Érdekes

http://ipthemes.com/nuclear-fission/

és elgondolkodtató dolgokba boltom időnként. Igaz, nem most történt az első találkozás, de nem nagyon hagy nyugodni a téma. A világ minden pontján találhatóak magyar nyelven értelmes/azonos hely- vagy családnevek. Csak a véletlen játéka lenne? Van, aki régóta és komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel:

http://www.maghar.hu/tamana/index.html 

A már említett Arvisura első kötetéből kiderül, hogy Ataisz elsüllyedésekor több hullámban indultak csoportok a Föld különböző pontjaira, ahol letelepedvén kolóniákat hoztak létre Érdekes átgondolni, hogy hol is alakultak ki ezek a telepek.

Ha valóban létezett ez a kiáramlás, akkor talán nem túlzás feltételezni, hogy a világ nagy kultúrái egy tőből származnak. 
Csak gyűjtögetem a kövecskéket és próbálom a helyükre rakni őket...

 

Gyöngyhalász

http://www.robertafaulhabernet.com/women_in_water%20oil%20ptgs.htm

 Sokszor az a baj, hogy a nyelv annyira bezavar. Még az anyanyelv is. Vannak a gondolatok, amiket szavakba kell önteni. A gondolatokat átszövik az érzelmek, és ez a kettősség olyan mintázatot ad, amely egyedi és jellemző az egyénre. Különösen, ha az író rendkívüli egyéniség. Mindehhez kapcsolódik a korszak, amelynek légkörében a gondolat megszületett.

Olvasván, vagy hallgatván a tanításokat azt érzem, hogy milyen kár, hogy egy szokatlan nyelvezettel íródott gondolat olyan idegennek és taszítónak tűnik, amikor nem illik a megszokott hiedelemrendszerünkbe. A felszín elriaszthat, pedig a mélyben ott rejtőznek az igazgyöngyöket rejtő kagylók. Aki veszi a fáradságot, mérhetetlen gazdagságból meríthet.

http://www.th3.eoldal.hu/cikkek/ter-hirado-audio/ter-hirado-audio.html 

Szik

https://picasaweb.google.com/lh/photo/16kGGvTTGWRyLwfNjKHHRQ

Amit én tudok erről a kérdésről, az nem sok. Amit tudok, azt is az érzéseim által tudom.

Mi, magyarországi magyarok / de legalább is én / éltünk abban a sosem értelmezett állapotban, hogy magától értetődően magyarok vagyunk. Ez evidencia. Nem gondolkoztunk rajta, nem őriztük, nem ápoltuk, nem éreztük feladatunknak a megőrzését. Úgy bántunk ezzel is, mint saját Szülőanyánkkal, vagy mint Földanyánkkal: adott, tehát miértünk van. Hagytuk, hogy ereje megfogyjon, hogy mindenki kénye-kedvére kihasználja.

Elhittük, hogy tanításai idejét múltak, engedtünk a csillogó gyöngyök semmitérő káprázatának annyira, hogy még egymásnak is esünk azért, hogy minél többet kaparinthassunk meg belőlük.

A magyar analóg nyelv. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szavak azt jelentik, amit mondanak általuk. /Pl.: felhő = a felszálló hő hozza létre a magasban létrejövő jelenséget./

Magyar-magor-mag úr. Ha a magyar a MAG, akkor az erdélyi terület székelyei /szik-hely/ a SZIK.

A szik a magnak az a része, amely megőrzi az információt a következő nemzedék túléléséhez.

http://eletfasepsiszentgyorgy.blogspot.com/2011/03/dobbenet.html

Fa struktúra

http://archtv.hu/kep/tavaszi-fa

Az, amit az életednek nevezel nem más, mint az a pont, amire ebben a pillanatban a figyelmedet fókuszálod. A folyamatosan jelenlévő valóságod még annál is sokkal több, mint amivel egy többszáz éves fa több egy idei falevélnél.

A létezés állandóan, minden irányban terjed, növekszik. Építi, formálja önmagát, miközben megéli a megteremtett valóságát, begyűjti az ezzel megélhető tapasztalatokat. Hogy Te ebben a hálózatban épp hol érzed a magad valóságát, a választásodtól függ.

http://www.georing.net/messzejaro/oldpages/fractal.html

Ajándék

by fOrbe5

Pörgős, nehezen értelmezhető napokat élek meg mostanság. Csak most találtam meg Zita hozzászólását az Elágazások c. bejegyzésemhez, amivel megajándékozott a rég olvasott sorokkal. Köszönöm!

Furcsa volt újraolvasni, mert azokat a hangulatokat ébresztette fel bennem, amiket akkor éreztem, azokban az élethelyzetekben.

Akkoriban, mikor ezt is olvastam közel álltak hozzám József Attila korai versei, Radnóti burjánzó képi világa, és francia avantgard fordításai, Rimbaud írásai, különösen a "Rossz vér":

"S az ember nem utazik. A régi utakat rójuk ismét, elterhelve bűnömmel, a bűnnel, amely oldalamba verte fájdalmas gyökereit, mióta csak az eszemet tudom - s amely az egekbe nő s korbácsol, legázol, mélybe húz engem." 

A kívülállás, a magány, az idegenség.

A SZEMKÖZTI PERONON

A szemközti peronon néma mozdulatok, értelmetlenné vált szavak, majdnem tökéletes szimmetria, láthatatlan fal, talán egy kis sajnálkozás.

Büntetlenül nem lehet átlépni a tükrökön a szerelem szemeivel, egyesek folyók maradnak, mások vízbe fúlnak, s ha szerepet cserélnek az is kölcsönös, tehát semmi sem változik. De vannak, akik vízbe fojtanák a folyókat és felélesztenék a vízbefúltakat, Lorca valóban ostoba kiscsibéje, amely nem szerette a tojásokat, de szerette az embereket.

Vannak, akiket az idő elválaszt, és vannak, akiket közelebb hoz egymáshoz. Van a szerelem ideje és a bőrünkből kibújás ideje. Vannak, akik már mindent megpróbáltak.

Mindig van egy útkereszteződés, ahol ketten nem egy irányba indulnak tovább.

Aztán egy este kikötünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük; jön egy egészen picike pillanat, mikor szívhegyünkkel érintjük egymást, s ez bízvást felér egy örökkévalósággal; az ember valóban úgy érzi, hogy már nem csak kiegészítés – cinkos lett az idővel szemben – egyik a másiknak kedvet ad az élethez, ahhoz, hogy tovább lépjen, hogy mindent el tudjon mondani. És a következő pillanatban megint mindent újból kell kezdeni. Megér-e az élet egy életet? micsoda dilemma, hogy nem hangyának születtünk, pontosan meghatározott programmal.

Denise Miege

Keresgélések

 

http://psychicandastrology.psychicguild.com/

Az, hogy ki miben hisz, mindenkinek magánügye, és szíve joga. Aki úgy látja jónak, járja a megszokott, "bevált" utakat, a keresők pedig keresnek. Sokszor felvetődik, hogy honnan lehet azt tudni, hogy mi az "igaz"? Úgy gondolom, mindenkinek megvan az aktuális személyes "igazsága". Én azt fogadom el  "igaznak", amikor mélyen belül valami felujjong: "igen, így van, ezt mindig is tudtam!"

A nagy keresgélésben most újra belebotlottam Szabó Judit gondolataiba.

http://www.starlive.eoldal.hu/cikkek/felemelkedes/szabo-judit---korszakvaltas-a-mediumi-uzenetek-fenyeben.html

Első nap

by Kateryna Pruchkovska

Amit mondani tudok, az csak annyi, hogy amikor a "nagy lépés" idején választanom és döntenem kellett, igyekeztem a szívemre hallgatni, és megtenni a tőlem telhetőt. A többit nem én rendeztem. Ráhagytam arra, aki nálam sokkal jobban tudja, hogy mi kell nekem. A próba arról szólt, hogy fel merem-e vállalni azt, hogy akkor is a szívem vágya szerint döntök, ha látszólag bizonytalanabb helyzetbe kerülök.

Azt hiszem, átmentem a megmérettetésen, mert majdnem úgy van, ahogy szerettem volna, hogy legyen. A többi meg még tanulás. Szolgálat, alázat, aminek semmi köze nincs a megalázottsághoz. E kettő - irányukat tekintve - ellentétes fogalom.

Az egyik lefelé, a másik felfelé mutat.