2014. november 27., csütörtök

"Csak nézzük tétlenül?"



Szerettem volna beszúrni ezt a videót, de valami miatt nem sikerült. Megpróbálom a linket betenni, hátha úgy megy:
Fontosnak tartom, hogy minél többen megnézzék, és elgondolkozzanak az itt hallottakon. Főként akkor, ha még így soha nem gondoltak rá. Nagyon egyetértek, bár az utcára nem biztos, hogy ki kéne menni, de milyen egyéb eszközünk van?
Szeretem azt hinni, hogy nem történhet meg, hogy az orrunknál fogva vezetve besétálunk újra a kelepcébe, de annyira sokan nem látnak még az orrukig sem. Remélem, sőt tudom, hogy körülöttünk a világ ezerrel változik, de vajon milyen megtapasztalásokat választ magának az emberiség?

2014. október 25., szombat

Állapotjelentés




 Az elmúlt egy, lassan két éve szemlélővé váltam. Az addigi pörgés, közlésvány visszahúzódott magam sem értettem miért. Talán figyeltem, hogy mindaz, amit hiszek, hogy valósul meg a mindennapok szintjén. Kellett a visszaigazolás, hogy nem én találtam ki, nem én építettem magamnak álomszínpadot, ahol lejátszhatom a számomra kedves álmokat, hanem az tőlem függetlenül létezik.
Mostanság a "káosz" olyan szintet ölt, hogy bőrünkön érezzük, legyen az személyes, vagy globális szint. Gazdasági, politikai, katonai patthelyzetek bukkannak elénk, vagy addig sikeresnek tűnő, ám mások letatosása által magasba emelkedő emberek privát környezetében jelennek meg hatalmas kihívások, gyakran halálosnak mondott betegségek, tragédiák.
Az emberiség nagy része lassan tanul, nehezen vonatkoztat el, nem tud tovább nézni, látni a mindennapok szintjénél, meglátni a rendszer összefüggéseit. Nehéz felismerni, hogy az elénk kerülő akadályokat mi magunk hozzuk létre a gondokodásmódunkkal, a történésekre adott reakciónkkal, a hiedeleink által táplált automatizmusunkkal. Magunkat sajnálva persze megkérdezzük, hogy miért történik ez velem? De a válaszokat nehéz megtalálni.
Csodálatos időket élünk. Végre lassan kezd kiemelkedni a sűrűségből a lehetségesség, amit mi közösen alkotunk meg. Azok, akik megőrízték a hitet az emberségben, a becsületben, az őszinteségben, az egymásra figyelésben, az elfogadásban, a szelídségben és még folytathatnám.
Azt látom, hogy a személyes választások valóban megtörténtek. Látható, érezhető, hogy ki az, aki továbbmegy, és kik azok, akik a kilépést választották a rendszerből. Ez időnként szomorú és borzongató érzés, főként, ha számomra kedves emberről van szó. A személyes válsztás szabadsága mindenkinek adott.
A játszmának még nincs vége, sok meccs vár még lejátszásra, de már legalább benne vagyunk.
Kevés szemlélőnek lenni, aktív játékosok szükségeltetnek. A magam életében, a magam szintjén, amagam környezetében feltisztítani ami nem tiszta, a gondolataim, szándékaim, cselekedeteim minőségére figyelni, mert ezt adom be a nagy közösbe, ami a kollektív tudat szintjén átformálja a világunkat. Mindenki felelős azért, ami a világunkban történik. Senki ne áltassa magát azzal, hogy ugyan mit tehet egy ember a világgal szemben! Magok vagyunk. Mi MAGunk, és a gondolataink is. Magvetők vagyunk mindannyian. Mi adjuk a jövőt, és ki mint vet, úgy arat.

2014. szeptember 24., szerda

A megértés nehézségei



- Hogy engedheti ezt Isten!? Az ő kötelesége lenne, hogy legalább odamenjen az ebolában szenvedőhöz, és letörölje az arcáról a szenvedése könnyét!
- Ez nem Isten dolga.
- ???!
- Ez az emberé.
- Hogy lehetsz ennyire képmutató?! Olyan vagy, mint a pap, akivel a múlt héten több órát beszélgettem, és annyi volt a végkövetkeztetése, hogy a világban minden bűn az emberek műve, minden dicsőség  pedig az Istené! De hát miféle dicsőség ez? Nézz körül!
- Kit nevezel te Istennek?
-Mert te kit nevezel annak?
- Számomra az "Isten" fogalom magába foglal minden létezőt. Földön-égen és azon túl. Mindent, ami megnyilvánult és mindent, ami nem az.
- Ugyan már! Ez csak duma! A felelősség alól való kibújás! 
- Az az Isten, akiről te beszélsz, rajtad kívül van. Magadat nem helyezed belé, tehát rá háríthatod a felelősséget. Ő nem tesz ellene, ő a felelős! Milyen világot teremtett ide nekünk? Tisztára elcseszett, és ráadásul szívat minket, rajtunk veri le, minket kér számon! Ugye így gondolod? Pedig csak egy kicsit kéne változtatni a nézőponton: mivel "Isten" MINDEN LÉTEZŐ, ezért magában foglalva ott vagy te magad is. Minden "dicsőség", amit életedben létrehozol, EZÉRT az ő dicsősége is. Minden cselekedetünk, "bűnünk", vagy "dicsőségünk" az általunk megélt tapasztalat, ami nem "jó", vagy "rossz" /mert ezek csak a mi nézőpontunkból tűnnek annak, mert mi tapasztaljuk-szenvedjük meg /, hanem ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy gyerek a víz partján fog egy kavicsot, és végignézi/tapasztalja, hogy beledobja a vízbe, és a felszínen és a víz alatt hullámok látszanak, miközben a kavics leér, ameddig süllyedhet. A levegő is hullámokat vethet, de ezt mi emberek kevésbé érzékeljük, de attól még vannak. A gyermek a tapasztalást elraktározza magában, vagy új kavicsot dob be, vagy továbbmegy más tapasztalások felé.

2014. szeptember 12., péntek

Csemege ínyenceknek



Hála Livinek megtudtam, hogy Golenya Ágnes új könyvvel jelentkezik, - pontosabban kettővel - és beleolvasva azonnal tudtam, hogy igen! Ez kell nekem! Hogy Nektek is legyen hasonló élményre esélyetek, íme a link:
http://golenya-agnes.hu/index.php/kristalykonyvtar/konyveim/149-a-kek-ver-gyermekei-i-ii

2014. szeptember 5., péntek

Spirálzippzár

www. unicafe.hu

A fejlődés/felemelkedés a megértéssel kezdődik. A tanulás alapfeltétele a nyitottság, vagy más néven az üresség, mert az "én tudom" merev állapot. Az ember tele van saját hite által bebetonozott hiedelmekkel, amiket mozdíthatatlannak érez, ezért új információ/fejlődés felvételére képtelen. Pedig a fejődés folytonos mozgás, átrendeződés, felismerés, újragondolás.
Az univerzumban minden ismeret benne foglaltatik, az ismeretekhez való hozzájutás pedig attól függ, hogy valaki készen van-e rá, képes-e kapcsolódni hozzá. Az információ egy bizonyos "energialenyomatban", "kódban" felépítve van jelen, és akkor válik a felhasználó számára elérhetővé, ha ő maga már kiépítette a hozzá való "kulcsot". A mechanizmus legszemléletesebben a DNS-sel ábrázolható, ahol a spirál ágai úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a két megfelelő nukleinsav lánc egymáshoz illik, tehát illik a kulcs a zárba.
Vizuális tipusúak kedvéért leírom az én "látomásomat": az Univerzum olyan, mint egy határtalan tér, amely számomra inkább folyékony, mint légnemű. Áramlatokkal teli, amely, - mint a tenger- telve van mindenféle "élőlénnyel" és "élettelen  létformával", fénnyel, színnel, hőmérsékleti és nyomásbeli eltéréssel, stb. Ebben a közegben "utazik", / van jelen / minden lehetségesség szabad kapcsolódási lehetőséggel, de csak azok képesek vele kapcsolódni, akik erre készek, akik már kialakították az erre való képességet magukban. 
Pl.: minden leendő tecnikai találmány benne foglaltatik a közös információs mezőben, de csak azok képesek működtetni, akik megértik, hogy mire való és hogyan kell létrehozni és használni. Akkor "jön le" fizikai síkra, ha az ember, az emberiség tudata kész befogadni.
 Az egyén, vagy az emberiség  tudata hasonlóképpen jut fejődési lehetőséghez: amikor kész a kulcs, a kapcsolódási lehetőség, akkor  a "lehetségességből" "valóság" lesz.
Ahogy a saját egyéni életünkben, úgy az emberiség közös létezésében is újra és újra lehetőségek nyilvánulnak meg az önmagunk meghaladására, amikor túl tudunk lépni eddigi önmagunkon, az életünk működtetéséhez használt addigi sémákat le tudjuk cserélni.
Fejlődésünk spirálja olyan állapotban van, hogy azok, akik képesek rá, kiemelkedhetnek az eddigi "sűrűségből" az eddig játszott játékból. A fordulópont most van. Vajon hányaknak, és milyen áldozatok árán sikerül? A bejáratott sémák /egymás ellen hergelések, háborúk, piszkos játszmák / vajon lecserélhetőek-e végre? Érdekes időket élünk. Van valaki, aki unatkozik? :)
A leírtak az éjszaka folyamán jöttek, szemléletes képek kiséretében. Talán a legkonkrétabb egy zippzár képe volt, ahogy a szemek egymásba csúszásával záródik fölfelé haladva.

indafoto.hu


2014. augusztus 24., vasárnap

A tudás fája



Az elmúlt hónapok látszólagos bénultsága, sok mindent hordott magában. Szeretném azt hinni, hogy olyan volt, mint a várandósság hónapjai, de lehet, hogy ez megint csak hiú ábránd.
Nem is fontos.
 Amire jutottam az nagy vonalakban annyi, hogy úgy érzem elfogytak a kitaposott utak, a csapások nagy része nem más, mint próbálkozás, vagyis jelenleg úgy látom, senki sem tudja a tutit.
A minap olvastam egy hozzászólást, amiben egy kereső majdnem felelősségre vonja a már szerinte előbbre tartókat, hogy miért nem fogják meg a kezüket, és vezetik tovább azokat, akik tanácstalanul keresgélnek. Hát alig tudtam megállni, hogy ne mondjam neki azt, hogy őrízkedjen mindenkitől, aki azt hirdeti, hogy tudja az utat. Senkit sem szabad megfosztani a felismerések megtapasztalásától :)
Szóval sok mindent összeolvastam, meghallgattam, begyűjtöttem, aztán rájöttem, hogy ott vagyok, ahol a part szakad, vagy ahol véget érnek az utak, és ahol senki sem okosabb a másiknál. Na, jó, vannak okosak, és még okosabbak, és bölcsek is, de a bölcsek leginkább onnan ismerszenek meg, hogy hallgatnak, mert tudják, hogy amit ők tudnak, azt nem lehet elmagyarázni, mert odáig fel kell nőni, és aki fel tud nőni odáig, annak már nincs szüksége szavakra.
Hát így jutottam el a tudás fájáig, ami nem más, mint összegzése az eddigi megértéseimnek, és az is lehet, hogy nem több, mint amit eddig is tudtam. :)
Szóval adott a teremtés pontja, a "kezdetben vala az ige" = kiáradás = hang = rezgés, amelynek célja az volt, hgogy a teremtő megnyilvánítsa önmagát, kiáradjon és ezáltal minden lehető módon megtapasztalja önmagát.
A fenti kép egy fraktál, ami fának látszik, és az is, mivel minden fa, és egyben minden egyéb létező is hasonló módon nyilvánul meg: egy bizonyos algoritmus alapján. /Istenem, hogy örülne szegény matek tanárom, ha ezt megérhette volna! :)/ Az egész jelenlegi létezésünk így működik, hogy kiárad egy energia egy bizonyos módon, amíg nem találkozik önmaga határaival, onnan a kölcsönhatások miatt megváltozik, mássá, többé válik, majd irányt vált, és tovább árad. Ez már így is túl zavaros nem is ragoznám. Aki ezügyben tisztábban szeretne látni, ajánlom a http://esemenyhorizont.uw.hu/ oldal videóit.
A lényeg az, hogy szintek vannak, amiket vizualitás kedvéért nevezzünk a faágak elágazásainak.
Minden létező tekintheti magát egy faág csúcsán levő falevélnek, olyannak, aki a folyton növekvő, kiáradó megtapasztalás legmesszebbre eljutó része.
Mint ilyen, az Egy /fa/ része, de önálló feladatokkal, képességekkel bíró létező, akinek tapasztalásai szolgálják az őt létrehozót, éltetőt, fenntartót. Csak önmagát érzékeli, a őt érő hatásokat, nincs közvetlen ismerete a fa nagyobb ágairól, vagy a törzsről, a gyökerekről. A tudatszintje csak önmaga határáig terjed. Az őt tartó-növesztő ágacska már tudatában van az összes általa növesztett levélkének-virágnak, hiszen rajta keresztül léteznek. Ő magasabb tudatossági szinten létezik. Az ágacska egy erősebb, öregebb, többet megélt, nagyob tapasztalással bíró, több ágacskát is növesztő ág része, és így tovább, az egész fáig!
A tudatszint emelkedés hasonló módon történik. Amikor már nem csak önmagam létezését vagyok képes érzékelni, hanem az érzékelésem kiterjed más létezőre is, akkor megindultam a tudatszint emelkedés útján. Ha képes vagyok érezni mások érzelmeit, gondolatait, hallgatok a megérzéseimre, ráhangolódok a körülöttem lévő akár növényi, akár állati, akár emberi létezőkre, akkor már elkezdtem járni is ezen az úton.
Olyan ez, mint egy visszaút. Visszaút a kifelétől a befeléig, a kiáradásból a visszahúzódásig, a kilégzéstől a belélekzésig. /Milyen finoman árnyal a nyelv!/
Ahogy haladok "visszafelé", egyre nagyobb tapasztalással teli egységekbe jutok, egyre több ismeret felett rendelkezhetek, egyre nagyobb tudatosságom lesz. /Így válik érthetőbbé, hogy "nektek pedig még a fejetek hajszálai is számon vannak tartva"./
Egyszuszra talán elég is ennyi, mondanám, hogy folyt. köv., de ki tudja?...

2014. április 27., vasárnap

A "tudó ember" mesél


Régen az emberek meséltek. Elmondták amit tudtak, gondoltak, reméltek, amit tapasztaltak, amit megéltek, és levonták a tanulságot. Ez is egy ilyen "mese". Egy ember elmondja mire jutott eddig megélt élete során.