Anyák napjára

 George P. Hatsatouris: Anya és gyermeke

Az anya legfontosabb tulajdonsága, hogy van. Természetes a léte, mint a levegőé, olyan, mint az egészség, aminek csak akkor ismerjük meg valódi értékét, ha elveszítjük. Akkor az egészből elvész egy darab, egy darab magunkból is, ami addig a legtermészetesebb részünk volt.
Addig viszont nem is figyelünk úgy rá, ahogy kellene. Elfelejtjük teljesíteni azokat a kéréseit, amik csak neki fontosak. Idegesít bennünket örökös, fölösleges aggódásával, vagy azzal, hogy szerinte a dolgokat hogyan legjobb megcsinálni. Csak fél füllel hallgatunk oda a  sokszor hallott történeteire, vagy arra, hogy kevés, megmaradt kortársával mi történt. Magától értetődő, hogy ő megérti, ha nem érünk rá, hogy a barátainkat jobban kényeztetjük, vagy hogy kérdezés nélkül hozzávisszük a gyerekünket, ha beteg, és nekünk dolgunk van. Hozzá lehet menni fájdalmunkkal, gondunkkal, örömünkkel. Becsüljünk meg ezért mindent percet, amit Vele tölthetünk

Örökre legyen áldott!

Bábel

Mondják, azelőtt az emberiség egy nyelven beszélt. Még azelőtt, pedig nem is volt szükség szavakra, mert az egyik ember csak ráhangolódott a másikra, s már érezte, látta, tudta, hogy a másik mit gondol. Mondják, hogy a magukat Igazaknak nevező ausztrál őslakosok, most is képesek erre, vagyis, ez azt jelenti, hogy az EMBER, képes a gondolatátvitelre. Azt is mondják, hogy afelé haladunk, hogy ez a képességünk újra aktivizálódik. Az nagyon jó lenne, mert akkor nem lennének félreértésekből adódó fájdalmak. Én csak örültem, hogy végre jó kedved van. Most nekem is fáj, hogy úgy érzed fájdalmat okoztam. Szeretném feloldani mindkettőnk fájdalmát.

in memoriam

Ült a fotelben, olyan állapotban, ami nem illett hozzá. Kiszolgáltatott volt és félt. Persze igyekezett titkolni, de mikor megfogtam a kezét, nem húzta el. Mindig erősnek láttam, bölcsnek, megbízhatónak. Benne még megvoltak azok az alapvető emberi értékek, -amiknek mostanában már nagyot esett az ázsiója-, mint becsület, tisztesség, emberi tartás. Nem volt könnyű élete, bár ezt  egy külső szemlélő talán másként gondolta volna. Nagyon sokat tanultam tőle. Nem annyira szavakkal, hanem az életével, a helytállásával az elengedő szeretetével tanított. Vitatkoztunk is. Szeretett velem vitatkozni, mulattatta, azt hiszem.

Akkor nap, ott a fotelben azt mondta: - Nem hittem, hogy ilyen gyorsan eljön... 

Pedig sokat kellett várni a mentőre, ami úgy vitte el itthonról, hogy többet Ő már nem jött haza. Utána még volt vagy négy hónap, különböző kórházakban.

Imádta az akác illatát, mindig volt otthon akácfánk. Koranyári estéken, amikor az egész falut átitatta az édes akácillat, kihívott bennünket csillagokat nézni. 

Ma tíz éve, reggel jött a távirat a kórházból, hogy meghalt az apám.

Aznap reggelre virágoztak ki az akácfák.

Mire volt jó a Beatles?

Valamikor, sok évvel ezelőtt, arra jutottam, hogy az embereket három csoportba lehet osztani.

Vannak az "úttörők", akik valóban olyan  utat taposnak ki, ahol előttük még senki sem járt. Szerintem ők a legkülönlegesebbek, olyan hozott képességekkel,  melyek által "le tudják hozni" a szellemi szinten már meglévő információt. Érzik az idők szelét. Sok esetben rombolnak, felrúgják az addigi szabályokat, és felmutatják az új értékeket. Csak nagy vonalakban építkeznek, kijelölik a főbb "csapásirányokat".

A második csoportba tartozók azok, akik kidolgozzák a finom részleteket. Belakják, komfortossá, könnyen emészthetővé teszik az új dolgokat a többi ember részére. Kiépítik a teljes rendszert, lecsiszolják az éles, sértő sarkokat. Megtanulnak kihasználni minden új lehetőséget, és a többieket is megtanítják rá.

A harmadik csoport lényegében az összes többi ember.

Az első csoportba tartozik Lennon, a másodikba McCartney.

A Beatles valami újat hozott le. Ki tudná megállapítani, hogy mikor is változott át egyszerű, dallamos slágereket gyártó együttesből világfelforgatóvá? Amikor már egy világ figyelt rájuk, egyszerre azt mondták: minden amire szükséged van, az a szeretet. Szeress, ne háborúzz! Aztán szétváltak útjaik. Lehet, hogy csak elindítottak valamit, és nem dolgozták ki a részleteket, ám meglehet, nem is ez volt a dolguk.
http://www.youtube.com/watch?v=Nh7D2g5v-Sg

Zeneidő

http://www.youtube.com/watch?v=Ekta6EKhb2g&playnext=1&p=2C4528CD6406B331&index=1&feature=PlayList&playnext_from=PL&ytsession=2MCMNXd-h9laT5WsJMvAkvH-9Eo6NCMSjaR1qByZLdnS6y-CTQXMLcOkxjRINV29VCrfKhcVx1EyeZKuiZ4EWweU1vkIWU0J7EwYuUzyhVaYY8lxX6klNiJnjfOdS0soJsGIoBRGbzFZWNKEVTMzy13NiBMsp3lqpZb3T3g9qpTQI_5-UcxMGqZnQlejN8JZoqcBT6K-RZgVLLyRGjxenwiCFhgZZ8-oGDGBWO4q1-E6BOfEVXTBBNCeGYc8d2vhKxfcEpScfo4xjY3cBzhgZ3picDQ-IXdTwWWMj0OYpcdFe1zMHwJ42I4Zxlf0iWJIY9abyM6WKSdb5KnTAjMDdPvstm0BIQ-c

Minden koszaknak megvan a maga hangzása. Hozzám nagyon közel áll a torzított gitárszólók és a Hammond orgonák hangja. Mindez annak kapcsán jött elő, hogy Joe Cocker-re vágytam. Meglepett örömmel hallgattam, hogy épp egy kis segítséget kér a barátaitól. /Hiába, nincsenek véletlenek, erre kellett klikkelnem!/
Érdekes, hogy mennyire előhozza a zene azokat a hangulatokat, érzéseket, érzelmeket, amiket megéltem a 70-es években. Érdemes meghallgatni a listán utána következő feldolgozást is, és megnézni a különbséget, mi változott 30-40 év alatt. Nem csak a külső változott, hanem az is, hogy mit tart lényegesnek...

Igazgyöngy

Az igazgyöngy úgy keletkezik, hogy az élő kagyló testébe bekerül egy apró homokszem, vagy más szennyeződés. Kilökődni nem tud, folyamatosan izgatja, kínozza a kagylót, aki próbálja "megoldani a problémát". A szemcse idővel betokozódik, bevonat képződik rajta, átalakul, simává, fényessé, ragyogóvá válik. 

Így lényegül át az egykori probléma értékké.

Egyszer már érintettem egy kép erejéig az átlényegítés kérdését. Nehéz belátni, amikor az ember nehézségekkel  szembesül, hogy az a javára válhat. Pedig a szenvedések értékes ajándékaink lehetnek, ha megértjük a próbatételek jelentését. Meg kell fejteni: mit kell megtanulnunk általuk?

Középpont

 

"Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor - ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek."

/József Attila: Eszmélet részlet/

Mit is jelent az, hogy "mesterré válás"? Mester az, aki megtalálta a középpontját, ahova újra és újra visszatér, ha valami kibillentené lelki egyensúlyából. Aki képes kívülről szemlélni a dolgokat, megértve, hogy a világ, és benne az emberek nem jók és nem rosszak, hanem próbálkoznak a létezés megtapasztalásával. Aki felvállalja a felelősséget döntéseiért, és életével mutat példát a körülötte élőknek. Aki megélve a saját sorsát, megerősödve kerül ki a nehéz helyzetekből, az elbukások után talpra tud állni. Mindeközben nem felejt el örülni az élet minden szépségének, és másoknak is segít felfedezni a hétköznapi csodákat. Szívében nincs félelem, csak mindent átölelő feltétlen szeretet. 

A mester az örökkévalóba átívelő híd.