2011. szeptember 14., szerda

http://open.salon.com/blog/ratsafratsa/2009/01/12/smileyface

Kicsit hűtlen lettem a blogomhoz.
Ha írtam is, gyakran más tollaival ékeskedtem, ahelyett, hogy saját gondolataimat fogalmaztam volna meg. Csak időhiány lett volna? Mire is jó blogot írni?
Azt hiszem, én azért írtam, mert volt sok olyan gondolat, kérdés, érzelem, amit nem volt kivel megbeszélni, de kifelé igyekezett.
Manapság egyre több emberrel találkozom, aki hasonló érdeklődésű, és bár minden nap megtermi a maga témáját, amit ki lehetne fejteni, valahogy mindig elmarad. Fáradt vagyok estére. Sokat dolgoztam mostanában, ez tény. Mire végig zongoráztam a "napi kötelező" oldalakat, már ragadt is le a szemem. Sokszor azt gondolom, kit érdekelhetnek az én napi kis történéseim? Ám valójában ettől lesz emberi, életszerű, intim. Ebben a blogban inkább csak az esszenciákat szeretném közzétenni, mondanám, hogy csak OKOSKÁT akarok játszani, de azért néha beoson valami üde magán hangulat. Már amikor üde, de jórészt elég komor, ugye?
Ha jól belegondolok, már verset is csak akkor írtam, mikor le akartam rakni valami nehezen megélhetőt. Talán a mostani gondolataimmal/hangulataimmal is így vagyok. Eredetileg azért kezdtem el, hogy formába öntsem a bennem kavargó, kiforratlan gondolatokat, de ahogy személyes kapcsolatok kezdtek kialakulni, óhatatlanul Nektek, olvasóimnak is próbáltam megfelelni. Mostanában egyre inkább ajánlásokat adtam, mintha én bármit is jobban tudnék, vagy mintha nem tudnám, hogy mindenki megkapja a megfelelő információt, ha szüksége van rá.
Hát, igen, ez is egy szerep, hogy azt hiszem, hogy nekem feladatom másokat információhoz juttatni. Majd, ha már elég lesz, hogy csak ülök, mint Buddha, és szemlélem a körülöttem zajló világot, archaikus mosollyal az ajkamon, akkor ilyen beírások sem születnek majd.

2011. szeptember 5., hétfő

Mesebeli igaz történet

 http://www.mosoly100.hu
Vannak emberek, akik nemcsak álmodoznak arról, hogyan lenne jó élni, hanem élik is, minden nehézségével és boldogságával együtt. Ezt a mesét is ők írták.

ÚTRA KELLÜNK

Mese



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, a

Mennyek Országa.

Itt egyszer összegyűltek a lelkek magokban, és

Szert tettek.



Szert tettek mindenre, mert a Teremtő elmondott

Mindent, Egy Szóban:

Mindegy.

Ekkor a lelkek vállalást tettek. E vállalás nem volt más, mint az, hogy

Menny Isten hírivel.

Mentek is ők a szóval, az igaz szóval, melyet mindenhol elmondtak:

Mindegy.

Ahogy mentek, mendegéltek, világokból világokba, úgy feledték a szót. Mígnem egyszer elérkezett az idő, mikor némi Világ sejlett bennük:

Isteni Fény.

És ekkor mondták:

Itt vagyunk,

Mi Magunk

Vagyunk,

mi magok vagyunk azok, kik egykor vállalást tettünk, hogy e világba, Világot teszünk.

És így ébredtek fel a magok egymás után. Ezentúl már Isten hírével mentek, és ébresztgették az alvó lelket, s mondták:

Mindegy.

Telt-múlt az idő, és egyszer csak minden lélekben Isten szava csengett:

Mindegy, Mind-Egy, mindegy.

Körbeért e világban is e Teremtő Szó, és ekkor csodás dolgok kerekedtek, a lelkek virágozni kezdtek, s mondták:

A Mennyek Országa

ITT VAGYON.

( Tihanyi Andrea Réka és Tihanyi István Nimród )
http://boldogfalva.blogspot.com/

2011. szeptember 2., péntek

Summ(a)er

by Michael Kidd

Ami az idei nyarat illeti, jórészt csak a fejemet kapkodni volt időm. Igyekeztem a jelenben maradni, nem játszani le fejben az összes számba jöhető valószínűséget, amiből +/-1 sem jön be, de az időt is ehhez sikerült igazítanom, mivel nem is maradt ki semennyi felhasználatlanul. Ugye, milyen jó, hogy már ilyen jól tudok időt manipulálni? :) /De ez is csak azért van, mert flexibilis, mint tudjuk!/
Jó hír viszont, hogy lassan becsörgedeztek az életembe a pozitív változások is.
Konkrétumok nélkül elmondhatom, hogy vannak történések, amik azt mutatják, hogy a "romokon új élet sarjad", hogy "új utak alapjait raktuk le", amin a "diadalmas élet méltó célja felé tör"!
Huh! Ez azért szerintem sem semmi! :)
Ja, és alig egy óra alatt sikerült egy pozitívabb, bár nyálasabb fejlécet találnom.
Nem baj, majd ez is elmúlik egyszer...

2011. szeptember 1., csütörtök

Betakarítás

hír6.hu
Vajon érez-e félelmet a MAG betakarítás előtt?

2011. augusztus 26., péntek

A magányosság vége

Az itt látható kép csak egyike azoknak az aranylemezeken kapott információknak amelyeket Izsáky László kapott 1974-ben. A többi itt látható: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?album=408&pid=7044#top_display_media
Hogy hol és hogyan történt a találkozás elolvasható az alábbi helyen:
Ha minden igaz, egyre több helyen találkozunk majd csöpögtetett információkkal az idegen civilizációkkal kapcsolatban. Nem árt figyelni...


2011. augusztus 21., vasárnap

Jeles nap volt nálunk

http://www.mayafoto.hu/

"Ünnep van minálunk, dicső lakodalom,
a nagyapám ilyenkor berúgott, de nagyon!
Őszült fején félrecsapta a pörge kalapot,
fehér gatyájában jól meghúzta a gatyamadzagot.
Sarkantyúját büszkén nótára pengette,
midőn a nagymamát a táncba pörgette."

Mintha csak most lett volna, mikor a Gyereklakodalmas-t játszották-táncolták a gyerekeim a néptáncos vizsgán, ahol a fiam volt a vőlegény, és a gyerekvőfély ezt kiabálta. 
Most is ezt kiabálta a vőfély, és összevillant a szemünk a fiammal, gyanús fények is látszottak bennük, mert ez már nem játék volt. 
A vőfély is valódi volt, meg a vőlegény is.

2011. augusztus 19., péntek

Csoporttudat

blog.xfree.hu
 
Csak gyakorolni kell! 
Tudom, hogy nehéz alkalmat, időt, hangulatot találni egyszerre ahhoz, hogy ráhangolódjunk a másikra, bár én könnyebb helyzetben vagyok, mert a munkám által folyamatosan adott a lehetőség.
Mit mondjak? Jó játék. Bár, meg kell mondjam, teljes odaadást igényel. Ilyenkor az ego, az éntudat elvész, nem érdekes, mert minden figyelmem a másikra irányul. Teljesen nyitott vagyok minden információra, elvárás  nélkül. Befogadó vagyok, mint egy vevőkészülék, és én csodálkozom a legjobban a beérkező adatokon.
Csodás dolog belépni a másik világába, ráérezni az érzelmeire, félelmeire, vágyaira, örömeire.
Erre mind képesek vagyunk!
Képzeljük el azt a világot, amikor "összedudjuk a fejünket", egymásrahangolódunk, és érezzük egymás gondolatait, vágyait, szándékait, elképzeléseit, és ezzel a képességgel, nagyon finom hangolások által, az összeadódó szándékok hatására létrejön egy olyan dolog, ami egy ember elképzelése alapján csak "egy" lenne,  de a résztvevők száma által hatványozódhatna akárhányszorossá!
A világunk erre tart. Csak rajtunk múlik, mikor jutunk el a megvalósuláshoz!