2010. szeptember 12., vasárnap

Ugrás

Jump For free, Posted by: kumarsky

Van az úgy, hogy az ember megreked egy élethelyzetben. Érzi, hogy valami nincs rendben, nincs a helyén, rosszul érzi magát a bőrében, mégis folyamatosan elhallgattatja a belsejéből fakadó késztetéseket a kilépésre, változásra. Számtalan magyarázatot talál ki annak megmagyarázására, hogy miért nem változtat. Legtöbbször a körülményekre fogja, meg másokra, hozzá közel vagy távol állókra, hogy ki, vagy mi tartja vissza. 
Azt hiszem valójában csupán az ismeretlentől fél. Egy helyzet lehet bármilyen rossz, de már ismerős, lehet úgy-ahogy kezelni. A fájdalmak megszokottak, rutinszerűen a szőnyeg alá söpörhetőek. Gyakran komoly krízisek, betegségek kellenek ahhoz, rákényszerüljön az önmagával való szembenézésre. Akkor föltárul egy szakadék, mert az út, amelyen idáig jutott, itt véget ér. Ideig óráig toporoghat a szakadék peremén, tekingethet visszafelé, hogy hol rontotta el, még vissza is indulhat, de egy idő után nyilvánvalóvá válik: nincs más lehetősége, csak az ugrás. Elrugaszkodni a legnehezebb... 
A következő pillanatban már egy új élethelyzetben találja magát, és kiderül, hogy az élet megy tovább.
Meg kell tanulni úgy szemlélni a sorsunkat, mintha fölötte lebegnénk.


2010. szeptember 4., szombat

Az önismeret útja

http://www.selfishprogramming.com/2009/12/

Kosztich Éva üzeni a Tündérkertből

2010. 09. 01.
Oly sok kósza hírrel foglalkoztok mostanság, melyről nem tudjátok, hogy igaz e vagy sem, de eltömitek elméteket értelmetlen gondolatokkal, hogy ne kelljen szembenéznetek az egyetlen kihívással, önmagatokkal.  
Bár számtalanszor elhangzott számtalan médium által, hogy nincs más út, mint az egyén fejlődése, hogy kiérjetek végre a KÁOSZ útvesztőiből, mégsem akarjátok igazán érteni a létezésetek miértjét, az életetek ilyentén voltának értelmét. A földi sík kézzelfogható válaszaira van szükségetek ahhoz, hogy mindennapi történeteiteket átlássátok, és olyan döntéseket tudjatok hozni, mely kivezet benneteket a kátyúból, amibe unos untalan beleragadtok. Nagyon sok technika jutott a kezetekbe, melynek a lényegét, ha megértitek, könnyedén megérthetnétek a körülöttetek folyó játszmákat. Az ember a megtapasztaláson keresztül tanul.  De a megtapasztalás lezajlódhat a megértés szintjén is, és lezajlódhat hosszú időn keresztül folyó történés révén is. Az emberi agy sok mindent félreért és félremagyaráz, csakhogy mentse a menthetőt, vagyis ne kelljen szembenéznie önmagának mélyebb, megoldásra és feltárásra váró rétegeivel.
A hozzátok érkező  energiák, melyek ezen időszakban ritkán látott változtató erőt hordanak, csak azokat tudják segíteni, akik hajlandóak megérinteni önnön lényük mélyebb rétegeit. Sokan használják mágiára az újonnan felfedezett energiákat, és saját maguk erejét fitogtatva nagyon sok kárt tesznek Föld Anyában, és ember társaikban. Föld Anya energia rendszere is átalakulóban van, s már nem tűri el az őt ért állandó zaklatást.
Ezen az idősikon, ahol leíródik ez az üzenet, sok régi tudás van elrejtve.
Az elrejtés egyrészről  a hatalmaskodó ember önérdekét szolgáló pusztítás elöl lett elrejtve, másrészről a Tudást volt hivatott oltalmazni. Most elő kell, hogy jöjjön az őrzött tudás egy része, mert az emberiség sorsfordító időket él meg.  A Föld Anya testében élő lények hajlandóak hozzá segíteni az emberek egy részét, hogy az általuk őrzött technológiák, technikák felszínre kerüljenek. Ezek a technikák csak arra megjelöltek kezében fognak működni, mint egy kizárva ezzel, hogy újabb pusztítás induljon el az emberek között. Minden ember önmagáról állit ki hiteles bizonyítványt gondolataival és életével. Nincs más megmérettetés. Mindenkinek ahhoz mérten kell számot adnia életével, hogy mit is hozott magával, milyen adottságokkal rendelkezik, és azokat hogyan használja.
Felelősség, Figyelem, Tudatosság saját életén belül, és más létezők felé. Ez lenne a jelenleg elérhető legmagasabb szint.
Aki nem tudja mit tesz, már nincs védett állapotban. Régebbi időkben a tanulási folyamat védte és tanította az emberi lényt, hogy fel tudja mérni tettei súlyát. Volt lehetősége számtalan ismétlésre, új lehetőségek kipróbálására,  hogy a megtapasztalása a lehető legerősebb legyen. A változások idején nincs erre lehetőség. Az élet folyása, a test jelzései minden információt megadtak.  A test energetikai rendszerének átalakulása folyamatos, a lélek és a test viszonyának alakulása mindig a test bíróképességének figyelembe vételével történik, a szellem bekötődése pedig ezeknek a hozamodványa.  Erős lélekkel bíró, viszonylag tiszta test képes befogadni a szellemiséget, amely a következő tudatszintre emeli az emberi lényt. Ha a lélek erős, akkor képes a test mérgezéseit, torzulásait kontrollálni, kijavítani.
A test torzulásai legfőképpen abból adódnak, ha valaki nem éli meg önmaga életét, amire született, ha nem ismeri fel adottságait, és nem használja őket. Ekkor hatnak a mérgek, előtörnek a betegségek, beszűkülnek a lehetőségek, csak a félelem uralja a test-lélek viszonyát.
A rákos betegségek figyelmeztetnek, ha valaki a múltba visszakötve él, és nem hajlandó önmaga tehetsége révén jövőt álmodni magának és abban alkotni saját örömére. Vagyis nem ismeri önmagát.
A szív és érbetegségek a szabadság téves értelmezésének, az érzelmek megtagadásának a következményei.
Tüdő és légzőszervi betegségek mind arra figyelmeztetnek, ha nem meri önmagát megmutatni a világban, ha megvonja magától az életet, és másoktól annak lehetőségét, hogy meríthessenek adottságaiból és erejéből.
Nagyon sok emberi test küzd ezekkel a betegségekkel, vakon keringve a jövőtelen, sötét létezésben
nem látva meg a napsugarat, mely minden ember szívében ébresztegeti a magot, mely életet hajthatna.
Nézzetek szembe önmagatokkal. Hibáitokkal és erényeitekkel. A hibáitok mind erényetekké válhatnak, ha megértitek figyelmeztető voltukat.

2010. szeptember 3., péntek

Én vagyok a felelős!

 Paula J. Becker: IF:RAIN

Tegnap, bóklászásom közepette belebotlottam egy riportba, amelyet Jakab Istvánnal vettek fel. Meglepett, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat hallottam vissza tőle, amikről már egy ideje én is beszélek a vendégeimnek. Megszokott dolog a mi hazánkban, hogy ha két ember / vagy több / összejön, rendszerint panaszkodnak az egészségre, a politikusokra, a gazdasági nehézségekre, és minden egyébre is. Minden esetben más a hibás. Mások csinálják rosszul, mások nem oldják meg, mások a felelősek. Mégis: ki bízta meg őket, ki adta a lehetőséget arra, hogy helyettünk ők csinálják a dolgokat úgy, ahogy akarják, vagy tudják? Ki az, aki tűri, hogy a végletekig kizsákmányolják? Ki az, aki végignézte, hogyan fosztanak ki egy egész népet, hogy osztoznak kevesen azon, ami mindnyájunké? Ki hagyta, hogy butítsanak, erkölcstelenítsenek, manipuláljanak bennünket? Tévedés ne essék, mindez pártpolitika semleges!
Mi mindnyájan, egyenként felelősek vagyunk azért, hogy hogyan élünk. A mi személyes döntésünkön múlik, mit eszünk, iszunk, választunk, tűrünk. Mi vagyunk felelősek érte, ha a környezetünk szemetes, igénytelen. Mi választjuk meg, hogy figyelünk-e egymásra, a közvetlen környezetünkre, vagy éltető Földünkre. A mi kötelességünk felnevelni a következő generációt. Mit hagyunk örökül számukra? Milyen példát mutatunk? Elég csak végiggondolni, hogy az elmúlt két évtized alatt milyen elképesztő módon erősödött az agresszió, az intolerancia, mennyi mocsok ömlik a médiából. Folyamatosan félelemben, szorongásban, bizonytalanságban élünk, minden híradás ezt erősíti meg bennünk.
Hová lett az emberi tartás? Az adott szó szentsége? A becsületesség ereje? Miért hagyjuk, hogy minden alapvető emberi érték eltűnjön a süllyesztőben, maga után hagyva egy élhetetlen világot?
Mutogatni lehet másokra, magunkon kell elkezdeni. Nem fogadom el, hogy akkor majd hülyének fognak tartani. "Az én vezérem bensőmből vezérel" - mondta József Attila. Ha lesz, aki elkezdi, olyan is lesz, aki folytatja. Nincsen olyan "egy fecske", amelyik után ne jönne a többi!
FVQ, a „Felelősségvállalásunk mértéke” mozgalom

2010. augusztus 30., hétfő

Üzenet

Grand Universe by Antifan Real

Számtalan helyről számtalan információ áramlik felénk. Nem könnyű eldönteni, hogy ezek közül mi igaz, és mi nem az. Ki az, aki megmondhatná nekünk, hogy mit fogadjunk el igazságnak? Azt hiszem a válasz erre az, hogy csakis mi magunk! Kezdetben gyűjtögettem az infókat válogatás nélkül. Igaz, ma is azt teszem, de már megszűröm, átszűröm magamon, és a szívem hangjára hallgatok. Az igazságnak vélt dolgok nem állandóak. Folyamatosan alakulnak annak függvényében, hogy hol tartunk éppen a saját fejlődésünkben, mit sikerült megérteni mindazokból a törvényekből, amik létrehozzák és fenntartják a Mindenséget. Többször voltam olyan helyzetben, hogy amit teljesen valószerűtlennek tartottam, és elutasítottam, bizonyos idő múltával felfedte előttem a valódi értelmét.
Sok minden van, amit sem fölfogni, sem azonnal elfogadni nem tudunk. Ez nem azonos azzal, hogy nem igaz.
Az alábbi Plejádokbeli üzenet is egy ilyen darab. Mindenki szűrje át saját magán.
http://www.youtube.com/watch?v=imteM9EO1Jk&feature=related

2010. augusztus 22., vasárnap

Galambok repülése

 

 A Plejádok csillagkép üzenete

A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.

                            / Zubor Erika Nerya /
 
Lassan három éve, hogy egy különleges influenzán estem keresztül. A nehéz, fullasztó köhögésen kívül semmi sem emlékeztetett az influenzára. A lázam nem volt túl magas, de folyamatosan 38.5 körül volt. Apatikus hangulatban léteztem, csak telt körülöttem az idő, semmi nem érdekelt különösebben. Két héten át néztem ki az ablakon, ahol galambcsapatot röptetett a gazdájuk nap nap után. A két hetem arról szólt, hogy figyeltem a madarak csoportos repülését, mintha valami fontos üzenetet kapnék általuk, amit meg kell előbb fejtenem, majd csak utána értem meg, mivégre is volt mindez. A betegségem idején két alkalommal is különleges élményben volt részem. Álom volt, vagy félálom? Vagy egy más tudatállapot, ki tudja? Az egyikre nagyon élénken emlékszem.
Mintha valamilyen anyag /föld?/ mintákat kellett volna összehasonlítani, analizálni. A megismeréshez eddig nem ismert érzékszervek jöttek segítségemre, Egyszerre voltam a vizsgálandó anyagon kívül, és belül. Mozgást, színt fényt halmazállapotot, íz illatot egyszerre éreztem, hihetetlen intenzitással. Talán leginkább arra emlékeztet, mikor ízlelünk, de az érzetek egyszerre a többi érzékszervet is aktivizálnák. Azt mondtam magamban, hogy nahát, mennyivel több információhoz lehet így jutni! Azóta a madarak röpülése több felismeréshez vezetett. Mikor a csapat repül, egyszerre, "egy testként" viselkednek, miként a halrajoknál is látható. Közös intelligencia fogja őket eggyé, mégis mind egyenként különálló, önmagában tökéletes független létező. Mikor ébred már rá az emberiség, hogy az egyén elidegeníthetetlenül része egy magasabb szervezettségi szinten létező intelligens entitásnak, az emberiségnek?
Levegő jegyű vagyok, a totemállatom madár. Örültem, mikor megtaláltam Zubor Erika Nerya gondolatait

2010. augusztus 19., csütörtök

Aktuális



Jazza legújabb képe / "repülj, ha mersz...."/, épp a megfelelő illusztráció számomra, lehet, hogy nem tud róla, de direkt nekem készítette. Ha esetleg létezik egy későbbi pozíció, amikor a mag már épp elrugaszkodott, és megkezdte önálló életét, akkor kicserélem majd, vagy inkább itt, a végén még beteszem zárásként.
Ezért a gyönyörűségért pedig köszönet!

2010. augusztus 11., szerda

Megőrülök?



Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan
Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572