https://www.facebook.com/jainmathemagics/photos/a.235052050013869.1073741828.235043736681367/543091215876616/?type=3&theater
2017. január 13., péntek
2015. november 14., szombat
A tudat technológiáról
Igaz, jó régen, de kérdéseket kaptam a tudat technológiával kapcsolatban /http://hajnalvaro.blogspot.hu/2014/12/hogyan-valunk-valodi-teremtove.html/, amire akkor valami miatt nem válaszoltam. Bocsánat Zita és Barnus !
Az elmúlt lassan egy évben kicsit többet tudok a témáról, ezért próbálok most válaszolni.
Azok, akik szeretnék megismerni a világot, amelyben élnek, és válaszokat keresnek olyan kérdésekre, amelyeket nem válaszolnak meg az iskolában tanított ismeretek, bizony belemehetnek abba a játszmába, hogy tanfolyamokon vesznek részt, amikből nem profitálnak semmit, de a pénztárcájuk vastagsága leapad. Hát, ez benne van a pakliban! Nem tudom, mi lenne a megoldás.Azt gondolom, hogy sok ember dolgozott már ki sokféle nagyon jó módszert különféle dologra, de nem biztos, hogy az a módszer az enyém. Lehet, hogy nem illik az egyéniségemhez, a világlátásomhoz, a "dolgomhoz a világban". Az is lehet, hogy már túl léptem rajta, vagy éppen még nem nőttem fel hozzá. Ha az ember olyan tudáshoz kap hozzáférést, amivel dolga van, amivel több lehet és többet adhat általa a világnak, akkor nem szokta sajnálni az érte kiperkászott összeget sem. A többi meg tanulópénz, arra figyelmeztet, hogy alaposan figyeljünk arra, hogy mi az amit valójában szeretnénk. Természetesen mint mindenhol, az életnek ezen a területén is vannak szélhámosok, de a döntés mindig a miénk, nekik meg lelkük rajta, ők számolnak majd el vele.
Grabovoj és Petrov munkásságát is érik vádak, meg nem értések, de én azt hiszem aki valóban elmélyed a tanításaikban, az ráébred, hogy egyrészt az eddig meglevő tudást összegzik és emelik egy magasabb szintre, másrészt szembesítenek azzal az alapvető igazsággal, hogy minden embernek személyes felelőssége a saját élete, és az egész emberiség sorsa, és a kettő elválaszthatatlan egymástól!
Petrov a lélek felől közelít a problémák megoldásához, Grabovoj a szellem felől. Grabovoj megértéseit / vagy azok egy részét / még majd ezután leszünk képesek kódolni, ezért ad számunkra technológiákat, segédeszközöket, melyek segítségével tudjuk használni a tudatunk erejét. A módszer roppant rugalmas, és kreatív módon használható, személyre szabható. Lényegében az azt használó számára fokozatosan megnyílik a tudás, tágul a tudat, ébred a belső látás, erősödik az intuíció. Igazi hatása akkor jelentkezik az életünkben, ha folyamatosan használjuk, dolgozunk vele. Ez nem kis munkát, figyelmet követel, legalább is eleinte, amíg rutinná nem válik. Aki azt hiszi, hogy varázspálcát kapott a kezébe, az téved! Egy suhintással ritkán születik meg a várt eredmény! :)
Manapság hozzászoktunk, hogy gyors eredményt várunk: egy pirula, és már vége is... ennek-annak. Sokan ezért őrültek meg a számsoroktól is, azt hitték az úgy megy, hogy csiribí-csiribá-pricc és prucc!
A teremtésnek rendje van, törvényszerűségei, és bár létezik azonnali megvalósulás is, az esetek túlnyomó részében egy folyamat az ami elindul, és manifesztálódik a maga rendje szerint.
A valóságunkat magunk teremtjük. Személyes szinten és kollektív tudati szinten egyaránt. A kollektív tudat hatalmas erővel rendelkezik, lényegében az tartja fenn a valóságként megtapasztalt, érzékszerveinkkel érzékelt fizikai világunkat. Nehéz áttörni a kollektív tudat által meghatározott falat, ami megszabja, hogy mi az ami lehetséges és mi az ami nem. Ha megértjük, hogy hogyan hozzuk létre a világunkat, akkor ráébredünk, hogy mennyire korlátozzuk magunkat, mennyire szűkre szabjuk a lehetőségeinket, és hogy mekkora szabadságtól fosztjuk meg magunkat.
A szabadságot azonban nem biztos, hogy igazán akarjuk. Olyan ez, mint amikor az ember felnő, és alig várja, hogy kiszabaduljon a szülői gyámkodás kötelékei közül, ám kilépve a "szabad életbe" rájön, hogy a szabadság kötelezettségekkel is jár, amelyek gondoskodnak arról, hogy figyeljünk rájuk.
Vagyis a tudat technológia egyrészt a világ megmentésének módszere, másrészt a rég várt új világunk építéséhez szükséges "szerszámok" arzenálja. Lehet, hogy egyenlőre kevesek dolgoznak vele, de számuk folyamatosan nő!
Elég sok anyag van már a neten a témáról. Javaslom, hogy ne dőljön be senki a csili-vili körítéseknek, amik gyors csodákat ígérnek. Általános ismertetőként Demján Antal Judit videóit javaslom, a többit meg lehet böngészgetni:
2015. október 24., szombat
Helyettem írták
by Julia Watkins
Szeretném, ha minél több érdeklődő emberhez eljutna ez az infó. Van még egyáltalán valaki errefelé? :) Azt sem csodálnám...
Az írás Kosztich Éva új oldalán a Jövőkép Krónikák-on található, /a régi a Tündérkert volt, a link ajánlómban ott van/.
http://gerle.fenyiro.net/2015/10/24/
2015. szeptember 23., szerda
Őrizni, amink van
Régóta halogatom már, hogy bekapcsolódjak a vég nélküli vitába, a bevándorlók/menekültek kapcsán. De nem megy tovább, hogy ne szóljak bele...
Az egészben legjobban az zavar, hogy a társadalom épp úgy áll a problémához, mint a jelenlegi nyugati gyógyítás a betegségekhez: nem a problémát keresi és kezeli, hanem a tünetet próbálja megszüntetni.
A probléma abból adódik, hogy bizonyos hatalmi köröknek nem elég /vagy elfogyott/ amilyük van/volt / vagy ki tudja még mi okból? / ezért a hazájuktól távol beavatkoztak más népek rendjébe, életébe, amitől az felborult, darabokra hullott. A számunkra jelenleg még elképzelhetetlen veszteség, szenvedés és káosz szokás szerint nem azért szakadt a népek nyakába, mert nekik nem volt jó otthon, és nem fértek a bőrükbe. Mindez jelenleg alig érdekel valakit, és csupán arra megy ki a menetrend szerint késhegyig elmenő vita, hogy szeretni és segíteni kell-e az országunkba jövőket, vagy rettegni kell tőlük, és megtagadni az áthaladást, netán az itt letelepedést? Ennek ürügyén lehet a tőlünk eltérően gondolkodót szidni, gyalázni, gyűlölni.
Miért nem tűnik fel, hogy ez problémakeltés, és figyelemelterelés valami sokkal fontosabbról? Miért nem megyünk néhány lépést hátra, és jut eszünkbe, ha figyeltünk az elmúlt néhány év során, hogy hogyan csöpögtették a fejünkbe a háború gondolatát? Például, amikor országos napilap katonai egyenruhák történetét mutatja be szép színes mellékletében, vagy világháborús hősökről sugároz sorozatot a rádió. /Megjegyzem, valószínűleg a bemutatott hősök nem hősnek készültek gyerekkoruk óta. Valószínűbbnek tűnik, hogy áldozatok voltak ők is./ Katonai témájú kiállítások, bemutatók, fesztiválok, miegyebek. Szinte úgy tűnik, nem is olyan rossz buli ez a háború! Lassan amúgy sincs olyan, aki saját bőrén tapasztalta, és még él, olvasni, filmet nézni meg kívülállóként mégis csak más.
Aztán a háború, a valódi, egyre közelebb kúszott hozzánk. Ukrajna műforradalma óta pedig nyilvánvalóan ütközési zóna lettünk.
Miért kell Európának megint hadszíntérré válni egy olyan összecsapásban, ami nem is rólunk szól? Miért lehet népeket újra belesodorni elmebajokba? Miért egymás ellen acsarkodunk jobb-bal és egyéb oldalon? Szomszéd és nem szomszéd népek mutogatnak egymásra, vádaskodnak anélkül, hogy a megoldásra bármilyen javaslatuk lenne.
A megoldás egyértelmű: mindenki menjen haza! Először azok, akik idegen országokban háborúznak. Aztán, ha otthon béke lesz, és minden állampolgár minden országban emberhez méltó életet élhet, ugyanazért a munkáért ugyanannyi jövedelemhez juthat, akkor mindenki hazamegy önként oda, ahol valóban otthon lehet. Ahol senki nem kezeli idegennek, ahol nem néznek rá gyanakvóan, vagy lenézően, ahol nappal ugyanazon a nyelven beszélhet, amelyiken éjszaka álmodik.
2015. július 26., vasárnap
Közkincs
Felbecsülhetelen érték, amikor valaki sok-sok időt és energiát áldozva összegyűjt ritka kincseket. Ám, ha önzetlenül átnyújtja munkája eredményét a köz javára az minden tiszteletet megérdemel! Olvassátok és osszátok tovább, hogy minél többen hozzáférhessenek ezekhez a ritka jegyzetekhez!
2015. február 11., szerda
Kilépni a karmából.
haciendfotos.com
Azt az erőt, ami a karma kereket forgatja, mi olyan energiaként éljük meg, mint megelégedettség, önértékelés, büszkeség, eufória és hasonlók, lévén hogy olyankor úgy érezzük uralkodunk a helyzeten, a körülményeken, embereken stb. Majd amikor már nem akarunk uralni semmit, csupán szolgálni a mindenség harmóniáját, akkor áll meg a karma kerék.
2015. január 23., péntek
Elfelejtett emlékeink
Egy "turkálóban" találtam rá erre a szőnyegre, 1000 Ft-ot kértek érte. / A színeit nem tudtam visszaadni a fotón./ Kézzel csomózott, ahogy látom, valószínűleg el is lett rontva a minta, nem tökéletes, megbomlott a szimmetria elve. Vagy direkt ilyen? Ki tudja... Megmagyarázhatatlanul vonzódom hozzá...
A hétköznapi énünk által sosem ismert ősi emlékek váratlanul szakadnak
fel az emberből. Kiszámíthatatlan, hogy mi idézi elő: képek, illatok,
dallamok, szimbólumok, filmek, érzések... Talán elmúlt életeink üzennek
általuk. Talán ez az a mód, az Ariadné fonál, ami elvezet elfelejtett
tapasztalásainkhoz.
Meglepett, mikor ezt a dalt hallva, kiszakadtak belőlem a könnyek, amik ritka vendégek nálam. A könnyeket fájdalmak szakították ki, amelyekről halvány sejtésem sincs, honnan származnak? Ugyanazt a mélységes elvágyódó sóvárgást hallom ki ebből a dalból is, mint a mi régi népdalainkból. Van néhány nép, mint egy-egy zárvány beékelődve nemzettestekbe, vagy beszorítva maradék "élőhelyekre", akik ugyanazt a dalt éneklik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)