Életút

Buday Mihály: Életút

Vajon a jelenleg élők közül hányan teszik fel maguknak a kérdést, hogy miért is jöttek ide?

Miért könnyebb elfogadni, hogy jövünk a semmiből, és elenyészünk nyomtalanul?

Babák és egyebek

Kisunokám egy éves lett, és megleptem egy manóbabával. Kicsit bumfordira sikerült, de nagyon finom puha, a saját mosású gyapjúval töltöttem meg, csupa természetes anyagból van, és jól esett látni, mikor egy óvatlan pillanatban a nyakgödrébe szorította. Ennek örömére babákat kezdtem gyártani. Természetesen mindet teljesen más módszerrel, más méretben, hogy a sorozatgyártásnak még a gyanúja se merülhessen fel, na meg így sokkal nehezebb. :) Íme az eredmény:

A fotó nagyon rossz, de már nem tudok újat csinálni, mert a kicsibe egy vendégem szeretett bele, a rövid hajúba pedig a barátnőm, a rózsaszínruhást pedig eleve az unokámnak hagytam volna meg későbbre.

Aztán a boltban megláttam egy anyagot, és nem tudtam ellenállni, ebből lett a kismanó:

Tündi barátném meglepett egy újabb adag festett gyapjú csodával, amit fantasztikusan jó fonni, de most a babaprojekt elég sok időmet lekötötte. Ennél azért már többet fontam!

Egy régebbi keresztszemes munkám kapott új értelmet, amikor kis tároló zacsit varrtam belőle. Ajándék lesz egy családtagnak.

Azt gondolom, hogy innentől kezdve már a kert kerül az első helyre. Tegnap gyönyörű idő volt és sikerült a fákat megmetszetni, én pedig a gallyakat szedtem, meg a kertet gereblyéztem. Lassan beindul a szezon. Már nem is bánom! :)

Tengerben a csepp, avagy víztől a tűzig

Raindrops on the water by Francesa Miller

Bármennyire nem úgy tűnik, ám mégis egy egységet alkotunk mi, az emberiség, épp úgy, mint a nagy összefüggő vízfelületek, a folyók, tavak, tengerek. Látszólag különálló alkotórészek /vízcseppek, molekulák, atomok és így tovább/ vagyunk, de szoros összeköttetésben vagyunk egymással, hatunk egymásra, ha tudatában vagyunk ennek, ha nem.

Amikor én teszek valamit, az úgy hat, úgy gyűrűzik ki a környezetemre, mint egy esőcsepp vízbehullása. Az egyén változása hat az egészre, pont azért, mert szoros kölcsönhatásban létezünk. Olyan nincs, hogy csak én! Hogy ez senkit nem érint! Ha én változom, akkor minden változik. Ha más nem, a megváltozott viselkedésemre való reakció az, ami mindent megváltoztathat.

Nézd a vizet, ahogy az eső el kezd esni. először egy csepp kelt hullámot, aztán az egyre sűrűbben hulló cseppekből a hullámok egymásba futnak, addig nem látott mintákat rajzolnak a felületen, és ezek a hullámok sosem maradnak állandók! Folyton változnak, erősítik vagy kioltják egymást. Épp így hatunk egymásra mi, emberek. Minden szándékunk olyan, mint a vízbehulló esőcseppek. 

Gondolhatjuk, hogy gúzsba köt minket a "rendszer", hiszen kénytelen vagyok a mások által keltett hatásokat elviselni. /Hétköznapi nyelvre fordítva én szívok mások hülyesége miatt. :)/ 

Gondolunk-e arra, hogy ha közös a tudatmező, akkor az értékek, a tudás, amely mindahányunkban egyéni módon ott van, ugyanúgy közös, ugyanúgy elérhető? Ha valaki közülünk felismer valamit, ha a kutató gyógyírt talál, ha a mérnök segíti a hétköznapi tevékenységünket, ha a művész hozzákapcsolódik az örökkévaló tudáshoz, és onnan lehozza közénk a szépséget és a harmóniát, akkor az mindannyiukévá válik.

Ha nekem valami jó, akkor az mindenkire hatással van, még ha elenyésző mértékkel is. A rossz ugyanúgy. Ha ezt felismerem, akkor azt szeretném, hogy minél több embernek jó legyen, mert nekem akkor lesz jó! Ezért igyekszem a magam jobbításán, ezért segítek a másiknak jobbá válni, de nem azzal, hogy kritizálom, hogy lenyomom, hanem azzal, hogy emelem. 

Jó lenne tudatosítani magunkban, hogy akár magunkkal, akár másokkal tesszük, az ítélkezés, a kirekesztés, a dominanciavágy, az irigység, az intrika, a félelemkeltés, az agresszió stb, mind a félelemből táplálkozik. A félelmet pedig kisugározzuk magunkból, mérgezve vele a környezetünket. Ha már lehet választani /már pedig lehet, hisz folyamatosan azt tesszük/ akkor válasszuk azt, hozzuk létre magunkban a harmóniát, az örömöt, aztán igyekezzünk az minél jobban állandósítani, hogy olyanok legyünk, mint az a tűz, amelyik sugározza a meleget, a fényt. Az a tűz, amelyiket József Attila már olyan régen is sóvárgott a világba.

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.

http://www.hindustantimes.com/photos-news/Photos-India/Lohricelebration/Article4-650119.aspx

Érzelmi tisztítás

by chibi-anna-chan

Mostanság másoktól is hallom, de magamon is érzem, hogy váratlanul és látszólag ok nélkül ingerült, vagy dühös leszek. Elönt a szomorúság, esetleg átsuhan rajtam egy fájdalmas emlék. Ugyanolyan hirtelen támadhat vidám kedvem, vagy áraszt el boldogság, ilyenkor legszívesebben mindenkit megölelnék. Olyan, mint a hullámvasút, és nem mindig kellemes.

Érzelmi tisztító időszakban vagyunk. Nem csak a saját fel nem dolgozott, el nem engedett érzelmeink energiái szeretnének végre kiszabadulni, és új formát ölteni, hanem a családi, genetikai vonalunk is tisztulni igyekszik, és ennek mi vagyunk a csatornái, ha tudunk róla, ha nem.

A szűk értelemben vett családunkon túl  hozzátartozunk a nemzetcsaládunkhoz, és az egész emberiség nagy családjához is. A személyes, és a közvetlen családi szinten mindenki érintett ebben a tisztításban, de a nagyobb lépték csak azokra vonatkozik, akik ezt valamilyen okból vállalták.

Jó, ha tudatában vagyunk ennek a jelenségnek, mert sokat könnyíthetünk magunkon, ha fülön csípjük a bennünk felbukkanó érzelmeket. Hogy csípjük fülön? Hát, először is észrevesszük, hogy vannak.

Pl. szól hozzám a kollégám valami jelentéktelen ügyben, de pillanatok alatt felmegy az agyvizem, és durván reagálok. Mi volt ez? Mire reagáltam valójában durván? Nem a kollégára, hanem volt valami valamikor, amit jó mélyen eltemettem magamnak, mert fájt, mert rosszul esett, de már nem is emlékszem rá, mégis bekódolódott, és automatikusan működik. Vagy: hallok valamilyen történetet, vagy nézek egy filmet, és megrohannak az érzelmek, könnyek szöknek a szemembe magamnak is érthetetlenül. Mi nyomta meg rajtam azt a gombot, amitől így reagáltam?

Ha felismerem, hogy a mostani reakcióm nem a mostani történések eredménye, akkor az már fél siker.

Az érzelmeink által leblokkolt energiákat fel kell szabadítani, mert gátolják a hasznos és értékes, friss életenergia áramlását, ezzel elősegítik a test megbetegedését.

Létezik erre egy nagyon egyszerű, de hatékony módszer, semmibe sem kerül kipróbálni.

Amikor felismerem, és tudatosítom, hogy mi történt, kicsit távolabb viszem magamtól: lekapcsolom magam az érzelemtől, amit bennem kiváltott. Mintha valaki mással történne. Aztán szépen elképzelem, ahogy elengedem, kifújom egy nagy lélegzettel, aztán a helyét feltöltöm új, friss, tiszta, ragyogóan fényes életenergiával.

A lemondás ürügyén

  http://www.tattoocult.org/photo/mih-ly-arkangyal

Végre megjelent a valóságunkban /mondhatnám egyszerűen, hogy "itt van", de mennyivel bonyolultabbnak hangzik :)/ az, amire már 1-2 éve várok. Beindultak a dolgok, és innentől csak a fejünket kapkodjuk majd, meg a levegőt, mert annyi hihetetlen dologgal fogunk szembesülni, hogy elég lesz feldolgozni. Még azoknak is, akik ezzel a kérdéskörrel már foglalkoztak, pláne azoknak, akik elmerültek a hétköznapi küzdelmekben.

Azt hiszem, nem lesz egy "Hawai", leginkább a hányásra /bocs! :)/ emlékeztet majd, de annak is az a jótékony hatása, hogy a test megszabadul a mérgező, számára káros anyagoktól.

Örülök, hogy végre elkezdődött, mert ettől valódivá is vált, nem csak lebeg az éterben, mint hagymázas lázálmok. Sajnos sok minden igaz, és ez most napfényre kerül. /Remélem!/

A legláthatóbb jele ennek a pápa lemondása. Napok óta keresgélek ez ügyben, hiszen már elég régóta rebesgetik, hogy valamilyen formában a pápa támadások kereszttüzébe kerül. Kérdés, hogy jogosan támadják-e, vagy ez is csak egy jól megtervezett lépés a nagy sakkjátszmában, ami a hatalomért folyik? Elolvasva a Világ helyzete blog bejegyzését, rákerestem, ki az a Kevin D. Anett? Javaslom azoknak, akik ráérnek ilyesmire, tegyék meg, mert sok megdöbbentő kutatással és annak eredményével találkozhatnak.

Az egyház, és a kormányok szorosan együttműködnek olyan kutatásokban, vagy a kutatások eltitkolásában, amiktől hétköznapi embernek a hátán feláll a szőr! A náci Németország kutatásai, amelyeket kiszolgáltatott, felnőtt embereken, és védtelen gyermekeken végzett, és amelyekről tudunk, nem szűntek meg, hanem tovább folytatódtak, folytatódnak talán napjainkban is. Az egyház ebben szövetséges, ha ugyan nem megrendelő. Nem régen a spanyol közvéleményt borzolta az a megdöbbentő eset, amikor kiderült, hogy orvosok, nővérek, és egyházi személyek közreműködésével évtizedek óta mintegy 600 000 újszülött gyermeket vettek el úgy a szüleiktől, hogy születésük után azt mondták  nekik, hogy a baba meghalt. Hogy mi lett ezeknek a gyermekeknek a sorsa? Ember és szervkereskedelem, biológiai és pszichológiai kísérletek alanyaivá váltak. Hihetetlen? Eléggé, de sajnos valószínűleg igaz. 

Nemrégiben nagy sikert aratott a Tetovált lány c. regény, amiből filmet is készítettek. Egy ismerősöm rábeszélésére elolvastam. Az írója újságíró volt, Stieg Larsson. A regény megírása után nem sokkal, "hirtelen" szívrohamban meghalt, életerős negyvenesként. Van ilyen, persze, de furcsa, főleg, ha rájön az ember, hogy milyen mélyen őrzött titkok körül kapirgált. A könyvben leírtak nagy valószínűséggel mind így működnek. Erre jöttem rá most, mikor az Kevin D. Anett által kutatott témákat nézegettem.

Igen, nagyon nehéznek élik meg sokan az életüket, kilátástalannak, fenyegetőnek. Nincsenek kapaszkodók, minden kiszámíthatatlan. A régi módon már nem működik a világ, az új mód pedig még nem látható. Pedig itt van! Olyan ez az állapot most, mint a földrengés, vagy földcsuszamlás, de ha vége lesz, egy sokkal szebb világ tűnik majd az ámuló szemek elé.

Felhőjáték

Egy kis érdekesség, vagy játék, vagy találós kérdés, ahogy tetszik.

A képen látható lábáztató alján kis dudorok vannak, amik rezgés hatására ilyen interferencia mintázatot hoznak létre a víz felszínén. Kicsit meglepődtem, amikor ezt a mintázatot, vagy hozzá nagyon hasonlót az égen is megláttam.

Találós kérdés: mi lehet ez?

Remélem, a képeken látszik majd amiről beszélek. Ez a jelenség, mivel cirrusokról van szó, 10 000 m-nél magasabban jött létre, ha jól emlékszem arra, amit földrajz órán tanultam. De vannak hozzánk közelebb lévő 400-600 m / felhő képződmények is, amelyek újabban egyre gyakrabban hullámokat idéznek. Néhányat feltettem már korábban:

Ezek csak általam fotózott képek, és mondhatom, hogy közel sem teljes a gyűjtemény. Mostanában egyre sűrűbben láthatóak ilyen felhő formák.

Szóval: mi ez?
/ Ez a bejegyzés szervesen kapcsolódik az előzőekhez./

Mi az, ami történik velünk? 3. rész

Blue Straggler Stars in Globular Cluster M53

Csak kattints az eredeti képre /a linkre, hogy nagyban lásd/, és gondolkozz el azon, hogy ez a megszámlálhatatlanul sok égitest csak egy kis szikrányi darabja a mindenségnek. Vajon mennyire lehet helytálló az a lebetonozott hivatalos verzió, hogy egyedül a mi bolygónkon létezik élet?

Ez most csak egy kis kitérő volt részemről, de lenyűgözött a kép, muszáj volt kitenni. :)

Eredetileg ezt a Prometheus c. mozifilmből való képet szántam ide:

A filmet nem láttam, de a filmből való képek arról árulkodnak, hogy a világok teremtett látszatvilágok Látszat, mint a hologram, amely technikai eszközökkel létrehozható.Az energiarács háló az a szerkezet, amelyik a látszatvilágot létrehozza, és fenntartja. Pontosabban, valószínűleg nem is egy háló létezik, hanem több. Van amit már a tudomány is felfedezett, a Föld felszínét behálózó Ley-vonalaknak utána lehet járni. Egy jelentős Ley vonal épp keresztbe szeli az országot Zalától Zemplénig, épp a Pilis sokszor emlegetett szent helyén is /meg sok más szentnek tartott helyen is/ keresztül.

Képeket nézegethettek erről pl. itt

Az előző részben föltett videónak azért örültem, mert sok minden olyan dolgot bemutat, amit magyaráznom kellene, de így elég, ha utalok rá, ráadásul jobban is tudja.

Alapvetés:  Anyag, a hagyományos értelemben nem létezik. / Magyarázatért fordulj a videóhoz. :)/

Minden, ami körülvesz bennünket rezgés, vibráció, hullámok, amik létrehozzák a formát, amit tapasztalunk. Azonos paraméterek megléte esetén egy látszólag stabil formavilág jön létre, amit a közös tudat valóságnak elfogad.

Alapvetés: Nem a forma alkotja a tudatot, hanem a tudat alkotja a formát.

Magyarul a gondolat nem az agyban jön létre, az agy csak egy vevő/és adó/ állomás, amelyik az információt feldolgozza. Az agy segít bennünket tájékozódni, létezni ebben a valóságban, mint egy szuperszámítógép, de nem tőle származik az eredeti gondolat. Íme a Forrás:

"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige." Mondja János Evangéliumának kezdő fejezete.

Milyen érdekes, ha megnézzük a történelem folyamán sok találmány egyszerre jelenik meg a színem. Talán ez sem véletlen. Mintha az információ ott lenne mindenütt egyszerre jelen, és aki képes rá, felismerheti, és lehozhatja a szellemi szintről a fizikaira. A tervek, álmok megvalósulása minden esetben ezt az utat járja be: először "jön" az ötlet, aztán a megvalósítás fizikai formában. Vajon honnan "jön" az az ötlet? Véletlenül összegabalyodnak a molekulák?

Alapvetés: Minden valaha létrejött gondolat továbbél, mint egyfajta energiamintázat. Az is, amelyik nem valósult meg fizikai szinten. A lehetséges valóságok párhuzamosan léteznek.

Hogy  mit fogadunk el valóságunknak a választásunktól függ, a világunk valóságát pedig az emberek összességének választásai, a kollektív tudat határozza meg. Mindannyian hatunk a világunkban megjelelő valóságra.

Mivel a világunk viszonylagos stabilitását a rácsháló/k/-ból származó energiarezgések tartják fenn, a sugárzás mértéke, mennyisége, erőssége stb változása esetén megváltoznak a világunk tulajdonságai is, vagyis más valóságot fogunk tapasztalni magunk köröl, amennyiben képesek vagyunk elviselni a változást.

A paraméterek változnak. A valóságunk változik. Most.

Szeretném, ha lennének kérdések. Segítenének a gondolkodásban.

U. i.: 02. 10.-én, vagyis ma ezt a cikket találtam:
http://soundofheart.org/galacticfreepress/content/yet-more-evidence-emerges-our-universe-grand-simulation-created-intelligent-designer 
Milyen érdekes, hogy ő is arról beszél, amiről én, és épp most...