borított, utaztam a vonaton és láttam, hogy színesednek a fűzfák ágai. Vörösbe hajlanak a vékony vesszők, a szomorúfüzek pedig aranyos sárgába. Akkor hát, most következik az én időm! Indul a tavasz, gyűlnek az energiák. Egyenlőre még szinte semmi nem látszik, de már érezhető a levegőben, és az első napsütéses nap majd meghozza a csodát. Milyen érdekes, hogy ez a külső készülődés most szinkronban van a nagy belső átalakulásommal is. Érzem, amint odabent toporog a bennem készülődő csoda. Jó lesz majd látni, ha létrejön. Olyan ez az egész, mint a várandósság volt. Érlelem a csodát.

Amikor képet kerestem a bejegyzéshez, rátaláltam Bottyán Katalin varázslatos képeire, és egyéb munkáira. Köszönöm, hogy használhatom őket, és mindenkit biztatok, hogy fedezze fel az Ő csodáit is!

 

Picasa Web Albums - bottyan.katalin