2010. október 14., csütörtök

Női energiák

http://www.designsbywillow.com/site/20-Images.html

Gondoltam, írni kellene már a beáramló női energiákról, neki fogtam hát képet keresni, aztán találtam valamit, ami nem igazán szerepelt az eredeti tervemben, de megmutatja milyen lesz a vásárlás a jövőben. Belőlem is kibukott a nő, még akkor is, ha nem vagyok egy pláza-cica. Egy ilyen vásárlást, kipróbálnék! :) 
Lehet, hogy rám így hatnak a beáramló női energiák? :)

2010. október 12., kedd

Jelenidőben


 Úgy éreztem, föl vagyok készülve a változásokra, ám az általam érzékelt világ exponenciálisan változik. Fogalmam sincs, hogy csak én érzékelem-e így, de a mátrix megállíthatatlanul omlik. Közvetlen környezetemben hihetetlen dolgok történnek.
Akikről azt hittem, harmonikus, szerető családot alkotnak, azokról kiderül, hogy majdnem megölik egymást. Egy életerős családapa elmegy horgászni, és nem megy haza, csak a holttestét találják meg a vízben. Hosszú évek óta hurcolt fájdalmak buknak a felszínre, és tesznek szerencsétlenné addig erős embereket. Olyan emberek nyílnak meg előttem, akikről soha fel sem tételeztem volna, hogy megteszik, sőt ők maguk mondják, hogy ők sem tételezték föl magukról. Kérdések születnek, amik újfajta válaszokat igényelnek, és olyanok kérdezik, akik eddig sosem tették, csak elfogadták a kész válaszokat. A Föld megunván a bánásmódot és hálátlanságot, szembesít bennünket önnön nemtörődömségünkkel, és ezt már nem lehet nem észrevenni!
Nincs tovább önámítás, nincs tovább önzés, nagyon durván realizálódik minden tettünk következménye. Játszani lehet ugyan még a hagyományos szabályok szerint, de minden hamis lap arcul csapja azt, aki játszana vele.
A szembenézések idejét éljük.

2010. október 1., péntek

Zene

Mina Y. Ivanova

Általános iskola felsőben kiválasztották a jó hangúakat, és attól kezdve egy héten kétszer énekkarra kellett járni. Ez azt jelentette, hogy  +2 óránk volt hetente, tanítás után. Középiskolában dettó. Volt hogy utáltam. Mentem volna már haza a suliból. Ám időnként csodák jöttek létre. A szólampróbák után összeénekeltük a művet, és ha összejött, valami IGAZI történt. Valami, ami eggyé kovácsolt bennünket, ami csak úgy jöhetett létre, hogy mindannyian egy cél érdekében, közös akarattal, fegyelmezetten, egymásra, és a RENDre figyeltünk: megszületett a HARMÓNIA.
Sok élményt köszönhetek az éneklésnek és a zenének. Talán a legnagyobb közülük az volt, amikor egy városi rendezvényen legalább kétszáz fős kórussal énekelhettem együtt Kodály Zoltán kórusművét, amit Bezsenyi Dániel: Magyarokhoz c. versére írt. Most is fel tudom idézni a borzongást amit akkor éreztem, amikor a folyamatosan bekapcsolódó kórusok sodró lendülete, egyre erősödő energiája magával ragadott. Fantasztikus volt! Felemelő! Felejthetetlen...
A You Tube-on egy nem túl jó minőségű változatot találtam:
http://www.youtube.com/watch?v=pC0s-VyRMYI

BERZSENYI DÁNIEL

A MAGYAROKHOZ

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
     S a föld lakóit vérbe mártott
          Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
     Vér festi, s a Cordillerákat
          S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
     A népek érckorláti dőlnek,
          S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
     A bölcs tanács s kormány figyelmén
          Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
     Nem félek. A kürt harsogását,
          A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
     Ez tette Rómát föld urává,
          Ez Marathont s Budavárt hiressé.
[1807]
Inspirálóm: Vajda János volt. A Zene Világnapjára készített összeállítását / is / ajánlom minden zeneszeretőnek!
És ha már torta, akkor hab is kell a tetejére: a King's Singers a zene kedvéért még magyarul is megtanult! 

2010. szeptember 30., csütörtök

Felépítmény

Vecsei lászló Ezékiel: Szerkezet

Folyamatosan áltatjuk magunkat, az esetek túlnyomó részében sikerrel. Nem csak az álmodozók, hanem a kőkemény realisták is. Fölépített hiedelemrendszerünkben kapaszkodótól kapaszkodóig lavírozunk. Azt hisszük, az alap, amire építkeztünk állandó.
Semmi sem állandó.
Minden változásban van, ahol a mennyiségi egyszerre átcsap minőségibe. Akkor az alap eltűnik, vele együtt a saját felépítményünk is darabokra hullik.
Nyitottá és befogadóvá kell válni, hogy a többi valóság ne érjen bennünket váratlanul.

Photo Mila Zinkova

2010. szeptember 29., szerda

Mihály





XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.
Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.
Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: – El tudom pusztítani Egyházadat! Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.
Forrás: Wikipédia

2010. szeptember 20., hétfő

Tanítás

gooddeedaday.wordpress.com/2010/05/07/day-577-open-door-policy/

A tanítások azt mondták: kopogtatni fognak az ajtódon, és a segítségedet kérik, válaszokat várnak a kérdéseikre, és te majd tudsz nekik segíteni, mert már végigmentél ezen az úton. Sok minden egyebet is mondtak még, és igazuk volt. Akkor csak olvastam, és éreztem, hogy igen, ez a dolgom, ezt kell csinálnom, de tele voltam kétséggel, bizonytalansággal. Most jönnek, és kopogtatnak az ajtómon, és már nem is csodálkozom, csak minél hamarabb próbálom kibontani őket, hogy hol járnak, és milyen segítségre van szükségük.
IGAZSÁGOKkal nem szolgálhatok. Azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Elmondhatom, hogy nincsenek egyedül, hogy ami most éppen velük történik az rendben van. 
REND-ben VAN.
Hogy amit veszteségként élnek meg, nem más, mint hogy mindaz, ami már nem szolgál minket, leválik rólunk. 
Egyre többen ébrednek. Két éve még negyedévente egy-két ébredővel találkoztam. Mostanában akár naponta többel is. Közülük sokan - mint ahogy annak idején én sem - nem tudják, hogy ami történik bennük, velük, egy folyamat része. Egy örömteli, boldogságos történés, még akkor is, ha sok fájdalommal és látszólagos veszteséggel jár. Majd egyszer rádöbbennek, hogy mindez nem számít, hogy mindegy.
Hogy MIND EGY.

2010. szeptember 16., csütörtök

Csigamentalitás

http://borzsonybaratai.atw.hu/allati.html

Ma a szomszéd városban  hivatalos ügyet kellett intéznem, és mivel nem volt kedvem hosszú ideig buszra várni, úgy döntöttem, biciklizni fogok. Jó döntés volt. Igaz, hogy bennem van a min. 30 km, de még csak el sem fáradtam nagyon. Szépen kiépített bicikliutunk van. Igaz, néhány méterre tőle fut a közút, de nem volt folyamatos a forgalom, így időnként zavartalanul élvezhettem a csendet, és azt a végtelen nyugalmat, amit csak természetközelben élhet át az ember. Tulajdonképpen nem is gondolkoztam, vagyis nem kergették a fejemben a gondolatok egymást, - mint ez gyakran megesik -, csak gondolattalanul tekertem, és néztem, amit az út elém hozott. Az egymás kergető citromlepkéket, a lustán vadászgató, lassú szárnycsapású ragadozómadarakat, a rendben sorakozó szénabálákat, a jellegzetes, kesernyés rothadásszagot árasztó tölgyerdőcskében kopogó harkályt. Leginkább egy csiga fogott meg, aki elindult keresztül a közúton, mit sem törődve azzal, hogy majd átjut-e, és hogyan? Belegondoltam, hogy végül is meg van az esélye, hogy átjut. Ám ahhoz hogy átjusson az kell, hogy elinduljon. Mi ez, ha nem az ősbizalom?
Van, ami van, úgy van jól...