2012. február 1., szerda

Érzelmek

http://healing.about.com/u/sty/healingart/healing-artwork/Exorcising-Feelings-with-Paint.htm
 
Időnként ránk zúdulhatnak érzelmi viharok.
A legváratlanabb időben, helyen törhetnek ránk.
Tudatunk éber része riadtan figyel: mit csinálunk? Hogy tehetjük ezt? Magunkból kivetkőzhetünk, feltépi jól karbantartott ketrecét bennünk a "vadállat", akinek tombolását döbbenten nézzük...
Húzódjunk hátra, figyeljünk jól: mi az, ami most kiszabadult?
Ismerjük fel miért kellett egykor bezárnunk?
Engedjük, hogy végre szabaddá fáradjon!
Köszönjük meg,
hogy megszabadultunk vele együtt
mi magunk.

2012. január 31., kedd

Holnapra

http://healthmad.com/women/10-foods-that-prevent-birth-defects/
 
A gólya már agyonkoptatott, meg ilyenkor Afrikában téblábol, ezért gondoltam a káposztás szimbólumot használom inkább, igaz, hogy az meg valami angolszász motívum, de ez a kép nagyon bejön nekem!
Van benne fraktál, meg szakrális geometria, de a lényeg mégis csak az, hogy egy Picilány úgy döntött, tesz egy próbát. Hoz valamit a világnak, mint ahogy mi is mind úgy indultunk, hogy hoztunk a batyunkban hamuban sült pogácsát, meg annak a tudatát, hogy létfontosságú csavar vagyunk a világ gépezetében, ami nélkül a világ nem tudna működni. Vagy legalább is nem úgy, ahogy velünk, általunk is működik.
Kívánom, hogy kísérje áldás az útján, hogy valóra tudja váltani, amiért útra kelt, mindig legyen mellette társ, akire számíthat, és soha ne érezze azt, hogy mindaz amiért vállalta hogy alászáll a sűrűség sokszor fájdalmas homályába, hiába való volt!
Megszületett az unokám, és ez különleges, eddig nem tapasztalt érzés. Tőlem független és mégis belőlem is sarjadó. Része egy folyamatnak, aminek én is a része vagyok.
Itt van ez a kelta életfa:
Mennyi mindent jelent!
Menj végig az alsó egységet jelentő vonalon és lásd, hogy fonódik össze a felső egységgel! Vagy kezd el felülről és azon menj végig!
Így fonódnak össze, így szövik át, egészítik ki egymást az alkotórészek: a régi és az új nemzedék, az égi és a földi, a fizikai és a szellemi síkok. Minden egy egységet alkot, részekre bontani lehetetlen, életellenes. Csak együtt működik. Kettősség, hármasság, spirál és ki tudja még mennyi rejtett szimbólum rejtőzik ebben az életfában?
Az ősi tanítások azt mondják, hogy hetedíziglen hat a családi karma. Napjainkban a lélekkel foglalkozó szakemberek már ráébredtek, hogy a DNS-en, - mint egy mágnesszalagon - magunkban hordozzuk elődeink tapasztalatait, traumáit, öntudatlanul újra játsszuk a megoldatlan élethelyzeteket, úgy reagáljuk le, ahogy az addig megélt tapasztalatok szerint a legjobbnak tűnik. Lényegében nem számít, hogy a nagyanyám fájdalmas tapasztalatát nem is ismerem, mégis úgy járok el, ahogy ő tenné hasonló esetben. Ezért fontos ismerni a családunk történetét, ezért fontos felismerni és feloldani minden traumát, hogy ne hagyjuk megoldatlanul az utódainkra. Felelősek vagyunk a jelenünkért és a múltunkért is a utánunk jövő nemzedéknek, gyermekeinknek és unokáinknak.
Jövő pedig van! Gyermekek jönnek ebbe a világba, most már egyre többen
Ők már tudják, hogy érdemes!

2012. január 28., szombat

Tegnaphoz

Van Kache: The Thief of Time

Az évek
-akár a tolvaj-
elsurrannak fejünk felett,
kilopva apránként mindent
mi egykor bennünk hevült,
s magunkban őrzött ifjú arcunk
a tükörben egy idegennel szembesül.


2012. január 25., szerda

Boldogság utánérzés

http://images.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1148787
Ma reggelre boldogságos bejegyzéssel örvendeztetett meg kedves ismeretlen ismerősöm: BLOGDOGVAGYOK
Mint mindig, most is élvezettel olvastam írását. de kénytelen vagyok ellentmondani egy-két dologban.
Először is : szerinte "a boldogság
 egyfajta zúdulásszerűen bekövetkező beteljesülés-érzet." /A többit ld. a linkelt oldalon./
Ez jelzetten szubjektív megközelítés, mégis kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy bár sokáig én is így gondolkoztam a boldogságról, mára már ki merem jelenteni,:
A BOLDOGSÁG NEM PILLANATNYI ÉRZET, HANEM ÁLLAPOT.
Mindaz a változatos tálalás, amivel olyan érzékletesen és szellemesen látleletet nyújtott a jelenleg érvényes boldogság megközelítésekről mutatja, hogy mit gondol az emberek nagy része arról, hogy mikor is lenne boldog: majd ha ezt, meg azt eléri. Vagyis: MAJD! Nem: MOST!
Nem arra figyelve, azzal megelégedve ami most a rendelkezésére áll, hanem mindig továbbtolva a mércét, amit szerinte el kell érnie ahhoz, hogy megengedje magának, hogy boldog legyen.
Miért is nem MOST?
Miért kell bármire is várni ahhoz, hogy boldognak érezhessem magam azért, mert élek, egészséges vagyok, körülvesz a szépség lépten-nyomon / ha hajlandó vagyok meglátni /, hogy sok ember visszamosolyog, ha mosolyra méltatom, hogy csak rajtam múlik, hogy hogyan közelítek emberekhez, helyzetekhez, problémákhoz?
Bárki bármit is mond, bármennyire próbálja a média elriasztani egymástól az embereket, a szívből jövő szándékok szívből jövő válaszokat generálnak!
Sokszor a boldogságunk megtartásához erőre, hitre, kitartásra van szükség, de sokszor elég egy mosoly, egy jó szó, hogy megszilárdítsuk egymást.
A boldogság egy állapot, amit mi magunk tudunk létrehozni magunkban. Nem csúcsra repítés, mert onnan törvényszerű a zuhanás is.
A boldogság a boldogtalanság hiánya.

U.i.: Természetesen az életünkben folyamatosan szembejöhetnek olyan helyzetek, emberek, amikor nem ezt tapasztaljuk. Ez nem azt jelenti, hogy a fent írtak nem állják meg a helyüket, hanem azt, hogy még vannak, akik nem ébredtek ennek tudatára. :)

2012. január 23., hétfő

Igazság

rougeest.blog.hu
 
 Amikor leírom a gondolataimat, bármilyen határozottnak tűnök is, az közel sem jelenti azt, hogy amit mondok, az az igazság. Lehet, hogy igazságnak fogadom el éppen, lehet, hogy azt érzem, hogy megvilágosodtam, de akkor is csak az épp aktuális helyzetet jelenti azon az úton, ami az én utam a megismerés felé. 
Másnak másfelé visz az útja.
  Ám előfordulhat, hogy egyszer majd összefutunk.

2012. január 22., vasárnap

A mai napra


"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már


elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,


buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.


Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra."

/ József Attila: Flóra  Hexameterek /

2012. január 21., szombat

SZERelem 2


Hogy az előző bejegyzésben leírtak hogy jönnek a SZERelemhez? Hát úgy, hogy a történések láncolata eljuttatott egy új megértési szinthez. Ehhez az is kellett, hogy sokat pihenjek, aludjak.  Nagyon sok információt alvás közben kapunk, ugyanis éber állapotban a befogadást az elme gyakran gátolja, mivel nem tud vele mit kezdeni, nem illik a hiedelemrendszerébe, ezért elutasítja, túlsiklik rajta.
Hiába ismertem föl a múltkoriban, hogy ki kell üríteni a tudatot ahhoz, hogy befogadóvá lehessünk, továbbra is vadásztam az információkat, annak ellenére, hogy tudom: most már saját magunkra kell hagyatkozni, használni a megérzéseinket, hasznosítani az eddigi tapasztalatokat.
A fájó gerincem nem engedett sok időt a gép előtt tölteni, a gép meg egyébként is rendetlenkedik, túlterhelt a kis memóriája. Így kerültek elő a régebben megvett könyvek. A rég olvasott könyvekből meg épp az az információ, amire most van szükség. Mindig van olyan, hogy nem értem a leírtakat, aztán egy kis idő teltével újraolvasom, és minden világossá válik. Most is ez történt. Azt pedig, hogy most mire van épp szükség onnan tudom lemérni, hogy különös módon minden fórumon arról kezdenek beszélni: jelen esetben az energia bevonzásáról, a teremtéseinkről, és a szeretetről, ami mindent áthat.
Akikre szeretek figyelni: Kryon, Adamus, Mihály ark, de a többiek is egyre erőteljesebben hívják fel a figyelmünket arra, hogy változtassuk meg eddigi korlátolt gondolkozásmódunkat .Ébredjünk a tudatára, hogy a szándékunk, a megfelelő intenzitású érzelemmel, vággyal magához vonzza a megfelelő történéseket. Hogyan is történik mindez? /Na most jutottam el a SZERelemhez! :)/
Az egész Univerzumot elképzelhetetlenül apró tudati egységek alkotják. Bár önállóak, de a legváltozatosabb módon kapcsolódhatnak egymáshoz, hosszabb-rövidebb idejű nagyobb egységet alkotva. Vitalitásuk, hajlamaik, töltésük, tudatuk van, mozgásuk értelmezhetetlen a jelenlegi idő struktúrában. Ezek az egységek hoznak létre mindent, amit tudati energiával megálmodunk, és szándékaink, vágyaink erejével hatva rájuk, a kívánt egységbe rendeződnek. A rendszerek nem statikusak, folyamatosan áramló energiák alkotják, az hogy bármit is stabilnak, szilárdnak érzékelünk, csak a tudat viszonyítási módja. Amikor elfogadom az eddig megszokott észlelési, működési módokat /"régi energia"/, akkor lényegében elutasítom az összes többi lehetséges valóságot, vagy tapasztalási módot. Az vagy, amit hiszel magadról!, Te teremted meg a saját valóságodat! Sokszor hallottuk, olvastuk, de még mindig nem tudjuk, merjük élni, nem hisszük, hogy működik, pedig DE!
Kryont idézem innen:
..."Van valami a szeretet körül. Minden felől áramlik. Átjárja az Emberi Lények lelkét. Nagyon erősen érzed. Nem vagy tudatában annak, hogy küldték, vagy te vonzottad oda, csak van. Majdnem olyan rendkívüli és mélyreható, mintha valami másnak lenne a része, valami nagyobb dolognak."...
Ez a mindenhol jelenlévő, mindent átható, mindent formáló erő az, amit mi magyarok szerelem néven nevezünk, ami minden teremtésünk alapja. Milyen csodás, hogy a nyelv megőrizte az ősi tudást!