Átalakulás

M. C. Escher

Volt az életemben egy időszak -bő két éve-, amikor különös lelkiállapotba kerültem. Úgy éreztem, hogy legszívesebben én befejezném ezt a játékot. Nem találok már benne semmi érdekeset, mindent amiért idejöttem már úgy-ahogy bevégeztem, nincs kedvem tovább kínlódni, unom... Akár be is fejezhetném. Nem volt ez kifejezetten öngyilkossági szándék, sokkal inkább egyfajta feladás. Azt éreztem, hogy nem kötődöm már senkihez és semmihez. Érdekes módon, úgy fél év alatt összefutottam minden olyan emberrel, akivel elvarratlan szálak maradtak, kisütetlen feszültségek vibráltak még köztünk, és rájöttem, hogy már semmi jelentőségük nincs számomra. Aztán néhány hónap múlva kiderült, hogy olyan egészségügyi problémám van, ami akár halálos is lehet. Amikor beleegyeztem a műtétbe, nem ijedtséget éreztem, hanem megkönnyebbülést. Akkor találkoztam a fénymunkás tanításokkal. Pár hónap alatt nagyon sok információt gyűjtöttem be. A műtét úgy zajlott le,ahogy számomra a lehető legtökéletesebb volt. Gyorsan felépültem, pozitív élményként éltem meg. Az életem, a gondolkodásmódom teljesen megváltozott, mintha más emberként kezdtem volna új életet, bár a díszlet körülöttem változatlan maradt. Folyamatosan éreztem, hogy segítséget, támogatást, hatalmas szeretetet és erőt kapok olyan forrásból, amiről korábban hallani sem akartam. Később értettem meg, hogy akkor dönthettem volna úgy is, hogy kilépek, befejezem. Én a folytatást választottam. Azt, hogy végigjárom a nehezebb utat. Azt, amiért idejöttem, amit felvállaltam.

Lassan leomlanak körülöttem a régi helyszínek, leválnak a régi emberek, széthullanak idejétmúlt kapcsolatok. Helyettük újak születnek, őszintébbek, szeretettelibbek, elfogadók, segítők. Már új világ épül.

Szálak

 Caroline Scully

Minden szál, ami átszövi az életünket, kapcsolódik megannyi más szálhoz, ami mások életét szövi át, így minden apró mozdulásunk  megrengeti mások világát is. Ha mozdulni akarok, két lehetőségem van: 

megpróbálok úgy időzíteni, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzak mindazoknak, akik kötve vannak hozzám, vagy

senkivel és semmivel nem törődve azt teszem, amit tennem kell, magamért.

Sorozat, befejező rész

mindmined.com

Na, jó. Akkor most konkrét leszek, és valós történetet mesélek. Három hétig küszködtem egy benőtt lábkörmömmel. Mire nagyjából helyrejött, másodfokú égési sérülést szereztem a jobb kezem gyűrűsujjára. Ez szombaton történt. Szerdán felbuktam egy jól álcázott lépcsőperemben, hónom alatt egy székkel, amelyre rázuhantam. Összezúztam a térdeimet, és nagyon úgy tűnik, hogy eltörtem a bordámat, mert a fájdalmon kívül kattog is bizonyos mozdulatokra. Pénteken hajnalban arra ébredtem, hogy a jobb lábamon a sípcsontom mellett nagyon érzékeny egy terület. Reggelre rosszabb volt, ráadásul a közérzetem is egyre romlott. Az orvos megerősítette a gyanúmat, hogy orbáncom van. Egész nap küzdöttem a hidegrázással, fejfájással, hányingerrel megspékelt lázzal. Rosszullétemet csak fokozta, hogy szombatra szerveztem egy előadást, amire két hónapja nagyon készültem. Este hazajött a férjem, és bejelentette, hogy kirúgták a munkahelyéről. /Én már februárban kénytelen voltam visszaadni a családom megélhetését biztosító vállalkozásomat./ Szombaton a lábam annyira gyulladt volt, hogy járókerettel is alig bírtam elevickélni a wc-ig. Előadás szóba sem jöhetett. Hétfőn már jobban lettem. Kedden reggel a 81 éves anyukám telefonált, hogy elbotlott a szőnyeg szélében, a kezét nagyon megütötte. Mint kiderült, több darabra tört a csuklója. 

Miért történik mindez? Évekkel ezelőtt teljesen összeomlottam volna egy ilyen sorozattól. Ma már tudom, hogy nem véletlen mindaz ami történik. Leválik rólunk minden, ami már nem szolgál bennünket. A mátrix omladozóban van.

 Tudom, hogy mit kellene csinálnom. Meg is lépem, amint minden szál a helyén lesz. Folyamatosan kapom a nógatást, egyre nagyobb energia az, amit kezelni kell. Sokszor nem vagyok egyensúlyban. Akkor igyekszem tudatosan lélegezni, leföldelni magam. Nincs bennem félelem. Legalábbis csak ritkán és rövid időre. Türelmes vagyok magammal, és bízom abban, hogy minden a legjobb irányban halad. Nem fecsérelem az erőmet aggódásra, arra fókuszálok, amit el szeretnék érni. Minden segítséget megkapok, ha szükségem van rá. 

Ha bárki hasonló szappanoperában játszik, tudja, hogy már nincs sok rész hátra. A jó megkapja méltó jutalmát. /Legalábbis a forgatókönyv szerint./

Anyák napjára

 George P. Hatsatouris: Anya és gyermeke

Az anya legfontosabb tulajdonsága, hogy van. Természetes a léte, mint a levegőé, olyan, mint az egészség, aminek csak akkor ismerjük meg valódi értékét, ha elveszítjük. Akkor az egészből elvész egy darab, egy darab magunkból is, ami addig a legtermészetesebb részünk volt.
Addig viszont nem is figyelünk úgy rá, ahogy kellene. Elfelejtjük teljesíteni azokat a kéréseit, amik csak neki fontosak. Idegesít bennünket örökös, fölösleges aggódásával, vagy azzal, hogy szerinte a dolgokat hogyan legjobb megcsinálni. Csak fél füllel hallgatunk oda a  sokszor hallott történeteire, vagy arra, hogy kevés, megmaradt kortársával mi történt. Magától értetődő, hogy ő megérti, ha nem érünk rá, hogy a barátainkat jobban kényeztetjük, vagy hogy kérdezés nélkül hozzávisszük a gyerekünket, ha beteg, és nekünk dolgunk van. Hozzá lehet menni fájdalmunkkal, gondunkkal, örömünkkel. Becsüljünk meg ezért mindent percet, amit Vele tölthetünk

Örökre legyen áldott!

Bábel

Mondják, azelőtt az emberiség egy nyelven beszélt. Még azelőtt, pedig nem is volt szükség szavakra, mert az egyik ember csak ráhangolódott a másikra, s már érezte, látta, tudta, hogy a másik mit gondol. Mondják, hogy a magukat Igazaknak nevező ausztrál őslakosok, most is képesek erre, vagyis, ez azt jelenti, hogy az EMBER, képes a gondolatátvitelre. Azt is mondják, hogy afelé haladunk, hogy ez a képességünk újra aktivizálódik. Az nagyon jó lenne, mert akkor nem lennének félreértésekből adódó fájdalmak. Én csak örültem, hogy végre jó kedved van. Most nekem is fáj, hogy úgy érzed fájdalmat okoztam. Szeretném feloldani mindkettőnk fájdalmát.

in memoriam

Ült a fotelben, olyan állapotban, ami nem illett hozzá. Kiszolgáltatott volt és félt. Persze igyekezett titkolni, de mikor megfogtam a kezét, nem húzta el. Mindig erősnek láttam, bölcsnek, megbízhatónak. Benne még megvoltak azok az alapvető emberi értékek, -amiknek mostanában már nagyot esett az ázsiója-, mint becsület, tisztesség, emberi tartás. Nem volt könnyű élete, bár ezt  egy külső szemlélő talán másként gondolta volna. Nagyon sokat tanultam tőle. Nem annyira szavakkal, hanem az életével, a helytállásával az elengedő szeretetével tanított. Vitatkoztunk is. Szeretett velem vitatkozni, mulattatta, azt hiszem.

Akkor nap, ott a fotelben azt mondta: - Nem hittem, hogy ilyen gyorsan eljön... 

Pedig sokat kellett várni a mentőre, ami úgy vitte el itthonról, hogy többet Ő már nem jött haza. Utána még volt vagy négy hónap, különböző kórházakban.

Imádta az akác illatát, mindig volt otthon akácfánk. Koranyári estéken, amikor az egész falut átitatta az édes akácillat, kihívott bennünket csillagokat nézni. 

Ma tíz éve, reggel jött a távirat a kórházból, hogy meghalt az apám.

Aznap reggelre virágoztak ki az akácfák.

Mire volt jó a Beatles?

Valamikor, sok évvel ezelőtt, arra jutottam, hogy az embereket három csoportba lehet osztani.

Vannak az "úttörők", akik valóban olyan  utat taposnak ki, ahol előttük még senki sem járt. Szerintem ők a legkülönlegesebbek, olyan hozott képességekkel,  melyek által "le tudják hozni" a szellemi szinten már meglévő információt. Érzik az idők szelét. Sok esetben rombolnak, felrúgják az addigi szabályokat, és felmutatják az új értékeket. Csak nagy vonalakban építkeznek, kijelölik a főbb "csapásirányokat".

A második csoportba tartozók azok, akik kidolgozzák a finom részleteket. Belakják, komfortossá, könnyen emészthetővé teszik az új dolgokat a többi ember részére. Kiépítik a teljes rendszert, lecsiszolják az éles, sértő sarkokat. Megtanulnak kihasználni minden új lehetőséget, és a többieket is megtanítják rá.

A harmadik csoport lényegében az összes többi ember.

Az első csoportba tartozik Lennon, a másodikba McCartney.

A Beatles valami újat hozott le. Ki tudná megállapítani, hogy mikor is változott át egyszerű, dallamos slágereket gyártó együttesből világfelforgatóvá? Amikor már egy világ figyelt rájuk, egyszerre azt mondták: minden amire szükséged van, az a szeretet. Szeress, ne háborúzz! Aztán szétváltak útjaik. Lehet, hogy csak elindítottak valamit, és nem dolgozták ki a részleteket, ám meglehet, nem is ez volt a dolguk.
http://www.youtube.com/watch?v=Nh7D2g5v-Sg