Senki nem ért semmit...

by Georgina Choueiri

 http://www.youtube.com/watch?v=DNaMQGsrbV8&feature=related

Sárból és fényből gyúrva

http://wiki.utikonyvem.hu

Ma misén voltam. Nem szoktam ilyet tenni, idegenkedem minden intézményesített vallástól abból kiindulva, hogy valamilyen módon a hatalom kiszolgálóit látom bennük. Semmi bajom nincs velük, mindenki azt hisz és tesz, amit jónak lát. Én azt gondolom, hogy nem egyetlen út vezet Istenhez, - vagy nevezzük bármilyen néven -, és sehol sincs előírva, hogy csak közvetítőkön keresztül juthatunk el hozzá.

A mostani misén is renitenskedtem, mert nem mondtam a többiekkel kórusban, hogy kérem az Urat, hogy segítsen abban, hogy engedelmes állampolgár lehessek, meg azt sem, hogy segítsen abban, hogy adományozhassak az anyaszentegyháznak. Majd eldöntöm, hogy szimpatikus-e amit a fennálló rendszer/államhatalom csinál, az adományaimmal pedig a rászorulókat támogatom. Vettem a bátorságot, hogy a "Hiszek egy"-et is felülbíráljam, mivel nem tudok egyetérteni több gondolatával. Végül is ez a magánügyem.

Ma mégis elmentem a kápolnába, mert olyan ember mondott misét, akit hiteles embernek tartok, példaképnek. Böjte Csaba jött el hozzánk, alig akartam elhinni, hogy a "helyembe jön", lévén, hogy elég régóta követem a tevékenységét, és látom, hogy rengeteg elfoglaltsága van és egyre nagyobb a népszerűsége. (Nemrég azt olvastam egy blogban, hogy azt javasolják, hogy legyen ő az ország első embere, akkor majd rendben mennek a dolgok.)

Nem csalódtam benne. Egyszerű volt, sallangmentes, emberi és igaz. Nem használt hangzatos, cirkalmas kenetteljes mondatokat. A köznapi élet tiszteletéről, az emberi kapcsolatok, a család megbecsüléséról beszélt. Arról, hogy ajándékként fogadjuk azt, ahova helyezett bennünket a Teremtő, és ott igyekezzünk helytállni, ne idegenben keressük a boldogságot. Beszélt arról, hogy bizony az általa patronált, nevelt gyerekek sem tökéletesek, de még a legelvetemültebben is felragyog a csoda, hiszen mind sárból és fényből vagyunk egybegyúrva.
Csaba testvér gondolatai a jövőről:
http://erdely.ma/dokumentum.php?id=86006
http://erdely.ma/dokumentum.php?id=86235 
http://erdely.ma/dokumentum.php?id=86334&cim=bojte_csaba_szent_istvan_terv_3_karpat_medencei_nepneveles 

Elengedés

http://seanniediaries2008.blogspot.com/2010_04_01_archive.html

 

Az elengedés a legnehezebbek közül való. Hízeleghetünk magunknak, hogy milyen "fejlettségi" szinteken járunk már, de amíg nem vagyunk képesek MINDENT elengedni, addig olyan, mintha semmit sem engedtünk volna el.

Szintek

http://leamicheles.blogspot.com/2011/07/wallpaper-waterfall-desktop.html

 

"A Rák csillagképnek 3 csillaga van, amely a szeretet három fokát jelenti. A befogadó szeretet, a megtartó szeretet és az elengedő szeretet. Elengedni csak azt lehet amit befogadtál, amit tartani is bírtál és el is tudtad engedni."

Idézet Kozsdi Tamás oldaláról

Mese született

http://anderle.smugmug.com/keyword/tagfalter/1/480687320_VQpfK#480687320_VQpfK

Valaha régen az asszony kapott két kis fenyőcsemetét. Az egyik ezüstfenyő volt, a másik zöld luc. El is ültette őket, és a fenyőcskék, mivel jól érezték magukat a helyükön, szépen cseperedtek, míg hatalmas fává nem nőttek. Egyik szebb volt, mint a másik. Versenyezhettek is bizonyára, mert a nagy igyekezetben ezüstfenyő nem figyelt eléggé a gyökereire, nem kapaszkodott megfelelően, és egy kitartó északi szél lassan kibillentette egyensúlyából. Rátámaszkodott a mellette szerénykedő nyári konyha tetőzetére, és minden óvatossága ellenére is, kárt tett a cserepekben. Ez lett a veszte. 

Az asszony sokáig halogatta az elkerülhetetlent, de mikor egy hatalmas eső után leszakadt a kiskonyha mennyezete, döntött: az ezüstfenyőt ki kell vágni. 

A csodás, dús élettel teli ágak hatalmas kupacban hevertek a földön. Összeszorult az asszony szíve, ha csak rájuk nézett. Virágboltosoknak ajánlotta fel az ágakat, de ők sem tudták mindet elvinni. Nem maradt más út, csak a tűzhalál.

Az asszony órákon keresztül húzta le az ágakat a kert végébe, majd máglyát rakott. Arra gondolt, olyan ez, mint az áldozati máglya. Nem is olyan, hanem AZ!

Legyen tűzáldozat Földanya tisztulásának felajánlva!  

Szép formásra megrakta, mikor megtalálta a fa sudarát, beleszúrta a máglya közepébe, és alágyújtott. Lassan, keresgélve harapózott a tüzecske, majd nagy füst támadt, sűrű fehér bodrokat vetve szállt az ég felé. Az asszony nézte, és ahogy nézte, egyszer csak azt látta, hogy egy fehér pillangó repül a füstből az égbe. Földanya elfogadta az áldozatot! - melegedett át az asszony szíve, és már nem sajgott annyira, mikor a gyönyörű ágakat aprította, és dobálta a máglyára. Miközben jött-ment, egyszerre mozgást látott a földön. Ahogy jobban odafigyelt egy békát vett észre, de micsoda békát: sosemlátott, mustársárga színűt, a szeme körül szép sötétbarna hosszúkás "szemüveggel". Nocsak! Akkor: volt a levegő lénye, a pillangó, a föld lénye a béka, van a tűz, most már csak a víz hiányzik. A vizet az este hozta meg, ajándék képpen, mert a máglya parazsa már a sötétben izzott, hát jött, hogy segítsen eloltani.

Egyszer volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utánna!

A föld az élet...

Vajon képesek lennénk-e  életben maradni mi, mai nemzedék, ha megszűnne az áramszolgáltatás, ha nem lenne üzemanyag, közlekedés, szállítás? Ez a gondolat ötlött fel bennem, már nem először. Most Muzsi Attila gondolatai inspiráltak, csak én egy kicsit még tovább léptem, mint Ő az írásában.

Rá kell döbbenni, hogy teljes kiszolgáltatottjai vagyunk a központi ellátásnak. Már falun is egyre kevesebben művelik meg a földjeiket, nem csak időhiány miatt, hanem azért sem, mert már nem tudják a módját. Nem tudják mikor, mit, hogyan kell vetni-ültetni, nem tudnak bánni a földműveléshez szükséges eszközökkel sem. Nem tudják melyik növény milyen talajt, gondozást, nedvességet, fényt, hőt igényel. Manapság már jórészt a boltból vásárolt vetőmagvakat használjuk, nem bíbelődünk a magok begyűjtésével, tisztításával, tárolásával. A magok jó része, / ha nem mind / hibrid, ami azt jelenti, hogy a szaporodási képessége egy évre vonatkozik. Ezért nagyon fontos a génmanipulált termények tiltása is. Ha nincs termőképes vetőmag, akkor élet sincs. Az állattartás is teljes mértékben függvénye a növénytermesztésnek, mivel a téli takarmányt is biztosítani kell.

Nem szabad elveszni hagyni azt a tudást, ami biztosíthatja a létfenntartást! A kertjeink megművelése ezért is nagyon fontos lenne, nem csak azért, mert a saját magunk által termelt növényeink, mivel folyamatos kapcsolatban állnak velünk, számunkra a legegészségesebbek.

Emlékszem, gyerekkorunkban az emberek alig vettek valamit a boltokban, nagyrészt el tudták látni magukat a saját maguk által megtermelt dolgokkal. Mindenkinek volt kiskertje, ami biztosította jó esetben az egész évi konyhára valót. Ha többlet volt elosztogatták, adtak annak akinek kevesebb termett, cserébe ők azt kaptak vissza, amire nekik volt szükségük, így mindenki jól járt, és a felvásárló, meg a kereskedő nem is jött a képbe. Most a kiskertek elhagyatva, felgazosodva, hiába nincs munkahely, kevés a pénz, a földet csak kevesen művelik meg. Talán változtatni kéne. Újratanítani azokat, aki erre hajlandók. Vagy várjunk rá, hogy az élet majd megtanítja, ha kell?.

Szétválás

http://www.homeinfo.hu/erdekessegek.html?start=36

 

Furcsa megtapasztalni, hogyan válnak valóságossá a régebben - akár évekkel ezelőtt - olvasott, hallott, "megjövendölt" dolgok. Sok minden, ami érthetetlennek, felfoghatatlannak, elképzelhetetlennek tűnt, mostanra életem részévé lett.

Mondták, hogy a világunk lassan kettéválik, elkülönül egymástól. Eleinte szinte észre sem lehet venni, mert egymásban vannak, egymást átszövik, de egyre jobban eltávolodik egymástól a két világ, olyannyira, hogy már lényegében nem is értik egymást. Egyre többször előfordul, hogy arról beszélgetek emberekkel, hogy mennyire nem érdekli már a "régi" világ a folytonos problémáival, félelmeivel, drámáival, ami olyan, mintha körbe-körbe rohangálna az ember egy ketrecben, pedig az ajtó nyitva van, csak meg sem próbálják kinyitni. Ma már mindez egyszerűen unalmas, érdektelen. Régen sem olvastam pletykalapokat, de ma kezembe került egy, belenéztem, és teljesen ledöbbentett, mikről lehet olvasni. Az emberek képesek pénzért a legbelsőbb intim dolgaikat eladni. Odadobja a disznók elé a gyöngyöt, mert csámcsogni akarnak. Mellé persze nem érti miért szenved, miért akar sok x-en túl teltajkú-keblű lestrapált boldogtalan másvalaki lenni, ahelyett, aki valóban ő lehetne. Értékesen. Minden hibájával, megélt életével, fájdalmával, örömével, a magába épített tapasztalatai által megerősödve, megismerve önmagát, a saját erejét. Ki néz vissza abból a tükörből, mikor már a plasztikai sebész mindent átvariált?

A testünk a lelkünk temploma. Mi hozzuk létre anyánk által kapott anyagból, a saját lelki képünkre. Épp olyanra, amire szükségünk van. Ki dönti el, mi a szép?

Szóval többek között ez is abba a kategóriába esik, ami számomra már egy másik világ. 

A híradók is abba tartoznak, az arrogáns, lekezelő emberek is. Pl. az ilyen emberekre nézek, és nem értem, hogy miért ilyenek? Mi bajuk? Nem ítélkezem, - igyekszem nem ítélkezni -, csak sokkolnak, ledermesztenek. Aztán elgondolkodom azon, hogy miért viszonyultak hozzám úgy, ahogy? Miért kapom, amit kapok? Van oka? Van még bennem megoldatlan, mélyen elrejtett, letagadott rész, amit fel kell ismernem? /Persze, hogy van! :) /Mert ezek a találkozások erre nagyon jók.

Nem arról van szó, hogy homokba dugom a fejemet, hanem arról, hogy mást tartok fontosnak, másra figyelek, másnak adom az energiámat. Nagyjából képben vagyok, mi történik a világban, de nem hagyom, hogy rettegésben tartsanak. Keresem a szép és értékes dolgokat.

Valahogy úgy élem az életemet, mintha tudnám, hogy hamarosan nyaralni megyek, készülök rá gondolatban, előre örülök neki, de közben teszem a dolgom, ahogy kell.

A másik világ meg csak füstölögjön magában...