2011. május 3., kedd

Ringatás

http://ancientlosttreasures.yuku.com/topic/6233/Bird-Sun-and-Stone-in-Tribal-Legends
 
Pár hete részt vettem egy Holistic pulsing, azaz Lélekmasszázs tanfolyamon.Gyűjtögettem a tapasztalatokat, hogy kikristályosodjon bennem, mi is az amit tanultam, és mire használható, vagy egyáltalán használható-e valamire, vagy csak eladtak valamit, aminek egyesek bedőltek.
A módszerről röviden: a "Lélekmasszázs" egy testkezelési technika, ami nagyon finom ringatást és pulzálást alkalmaz. A kezelés alatt a kezelt személy, - ahogy nevezik a "baba"- ellazul, szeretetteljes, védett közegben érzi magát, egyfajta ősbiztonságban, ami hasonló ahhoz az állapothoz, amikor még magzatként, vagy kisgyermekként éltünk. Ez az élmény felébreszti a sejtemlékezetet, ami újrakódolja a tökéletes programot, amivel az újszölöttek - jó esetben - eleve rendelkeznek. Energetikai és érzelmi blokkok oldódhatnak fel a kezelés alatt.
Azt már most tudom, hogy tovább szeretnék lépni, részt venni a második lépcsős képzésen, és ha alkalmasnak találnak, akkor még tovább is.
Tetszik a módszer, mert teljes figyelmet és odaadást kíván a kezelő részéről. A "baba" - a mindannyiunk mélyén élő gyermek, aki voltunk -, akit ringatok, benne rejtőzik minden testben. Hihetetlen energiákat lehet mozgatni a ráhangolódás és a szeretet energiájával! Nem csak a kezelt személy, de én is feltöltődöm az áramló energiáktól, sokszor szó szerint érzem a lüktetést a kezem körül.
Talpmasszázsnál is lehet érezni energiákat, de akkor máshol van a hangsúly. Látom a kezelt arcát, beszélgetünk. Kérdezek, válaszol, látom a reakcióit, a szemét, a lába jelzi a tudatától függetlenül jelentkező félelmeit, érzem a mentalitását, sok minden van, ami árulkodik.
Lélekmasszázsnál egy szó sem hangzik el, vagy csak nagyon kevés. Nincs is rá szükség.
Minden, ami fontos, szavak nélkül, a "szívutakon" keresztül megy lélektől lélekig.

2011. április 30., szombat

Pitypang

Parachutes by kle1222's

Engedj el mindent, szálljon a széllel!
Magaddal hurcolt terheid
mint sötét árnyak,
oda építik fészküket,
hol legsebezhetőbb a tested.
Hiedelmeid ketrece
csupán, ami magába zár.
Mért hiszed azt, hogy most is igaz,
amit valaha annak véltél?
Az életünk úgy  változik,
mint a lezúduló vízesés,
ami magával ragad, áramlik,
önmaga marad, de sosem ugyanaz.
Ki a megmondhatója, hogy Isten szándéka
mi volt?
S vajon ma is ugyanaz?

2011. április 27., szerda

Szabadnap

http://arch.et.bme.hu/korabbi_folyam/17/17rabb.html
Mivel már hét napot dolgoztam egyfolytában, ma végre szabadnapom volt.
Miután / és közben / kimostam három adagot, és kiteregettem, hogy naptól és széltől illatozó ruháink legyenek, szemrevételeztem a veteményeskert kétségbeejtő állapotát. Reméltem, hogy egy kis eső segít rajtam, de ez már csak így van, amikor nem kéne esik, amikor meg kéne nem. Az ősszel nem sikerült felszántatni a kertet az egész évben sűrűn hulló eső miatt, februárban hosszas könyörgésre rámerészkedett egy traktoros és szántott egy kis darabot, de lehet jobb lett volna, ha nem erőlködöm rajta. Aztán egyszer feltalajmaróztattam, aztán később egy kis géppel újra, és az így létrejött, tömör göröngyökben  gazdag talajba megpróbáltuk belevarázsolni a magokat, amik - ki tudja hogyan? -, néhol megeredtek. Na, most 82 éves anyukámmal az élen kapálni akartunk, amit ő hamar belátván, hogy esztelen vállalkozás számára, felváltott egy virágoskertbeli gyomlálással, és ibolya-dzsungel irtással. Én elszántan felvertem cirka 20-30 négyzetméternyi bevetetlen területet, aztán egy gereblyével próbáltam javítani a helyzeten. Mit mondjak? Szerintem egy kőfejtő területe lehet ilyesmi. 
Ebéd után, kikapcsolódásképpen megrendeltem egy nagyítós lámpát a töröttem helyett, beszedtem a megszáradt ruhákat, és eldugdostam a lehető legjobb helyekre az uborkamagokat, gondosan megkeresve, hol van némi esélyük az élethez. Ami ez után jött, már csak lazaság... Négy tő patiszon vetése, és a fel nem szántott szűz, víznyomott, féllábszárig felnőtt gyomokkal lepett földterület kapálása, vagy valami olyasmi. Arra gondoltam, itt talán a sütnivaló tök megteremne.
Levezetésképpen kivertem a hatalmasra nőtt lapukat, meg csalánokat, legalábbis egy részüket, aztán a kölcsönkapott teleszkópos ágvágó ollóval vagdosgattam a megsiratott akácfa ágait, amik egymásra dobálva még mindig felvágatlanul hevernek, és lassan a feledés zöld füve takarja be őket, és már este is volt!
Szóval nem unatkoztam. Ja, és a nyakam is felégett. Ilyenkor nem olyan egyértelmű számomra, hogy nem szeretem a szűk, egymásra épült, telek néküli házakat. Bocs a hosszúra nyúlt élménybeszámolóért!

2011. április 26., kedd

A tojás és az ő eredete

tengoldenrulesblog.blogspot.com

Amíg nem merültem bele a különböző szellemi  / spirituális / tanítások tanulmányozásába, fogalmam sem volt arról, hogy kiterjedésem nem csak a testemet borító bőrig terjed. Azt gondoltam magamról, hogy az vagyok, akit a tükörben látok, és annyi, amennyit születésem óta megtapasztaltam. Azt hittem a valóság az, amit látok, hallok, szagolok, tapintok, stb. Úgy tudtam, hogy az életem a semmiből jött elő, és halálom után szintén a semmiben végzi. Később ehhez az is társult, hogy az érzelmeim csupán különböző vegyi folyamatok hatására vannak. Nem is értem, miért nem voltam ezektől elragadtatva? 
Sok helyen nem pászoltak a dolgok, nem illettek egymásba az alkotóelemek. 
Most is van még rengeteg megválaszolatlan kérdés bennem, és sok helyen nem tisztult még ki a kép, de a rendszer, ami körvonalazódott, csodálatos egységes egész, ahol összekapcsolódva minden mindennel egybeillik.
Látom, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig minden ugyanúgy működik, a legkisebb építi fel a nagyobbat, ami a következő szint legkisebbje, ami egy újabb egységgé alakul és a folyamat megállíthatatlanul folytatódik. Ebben az egységben minden alkotóelemnek megvan a maga létfontosságú szerepe, ami nélkül az egész nem működhet. Az egész nélkül viszont nem működhet a legkisebb alkotóelem sem, lévén, hogy egy rendszer része.
Ha csak ennyi lenne, akkor a materialisták már dörzsölhetnék is a tenyerüket, hiszen ezt semmiség modellezni. Ám itt jön be a képbe az, ami a materializmusban, vagy tudományos gondolkodásban hiába keresünk: a lélek, a szellem, ami megtermékenyíti az anyagit, a kézzel foghatót, a mérhetőt!
Igaz, a perpetuum mobile még mindig megoldatlan rejtély a tudomány számára, pedig az csak egysíkú, mechanikus szerkezet lenne. Az Univerzum végtelen variációjú, folyton újuló, csodálatos kiteljesedő megvalósulás. Vajon honnan ered mindez? A számtalan megnyilvánuló, csodálatra méltó, tökéletesen megalkotott és működő rendszer - legyen az egy élő szervezet, vagy egy galaxis - csak "véletlenül" létezik? Kell, hogy legyen egy intelligencia, /vagy inkább több/ ami ezt létrehozza és fenntartja!
Oké! És most jön a következő fokozat: honnan jön az az intelligencia? Hát, gondolom a rendszer "legkisebbjeként" kezdte építeni a "nagyobbat"... Hmm?... 
Aztán nagyjából eddig tart a felfogóképességem.

2011. április 23., szombat

Mindenkinek

kellemes Hústvéti ünnepeket kívánok!

2011. április 22., péntek

Rétegek

http://www.dsphotographic.com/g2/canada/albertabadlands/Horseshoe+Canyon+-+001.jpg.html
 Amikor testet öltünk, több zsilipen haladunk át. Alkalmassá kell válnunk, hogy földi körülmények között, megvalósíthassuk azt, ami tervünkben szerepel. Bonyolult egymásrahatások alakítják testünk létrejöttét, megjelenésünk a térben egyfajta hologramm. Genetikai kódjainkba bevésődnek őseink megélt tapasztalatai, ránk hagyományozódnak életeken keresztül megoldatlanul hurcolt problémáik. Ezért reagálunk automatikusan úgy egy helyzetre, ezért járjuk öntudatlanul is a kitaposott ösvényeket. A megélt rétegek bennünk élnek, visszük magunkkal, míg fel nem ismerjük, és fel nem oldjuk őket. A jelenleg ránk ható energiák ezeket a rétegeket lazítják fel bennünk, segítve minket abban, hogy ez a sok, leülepedett, megkövesedett réteg föllazuljon, és meg tudjunk szabadulni tőle. Ezek úgy jelentkeznek a mindennapjainkban, mint lelki, vagy fizikai fájdalmak, konfliktusok. Szenvedéseket okoznak, mert napvilágra akarnak jönni, ki akarnak törni a régi bezártságból, mert nem akarunk róluk tudni, nem merünk velük szembenézni, pedig ha felismerjük és elengedjük őket, az számukra és számunkra is maga a szabadulás.

2011. április 21., csütörtök