Most a szavak, fogalmak eredeti jelentéstartalmát próbálom keresgélni.
A HÁZ azt jelenti: oltalom. Oltalom az időjárás viszontagságai ellen, a megnyugvás helye, ha a külvilág elfárasztott. A ház az otthon. A számunkra megszentelt tér.
Ha valaki HÁZas, akkor az oltalmazott. A férj és FELEség ketten együtt hozzák létre a HÁZASságot, ami két fél eggyé olvadásából létrejövő új minőség. A házasság szövetség. Két erő egybeolvasztása, hogy egy erősebb erő jöjjön létre, mint mikor a kötélverő összesodor két szálat kötéllé. A HÁZASSÁG oltalmazás.
Egyszer egy jó gondolkozású idős asszony azt mondta: "egy jó HÁZasságban a férj a mestergerenda, a feleség meg az ácskapocs".
Mennyire igaz ez! A régiek még tudták! Mikor kezdődött? Hogyan zilálódott szét a család mindenek fölött lévő fontossága, az egymás támogató szeretete, segítése? Miért van az, hogy a jelenlegi családnak nevezett laza csoportosulásban mindenki a maga látszólagos, vélt boldogságát hajszolja, persze eredménytelenül, és egyre elkeseredettebben? Egymás mellett élnek, de minden résztvevő azt érzi: egyre magányosabb.
Valamikor elveszett a lehetősége annak, hogy erős férfiak "tarthassák"a családjukat, miközben a nők szeretetükkel, gondoskodásukkal összetartották szeretteiket, kiegyenlítették a fellépő feszültségeket, elsimították a viharokat.
Most azt hisszük: kiteljesítjük magunkat.
Ki az, akit kiteljesítünk?
Amikor én gyereklány voltam, azt mondták nekem, hogy bármi lehetek, ami csak akarok, a lehetőség előttem áll. Nem kell már magamat feláldoznom a háztartási munkák oltárán, a társadalom majd leveszi ezt a terhet a nők válláról. Közétkeztetés, patyolat, bölcsőde-óvoda-iskola, háztartási gépek és én is dolgozhatok napi akárhány órát a munka frontján. Ez így is van. A család minden tagja egymástól napközben elszakítva él, megkapva mindazt, ami "köz" néven megkapható. A felnőttek robotolhatnak azért, hogy a rezsit kifizethessék, ami a jövedelmük túlnyomó részét elviszi. Este a család minden tagja "haza" tér, magával viszi a nap folyamán összegyűlt feszültségeket, fájdalmakat, amit az "idegenekkel" vívott napi csatákban kapott, és egymáson sütögetik ki az érzelmi túlfeszültségeiket. Az egyik nap megy a másik után, gyerekek nőnek fel kilátástalanságot és dühöt cipelve magukkal. Közben felháborodottan hánytorgatjuk fel nekik, hogy nincs más céljuk, mint minél hamarabb eszméletlenre kábítani az agyukat bármilyen módon.
EZT KAPTUK CSERÉBE, MERT ELHITTÜK, AMIT MONDTAK NEKÜNK!
Valahol olvastam, hogy elvégeztek egy kísérletet, hogy milyen következményekkel jár a szeretet minden formájának a megvonása az emberre. Vagy lehet, hogy épp most van folyamatban?
