Ahogy én látom, hónapok óta borotvaélen táncol a világ. Persze mindenki azt lát, amit akar, bárki felülírhatja az én "látomásomat". Ez csak az én valóságom. Az, hogy mit látok, és mit szeretnék magam körül látni, na hát ez az én felelősségem! Meg a Tied. Mindannyiunké. Az ami most körülvesz minket, azt tükrözi, hogy mit hiszünk a világról és hogy mit engedünk megtörténni. Ez a nap csak egyben különbözik az összes többitől: az emberek úgy hiszik, hogy jelentősége van. Összegeznek, fogadalmakat tesznek, értékelnek, vagyis energiájukat erre irányítjáfk, "áldoznak neki".
Az elmúlt években azt tanultam, hogy az életemben az történik, a hétköznapjaimban az jön szembe, amit magaménak vallok, amit hiszek a világról. Lecsupaszítva ez azt jelenti, hogy ha azt hiszem, hogy az emberek jók és segítőkészek, akkor ezt tapasztalom magam körül. De az élet nemcsak móka és kacagás- mondták a hupikék törpök. Amivel dolgom van, azt nem lehet megúszni, vagy a szeretteim életében is történhetnek olyan dolgok, amiktől szenvedek, bár tudom, hogy nem tehetek semmit, mert az ő sorsukat csak ők tudják megélni. A világ összes szenvedésétől pedig már távolabb vonultam, ki a partvonal mögé, mert tudom, hogy egy dolgot tehetek: igyekszem a legtökéletesebb világ képét magamban megalkotni, hinni abban, hogy ez megvalósulhat, és ezt a képet fenntartani és bevetíteni a mindannyiónkat magában foglaló közös tudathálóra/mezőbe, hogy észrevétlenül,de annál hatékonyabban áthangoljon minden létezőt. Talán lassan egyre többen ismerik fel, hogy egy nagy közös létező elemei vagyunk mindannyian, hogy amit a másikkal teszek azt közvetve ugyan, de magammal teszem. Ha pusztítok, a magam világát élem fel, építeni sokkal nagyobb művészet. Tanulni kellene abból, amin már átment az emberiség. Az "ehess ihass ölelhess, alhass" után még ott van az a gondolat is, hogy "a mindenséggel mérd magad!" Gondolkoznunk és alkotnunk kell azok helyett is egy jobb világot, akik még most nincsenek abban a helyzetben, hogy KÉPesek legyenek ELKÉPZELni egy jobb világot. Az alkotás azzal kezdődik, hogy megálmodjuk, elképzeljük /képet alkotunk/. A képalkotással indul a teremtés nagy csodája, az univerzum ugrásra készen áll, mint a jó szloga, aki várja a parancsot. Ha bárki azt hiszi, hogy egymaga mit sem ér, téved! Dolgod van, felelősséget, vállalásod! A társak észrevétlenül melletted lesznek, mikor szükség lesz rájuk. A történelmet mindig mi írjuk. Akkor is, amikor csak hagyjuk, hogy történjen. Eljövendő világunk most születik.
A fenti képen a négy elem van jelen, /mint ahogy hétköznapjainkban is/: tűz, víz, föld, levegő. Négy minőség, amellyel az alkímia dolgozott, és amellyel napjaink tudósai újra elkezdtek dolgozni.
Kívánom, hogy békés, alkotó, szeretettel teli, boldog új évet teremtsünk magunknak!
A bejegyzést Estas Tonne zenéje inspirálta.
