Már megint hajnal fél négyre esik nálunk a világ meditáció... Mennyivel jobban járnánk, ha mi indítanánk útjára az ötletet, és akkor "normális" időpontra tennénk. :)
Nyavalygás nélkül: a tavaszi/nyár eleji nagy erejű együttes képalkotáshoz hasonlóra lesz lehetősége mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy segíti a megvalósítás eme módját. A teendőkről és egyebekről javaslom ezt az oldalt megnézni:
Tegnap egy tevékeny nap vége felé kiültem a kert végébe, csak úgy szusszanni, nézelődni, töltekezni.
Ez a kép tárult elém, a lényegében semmi, a majdnem üres tér, és a nyugalom. A levegő mozdulatlanul állt, miként az idő is nemlétezőnek tűnt. Ember jelenlétére csak a messze ezüstösen felfénylő maga után fehér csíkot húzó repülőgép utalt. Két galamb, majd megint kettő mutatott be fordulókkal tűzdelt páros gyakorlatot, egy-két muslica lebegett, aztán időnkét kutyák vakkantottak.
Az ereszkedő nap surló fényekkel festett, és én ámulattal figyeltem a finom színárnyalatokat, ahogy szinte észrevétlenül váltanak, olvadnak egymásba percről percre.
Az idővel egyébként mostanában amúgy is érdekes a viszonyom. Áramlatként érzékelem. Határtalannak, változó sebességűnek. Nem számít az idő. Vagy csak nagyon ritkán. Hálás vagyok ezért. Ettől az ember része lesz valaminek, ami sokkal hatalmasabb nála, és csak hagyja, hogy vigye az áramlat, ha úgy tartja kedve. Bárhogy történik, az úgy van jól. A dolgok elkezdtek maguktól működni, olajozottan kapcsolódnak egymásba a megoldásra váró feladatok fogaskerekei, és én csodálkozom, mert hiába olvastam és hittem, hogy létezik, amikor látom a szemem előtt valósággá váló gondolatot, megborzongat a ráébredés: valóban így működik a világ!
( Amikor az este áttöltöttem a telefonomról a képet, és megnéztem nagyban, felfedeztem, hogy az ég alján körben finoman ott van a szivárvány minden árnyalata. Különösen a kép jobb oldalán látszik (KLIKK), bár nem tudom, mennyire látszik majd a bloggba kitéve. )
Lehet, hogy nem is a szivárvány alatt kell átmenni, hanem keresztül kell menni a szivárványon?
Próbálom elfogulatlanul megítélni, hogy mi történik a világban, a világgal körülöttem.
Gyakran lelkiismeret furdalásom is van, mert a hozzám legközelebb állók problémája is teljes figyelmet kíván, és én mégis a "világ" dolgain tipródom. Furcsa, kettészakadt állapot ez. Hogy lehet másodlagos az, ami a legfontosabb?
Ha rákényszerítem magam, hogy megpróbáljam megfogalmazni a választ, akkor azt kell mondanom, hogy mind szuverén önálló létezők vagyunk az életterünkben, amit választottunk. Azért jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk, és a tapasztaltak alapján megtanuljuk amit tudni, megérteni szeretnénk. Vállalt feladataink vannak, élvezetesek, fájdalmasak, dicsőségesek, szégyenletesek vegyesen... Meg kell élnünk azt, amiért idejöttünk, mindenkinek a magáét személy szerint, EGYEDÜL!
Egyedül, hogy ráébredhessünk, hogy mind ugyanonnan, ugyanazért, ugyanoda tartunk!
Az én fixa ideám momentán az, hogy:
vajon tényleg a "végidőket" éljük? Vajon tényleg "felemelkedés" van? Vagy lehet, hogy megint csak egy gigantikus átverés részesei vagyunk? Hova tart a világunk? Mi az, ami történik körülöttünk? Mi az, ami biztos iránytű ebben a zűrzavarban? Mikor tiszták a megérzéseim, és mikor hagyom befolyásolni magam?
Mi van, ha a tér, amit magam köré építek csak számomra létezik?
Ez hülye kérdés volt, mert EZ VAN:
A VILÁGOT CSAK ÉN LÁTOM ILYENNEK, MINDENKI A SAJÁT VILÁGÁT LÁTJA MAGA KÖRÜL.
Amit jelenleg érzek, az a következő:
a világunk a szétválás korszakában van.
Ha igaz, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, a hasonlóra rezonál, akkor lényegében kettészakad az emberiség. Azokra, akiknek megfelel ez az életmód, és azokra, akik máshogy akarnak élni.
Valójában nincs értelme dramatizálni, elég József Attilával szinkronban kijelenteni:
"Én túllépek e mai kocsmán..."
Hiszem, hogy mindazok, akik a félelmet, háborút, nehézséget, összeomlást erőltetik a világra, azok meg is kapják azt a lehető legrövidebb időn belül. A világuk beomlik, mint egy önmagába hulló fekete lyuk.
Hiszem, hogy azok, akik érzik a változások fuvallatát az utcákon, a hullámzást az élet vizén, akik fellélegeznek a frissítő esők után, akik hallják a csillagok énekét, akik megálmodják az álmaikat és már most úgy élnek, ahogy majd mindig is szeretnének, nos ők azok, akik a jövendő világunkat építik!
Próbálom átmosni magamon a dzsuvát, ami a napi feladataimon túl elém tárul.
Nem könnyű. Pedig én kivételezett helyzetben vagyok, ha azt nézem, hogy nincs főnököm, és magam osztom be az időmet. Főnököm "csak" az élet, megélni pedig nekem is kell, akkor is, ha hasonló vagyok a mezők liliomához, vagy az erdők madarához.
Kitüntetésnek veszem, hogy kaptam időt, hogy felfogjam és formába öntsem azokat a megérzéseket amikkel nap, mint nap szembetalálom magam.
Mostanában kicsit hallgatag voltam, nem véletlenül.
A maradék időmben próbáltam ráhangolódni, hogy mi az, ami vár ránk.
Végül is, röhej, ha belegondolok, hogy milyen csekély azon emberek száma, akik aggódnak emiatt.
Végül is, engem sem érintett meg azoknak az embereknek az aggódása, akik 2000 miatt aggódtak.
Mi történt 12 év alatt?
Mi történt velem 12 év alatt? Mi az, amit nem tudtam és most tudni vélek? Mi változott bennem, hogy másként látom a világot? Mitől hiszem el azokat a dolgokat, amiket 12 évvel ezelőtt hangosan kinevettem volna a legjobb esetben, de leginkább végig sem hallgattam?
Nem tudom.
Valahogy az élet lépésről lépésre elém hozta azokat a megéléseket, amelyek ide vezettek, ahol most vagyok.
12 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy megtapasztalom, hogy létezik az érzékeinken túli világ. Fogalmam sem volt róla, hogy képes vagyok érezni energiákat, az energiák mozgását, hogy képes vagyok információkat fogadni egy másik ember valóságából.
Hihetetlen valóság bontakozik ki körülöttünk, válik mindenki számára hozzáférhetővé. Nem kell más hozzá, csak odafigyelés, érdeklődés, nyitottság. Másfajta hozzáállás az élethez, a működő valósághoz. Amikor ezt látom, akkor ez megerősít abban, hogy változik a világunk, vagyis valóban történnek azok a változások, amiket egyre többen érzékelnek, de túl kevesen tesznek érte, vagy tartanak ott, hogy megértsék ennek fontosságát, vagy azt, hogy mit jelent, hogy mit is kellene tenni?
Ha most valaki visszakérdez, hogy akkor mondjam meg, mit kellene tenni, - ha olyan okos vagyok - akkor csak sablon válaszokra vagyok képes. Azok, akik előttem járnak, már megfogalmazták a válaszokat, de amíg nem értem el addig a pontig az úton, én is csak sejtettem, de nem értettem a lényeget.
Nincs más mód, csak az, hogy a saját útját mindenkinek magának kell megjárni, a felismerések ajándékát mindenki maga nyitja ki, hiszen maga is helyezte el azzal a céllal, hogy majd amikor arra jár, és rátalál, milyen jó lesz majd örülni!
Mi vár ránk? Biztosat nem tudok, magamnak sem, nem hogy másnak. Amiket a közvetítésekből kiókumlálok, az az, hogy lesznek kihívások.
Kihívások mindig is voltak. Ha valóban az "idők végét" éljük, az akkor is csak egy rövid szakasz a mindenségben, és most sem más a feladat, mint hogy a lehető legtöbb tapasztalatot begyűjteni.
Vannak akik tudatában vannak a sorsformáló időknek, vannak, akik a saját valóságukra sem eszméltek még rá, hát ki tudja? A sorsformáló idő mindenkinek a saját szintjén számít.
Azt gondolom, hogy a megnyilvánuló energiák, egymásra ható erők mintázata formálja a világot. Mi ennek az energiának részegysége vagyunk. A szándékunk, a "töltésünk", a minőségünk, milyenségünk formálja a létrejövő rendet.
Most az energiamintázatban másfajta rend készül megnyilvánulni. Pontosan úgy, mint ahogy a múlt bejegyzésben a golyók lengése egy időben teljes harmóniába kerül, míg máskor látszólag rendszertelenül mozognak. Most a harmónia rendjébe hangoljuk egymást, úgy, mint a metronómok a kezdő videón.
A mai nap, az őszi napforduló napja egyébként is neves nap, de abban egyedülálló, hogy világméretű együtt gondolkodásra, "együtt-érzésre" szólítanak mindenkit, aki érzi ennek a jelentőségét.
Részletek itt:
2012. SZEPTEMBER 21.
A BÉKESSÉGBEN LEVÉS NEMZETKÖZI/BOLYGÓSZINTŰ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSI NAPJA
LEGYÜNK EGYÜTT BÉKESSÉGBEN
MINDENKI, MINDENÜTT EGYÜTTVÉVE MOST!!!
A Föld Történetében az első legnagyobb szabású, együttes, globális meditáció a békességért
A Világ minden részéről, rengeteg szervezet rendelkezése szerint, szeptember 21-én, összejönnek az emberek együttvéve, hogy megteremtsék a Békességben levés eddigi legnagyobb, legerőteljesebb látomását, egy időben, meditációval és imával.
Ez egy élő, eleven esemény, több száz városban és településen, egy olyan esemény, amely még nem volt az emberiség történetében sohasem.
A helyi időzónák szerint délután 6 órakor kezdődően, megteremthetjük a Békesség Hatalmának hullámzását, amely átárad az egész bolygón keresztül.
Az eseményen belül még 3 időpillanatot is felajánlunk az összekapcsolódásra, amikor egyszerre mindenki csatlakozhat.
Így a helyi időszerinti délben 12 órakor
Így a helyi idő szerint éjjel 12 órakor
És az Eastern Time (EDT) idő szerint GMT -4 óra 12 óra éjjel, (ami 24+6 óra, beleértve a Gmt-t és a nyári időszámítást is, tehát: Szeptember 22. reggel 6 óra.
Megteremtünk egy teljesen mély, szoros bolygószintű kapcsolatot.
A Békesség Pulzálása
A Legyünk Békességben (BeThePeace) üdvözöl minden embert, minden kultúrát, minden szellemi hagyományt és politikai nézettől függetlenül meghívunk szeretettel mindenkit, hogy EGY-ként csatlakozzon.
Hozzunk létre közösen egy olyan világot, ahol a külső és belső békesség az életünk alapvető szokásává válik.
Együtt teremtsünk történelmet!
Kérünk bennetek, csatlakozzatok hozzánk!!!
Forrás: September 21: Largest Global Meditation for Peace - BE THE PEACE
Miközben amerikai csatornázók közlései alapján próbálunk naprakészek lenni, itt vannak közöttünk a "mieink" akikre nem figyelünk eléggé, pedig talán jobb lenne...
"Érdemes-e olyan dolgokkal "foglalkozni" , aminek már "elmúlt, lejárt" az "ideje"? Érdemes-e semmivé váló részében "olyan utat" építgetni/ szépítgetni, ami már ténylegesen is lezárásra került a FÖLDÖN és KRISZTUS VILÁGÁBAN is?
A Világ/világ már nem 'körbe-körbe jár',hanem - a FÖLDÖN is - ÚJ ÉLET-ÚT-SZAKASZT indított el. "ÚJ" TÖRVÉNY Van az EREDŐ szerint, amely MÉR és TovábbÉpít. Új minőségű ÉLET kezdődött el a FÖLDÖN a FÖLD ÖNMAGA Természetes ÚTJÁN továbbhaladva, a FÖLDANYA MAGA elsődleges 'gondoskodásában'azokkal 'Egységben' akik a FÖLDI Életet választották TÖRVÉNYESEN."
Nem könnyű olvasmány amit ezen az oldalon találunk, de fantasztikusan élő, naprakész, lényegre törő.
A KÁOSZban, - ami napjainkat jellemzi - jelzőfény lehet, "azoknak, akit illet".
